vérkeringés
| ||||||||
|
A szívtől indul, és rögtön három különböző nyomvonalon hala tovább, ebből kettő legbelül. Ezek közül az egyik a vékonybélhez ereszkedik le, keresztezi a rekeszizmot; a másik a légcső mellett haladva a szemhez fut fel, a harmadik, pedig a tüdő érintésével a hónalj külső részéhez érkezik, ahonnan leszáll a kar belső részéhez, a könyökhöz és az alkarhoz, majd végigfut a tenyéren, és a kisujj hegyének belső részénél végződik (ahol a vékonybél-meridiánnal kapcsolódik össze).
Az energiahiány néhány esetben a külső hasi rész általános ernyedtségét, a hasi idegközpont területén tapasztalható feszítő érzést, valamint a szívizom működésével összefüggő szívrendellenességeket eredményezhet. Az energia pangásának következtében gyakran érezhetünk a nyelvünkben szúró érzést, a tenyér, izzadóssá, a nyelv, pedig lepedékessé válik, állandósul a fáradtság érzése. A pszichológia szempontjából a szív meridiánon kialakuló energiahiány gyakran nyugtalansághoz, félelemérzéshez, bizonytalansághoz és az akaraterő hiányához vezethet.
Az energiatöbblet tünetei: nyomó-szorító érzés a mellkasban, állandó nyugtalanság, a hasi idegközpont területén tapasztalható feszülés, torok megbetegedésekre, tenyérizzadásra való hajlam, túlérzékeny bőr, vállfájdalmak, emésztési zavarok, tompa fejfájás, nehézkes nyálelválasztás. Azok a személyek, akiknél a szív meridiánon felborul az energetikai egyensúly, gyakran ellenségesek és introvertáltak. A szív meridián szabályozza a vérkeringést és felelős a szervezet általános állapotáért. A hagyományos kínai orvoslásban az őt érzékszerv és az agy segítségével a szívmeridián nemcsak a vérkeringést, hanem az érzelmeket is irányítja. Feladatai, közé tartozik az is, hogy felkészítse a szervezetet a külső ingerekkel szemben. A hagyományos kínai orvoslásban a szív az öt tömör (Cang) szerv egyike, a vesével, a májjal, a léppel és a tüdővel egyetemben. Működését a nyugati felfogáshoz hasonlóan írják le: a szív a keringés irányítója, ő „szabályozza a vért és a vérereket". A szív energiájától, vagyis Chi -jétől függ, hogy mennyire vagyunk egészségesek és életerősek. A vérkeringés irányítása mellett a kínai orvosi felfogás szerint a szívnek számos más tulajdonsága van, melyek azonban a nyugati emberek számára furcsának tűnhetnek. Úgy tartják például, hogy a szív visszatükröződik az arcon, szoros kapcsolatban van a nyelvvel és az agyi tevékenységekre is nagy hatással, van. Vérerekkel való összeköttetésének köszönhetően a szív állapota jól látható az arcon. Ha a szív Chi -je erős, az arcszín egészséges és pirospozsgás, míg ha a szív Chi gyenge, az arc többnyire sápadt. Az öt elem tana szerint a szív és a nyelv közel állnak egymáshoz, ezért a kínai felfogás szerint az ízek valójában a szív Chi -jének erejét tükrözik. A szellemhez és a lélekhez kapcsolódó tulajdonságok Úgy tartják, hogy a szív a Cang-Fu szervek irányító tagja, ő szabályozza az összes életfunkciót. Ez a felfogás igen közel áll például az ajurvéda vagy az ók. Egyiptom hagyományos orvosi elméleteihez, melyek szerint a szív szorosan kapcsolódik a lélekhez és az érzelmekhez. A hagyományos kínai elképzelés szerint a szív irányítja a „szellemi tevékenységeket", melyek a különböző gondolkodási folyamatokat, a szellemi egészséget és a viselkedést takarják. Az agy funkcióját az információ felfogásában és tárolásában látják, vagyis e szervnek nincs szerepe, a gondolkodás folyamatában. A szellemi rendellenességek okát többnyire nem az agy, hanem a szív valamilyen károsodására vezetik vissza, és ezek ellen „a szellemet nyugtató" orvosságokat alkalmaznak, melyeket a nyugati orvoslásban a szív tevékenységének szabályozására használnának. A szív szoros kapcsolatban áll az „öröm" érzésével. Ez hagyományosan nem csupán azt a kellemes érzelmet jelentette, amire a nyugati kultúra használja a szót: a konzervatív kínai társadalom szemében az öröm féktelen és helytelen viselkedést is takarhat.
