vérkeringés

A szív az életünk motorja, következésképp mindazzal, ami mozgásba hoz minket, szoros összefüggésben áll. Függ tehát az elegendő testmozgástól, de egyben érzelmi központunk is, hiszen az érzelmek is „megmozgatnak" bennünket. Ezt igazolják azok a találó nyelvi fordulatok is, melyek a népnyelvből származnak:

A szív örömünkben majd kiugrik, vagy megszakad. Dobogását a torkunkban érezhetjük, vagy a rémülettől szinte eláll a szívverésünk. Az ember teljes szívével csügghet egy dolgon, valamit a szívére vehet. A szívünkön viselhetünk egy ügyet, s valakit a szívünkbe zárhatunk.

Ami a szívet kihozza a ritmusából, az a túlzott vagy nem elegendő mozgás, testi, illetve lelki szinten, azaz egy túl heves