A mellkastól indul, de nem magától a szívtől, hanem a szívizmot védő membrántól, és itt két irányba halad tovább. Az egyik szakasza leszáll a rekeszizomhoz, és ott a tripla melegítő meridián felső, középső és alsó részével kapcsolódik össze. A másik szakasza keresztülhalad a mellkason, majd felszáll a bordák felszíni területére. Továbbemelkedik, megkerüli a hónaljat, és a kar belső oldalán halad végig egészen a tenyérig. Itt ismét kétfelé ágazik, a mellékág a gyűrűsujj végéhez érkezik (ahol a hármas melegítő meridiánnal kapcsolódik össze), a főág, pedig a kéz középső ujjának végénél fejezi be útját.
Az energiahiány nyelési problémákat válthat ki, a nyelv lepedékessé válik, mandulagyulladásra való hajlam alakul ki, szívműködési zavarok léphetnek fel, jellemző lesz az alacsony vérnyomás, fájdalom tapasztalható a mellkas, a gyomor és a nyombél területén. E meridiánon folyó energia hiányában szenvedő ember gyakran feszült, és nehezére esik koncentrálni, álmatlanságban szenved, és bizonyos helyzetekben szorítást érez a mellkasában.
Az energiatöbblet okozhat tompa fejfájást, szédülést, keringési zavarokat, feszítő érzést vagy fájdalmat a mellkasban vagy a gyomorban, a vastagbélgyulladás következtében, pedig hasmenést vagy székrekedést. A felborult egyensúly túlérzékenységhez, dekoncentráltsághoz és alvási zavarokhoz vezethet. A szívburok meridián a koszorúérrel kapcsolatban álló keringési műkődésekért felelős, de ez a meridián szabályozza általában a tápanyag beviteli és a keringési funkciókat is.
Általános jellemzése
Címszavai:
A szívcsakra fő témái:
A szívcsakra szintjén kezdünk tudatára ébredni mentális képességeinknek. Felfedezzük magunkban azt a hajtóerőt, amely arra ösztönöz, hogy intellektuális témákkal foglalkozzunk. C. G. Jung szerint az ember racionális funkciói a szívcsakránál kezdődnek. Gyakran a mellkasunkra ütünk, ha ki akarjuk hangsúlyozni tudatos énünket. Minden esetre valamilyen hasonló mozdulatot teszünk, amikor jelezni akarjuk énünket. Ennek ellenére csak a harmadik szem síkján tudunk teljesen tudatosan gondolkodni, és csak itt lesznek saját gondolataink. A szív síkján legtöbbször a gondolataink befolyásolnak minket, és nem fordítva. A szívcsakra a megismerés és a tudatosság székhelye. Itt pillanthatunk be tudatunkba. Ez a levegő minőség, amely a szíven, mint megismerő szerven keresztül működik. A levegő ugyanúgy, mint a szeretet, mindennel összeköt bennünket. Ez megfelel e csakra alapelvének és a tibeti buddhizmusnak is, amely szerint az igazi megismerés a szeretetből fakad, ami pedig a szívből származik. Ezen a síkon tehát meg kell tanulnunk együttérezni. Alice A. Baily, angol médium azt mondta, hogy csak nyitott szívcsakrával léphetünk be a spirituális korszakba. Alice Baily úgy vélte, hogy a szívcsakra energiája határozza meg, hogy inkább az alsó, vagy a felső csakrák energiáival élünk, vagyis hogy életünk világi, vagy inkább szellemi. Ez két különböző élet, és az egyik sem jobb, mint a másik. A szív szanszkritül hrdaya, ami adást és elfogadást is jelent. A szívcsakrával való foglalkozás egyik célja, hogy az emberi kapcsolatokban kiegyenlítsük az adást és az elfogadást. Ehhez, pedig szívélyesség és együttérzés kell. Valójában minden szinten ki kell egyenlítenünk az adást és az elfogadást, és meg kell tanulnunk, hogy a dolgokhoz nem szabad görcsösen ragaszkodnunk, de az sem helyes, ha mindent kiengedünk a kezünkből. Hol vagyunk nyitottak és hol zárkózottak? Ezek azok a tipikus kérdések, amelyeket e csakra szintjén kell eldöntenünk, és amelyek egy pszichológiai síkon az adást és az elfogadást fejezik ki. A szív síkján ezen kívül a megbocsátással is foglalkoznunk kell. A kereszténység azt mondja, hogy a Miatyánk azon része, ahol a bűnök, megbocsátásáról van szó, a szívcsakrára vonatkozik, ezért szívből kell kimondani is. A megbocsátás nem más, mint az együttérző cselekvés. A szufik, mint például Pir Vilayat Inayat Khan, az arany színt is a szívcsakrához rendelik. Az arany a sárga szín fokozása, ami pedig a köldökcsakra színe. A színek szimbolikája is kifejezi, hogy a szívcsakrában fokozódnak az energiák. A köldökcsakra segít az érzések kezelésében; a szívcsakra növeli az együttérzést. A szufik számára a szívcsakra a legfontosabb energiaközpont. Ők a szív bölcsességéről beszélnek, s ezzel azt hangsúlyozzák, hogy a szív a magasabb szintű megismerés szerve. A szívcsakrával való foglalkozás különösen a páncélnak nevezett (Wilhelm Reich szerint) feszültségeket oldja a mellkasban és a háton. Mivel kultúránkban sokat ülünk íróasztalnál, majdnem minden ember feszült ezen a területen. A szívcsakra nyitottsága, amely egyúttal a mellkas nyitottságát is eredményezi, szabadságérzettel és a tágasság érzetével tölt el bennünket. A szívcsakra területe hangulatunk és hangulatunk kifejezésének fő központja. A szívcsakra rögtön megérzi, hogy a másik ember hangjában van-e szeretet, vagyis, hogy nyitott-e a szívcsakrája. A szónokok energiaközpontja a szív- és a torokcsakra, hiszen csak annak meggyőző a hangja, aki a szívéből beszél. A mi kultúránkban a nők gyakrabban hallgatnak a szívükre, mint a férfiak. A nyitott szívcsakra sok olyan információt meghall, amit mások nem. A szívcsakra lényeges megismerő szerv a szociális helyzetekben. Ezt sokszor nem akarjuk tudomásul venni, mivel kultúránkban inkább az intellektuális központokkal ismerjük meg a világot. Ezért a szívcsakra legfontosabb tanulási feladata az érzések útján történő megismerés. Korszakunkban sok olyan betegség van, ami összefügg a szívcsakrával. Idetartoznak, például az allergiák és az immungyengeségek, amelyek száma egyre növekszik. A szívcsakrával döntjük el, hogy mit fogadunk el és mit nem. Fizikai síkon ennek az antitestképzés felel meg. Ahogyan az antitestek eldöntik, hogy mi használ nekünk, és mi árt, úgy teszünk mi is ilyen különbséget a szív és a szeretet síkján. A szívcsakránál gyakran kell feloldani egy bizonyos keserűséget. Ideális esetben ezzel megtanuljuk, kezelni a szomorúságot és a megbocsátást. A betegségek fő okai olyan fel nem dolgozott érzések, amelyek a szívcsakra körül páncélt képeznek. A porosz testtartás, ahol csak kihúzott mellel és behúzott hassal lehet közlekedni, e páncél kulturális megjelenése. Ezt a testtartást tudatosan sulykolták a katonákba, mivel elősegíti a nem kívánatos érzések kontrollját. A zárt szívcsakra megmutatkozik a hajlott testtartásban is, ami a mi kultúránkban sokszor jellemző. Ez megrövidíti a gerincet, ami szűkíti a szívcsakra területét, így az energiák nem tudnak megfelelően áramlani, és ez az érzelmi gátak létrejöttében nyilvánul meg. A hajlott testtartás a mellkas páncéljára is utal, amit a kialakulásakor még könnyű helyrehozni. Ilyenkor fontos, hogy olyan gyakran hajlítsuk hátra a gerincet, amilyen gyakran csak lehet. Ezt nem elég néhányszor elvégezni, hanem szokássá kell tenni: olvassunk például a hasunkon fekve, könyökölve. Meglepő, hogy mennyi mindent tudunk elvégezni ilyen testtartásban. Ha rendszeresen gyakoroljuk ezt a testtartást, akkor különösebb erőfeszítés nélkül aktiválhatjuk és megnyithatjuk szívcsakránkat. Ha nyitottabb a szívcsakra, akkor több levegő kerül a mellkasba, ami kedvez az olyan érzéseknek, mint a szeretet és az együttérzés. A szívcsakra fiziológiája A klasszikus felfogás szerint a szívcsakra irányítja a csecsemőmirigyet, a szívet és a vérkeringést. Az orvostudomány tíz évvel ezelőtt rájött, hogy a szív is tekinthető endokrin mirigynek, amely ANF-et (atrial natriuretic factor, atriopepinnek is hívják) választ ki. Bár keveset tudunk még a szívről, mint belső elválasztású mirigyről, azt tudjuk, hogy az ANF csökkenti a vérnyomást, szabályozza a vér mennyiségét, tágítja az ereket, nátrium- és vízhajtó. A csecsemőmirigy, amely a pubertáskorig nő, majd elkezd zsugorodni, a fehérvérsejtek képzésében vesz rész, ezért fontos része az immunrendszernek. A szívcsakra betegségeihez tartoznak mindazok a panaszok, amelyek immungyengeségre vagy vérkeringési problémákra vezethetőek vissza. A szívcsakra zavarára visszavezethető lelki betegségek és problémák Allergia: A túl aktív immunrendszerre vezethető vissza. Az érintett immunrendszere ugyanolyan érzékeny, mint viselkedése a hétköznapokban. Ezt legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy az illető túl érzékeny a bántásokkal és a szeretetlenséggel szemben.
A felsorolt panaszokon sokat segítenek a rendszeresen végzett csakra gyakorlatok és a meditáció arról, hogy mennyire vagyunk szeretetre méltók. Autoimmun betegségek: Számuk szinte napról-napra növekszik, egyre újabb kórképek jelennek meg. Ezeknél a betegségeknél a saját test ellen ható antitestek jönnek létre. A beteg szimbolikusan és fizikailag is önmaga ellen harcol. E mögött mártír viselkedés, a saját szükségletek megtagadása áll. Az ilyen típusú betegségeknél különösen figyelni kell arra, hogy a beteg megélje szükségleteit. Ez világosan utal a szívcsakrára, aminek a fő problémája a másoktól való elhatárolódás, valamint a kapcsolatok és a gyengédség iránti szükségletünk kifejezése. Immungyengeség: Manapság sok betegség kiindulópontja az immungyengeség. Talán nem túlzás azt mondani, hogy korunk tipikus betegsége a gyenge immunrendszer. Ez szimbolikusan azt a vágyat fejezi ki, hogy az érintett nem akar különbséget tenni barát és ellenség, ismeretlen és ismerős között. Mivel a beteg testi síkon nem tesz különbséget jó és rossz között, nem is védekezik, így eljut a hőn áhított nyitottsághoz. Minden esetre ez a fajta „nyitottság" halálos is lehet, ahogyan az aids is mutatja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szívünkkel megkülönböztetünk és differenciálunk. Aids: A legtöbb aids-beteg szív- és szexcsakrája is kaotikus. E szörnyű betegség során legfeljebb csak a szívcsakra kap táplálékot a társadalom figyelme révén. Az aids egyértelműen mutatja, hogy a külső behatások – megérdemelten vagy ártatlanul –visszahatnak az érintett csakráira. Ezt karmának is nevezhetjük. Rák: A rák gyakran egyszerre érinti a köldök- és a szívcsakrát. A szívcsakra megengedi az egészségtelen sejtburjánzást, a köldökcsakra, pedig befelé fordítja a feldolgozatlan agressziót. A betegségben érintett szerv mindig azt szimbolizálja, amit meg kell tisztítani. T Dethlefsen és R. Dahlke a következő mondattal kezdik a rákról szóló fejtegetésüket: „Ahhoz, hogy megértsük a rákot, nagyon fontos analógiákban gondolkodni." Majd pedig elmagyarázzák, hogy egy olyan sejt, amely eddig életét és munkáját a szervezet szolgálatába állította, most hirtelen nem akarja ezt. Követi szabadságvágyát, és nem veti alá magát a szervezet kényszerítésének. Minden rákos beteg találkozik a szabadság és korlátozás, vagy alkalmazkodás kérdésével betegsége során. Érdekes módon itt csak kétféle terápia segít: vagy az, hogy a beteg minden energiájával harcol a betegség ellen, vagy az, hogy letagadja. Wilhelm Reich szerint, aki a negyvenes években intenzíven kutatta a rákot, észrevette, hogy egy tipikus rákos beteg érzelmei nem mozognak. Reich ebben az összefüggésben a „krónikus érzelmi csendről" beszél, amin a szexuális érdeklődés megbénulását szokták érteni. A rákos betegek érzelmi ürességtől is szenvednek, és gyakran viselkednek görcsösen. A megfeszült izmok így kiváló melegágyat kínálnak a daganatoknak. Chris Coulson, rákkutató, a hetvenes években megerősítette Reich megfigyeléseit. Más rákkutatók is szoros összefüggést látnak a betegséghajlam és a szexualitást elutasító beállítottság között. Ennek megfelelően a rákot azzal lehetne a legjobban megelőzni, ha rendszeresen végezzük a szexcsakra gyakorlatait. Fertőzések: Szinte mindig az immunrendszer gyengeségére utalnak. A gyakorlatok rendszeres végzése erősíti az immunrendszert, így kisebb esélye lesz minden fertőzésnek. Szívpanaszok: Legtöbbször az-az oka, hogy nem hallgatunk a szívünkre. Mintha szívtelenül élnénk. Ez gyakran merev nézetekben és feszültségben nyilvánul meg. Rudolf Steiner szerint a szívpanaszok a belső melegség hiányára utalnak. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek nincsenek szeretetteljes érzései. Horst Eberhard Richter, orvos és pszichoanalitikus, a szívinfarktuson átesett betegeknél nagyon gyakran talált anyaproblémát. Az anyához való kötöttségük vagy nagyon erős, vagy nagyon hiányos volt. A szív jelképezi az anyát az emberi testben, és a szívcsakra minden problémája arra késztet bennünket, hogy gondoljuk át alaposan az anyánkkal való kapcsolatunkat. Aki szívinfarktusra hajlamos, az a csakra gyakorlatok végzése mellett hordjon magán zöld turmalint is, amely védi a szívét. Vérkeringési problémák: A szívünkkel és azzal függnek össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni. Itt azzal a kérdéssel állunk szemben, hogy engedjük-e vérünket szabadon áramlani? Ennek analógiás megfelelője, hogy engedjük-e a szeretetet/szerelmet szabadon áramlani Lelki okok A szívcsakrához tartozó lelki problémák elsősorban azzal függnek össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretetet adni és elfogadni. A válasz megmutatkozik azokban a formákban, amelyekkel a szeretet ellen védekezünk: a megkeseredettségben, az egoizmusban és a keménységben, amelyet mások és önmagunk ellen egyaránt kifejleszthetünk.
|
||||||||
A szívcsakra rövid áttekintése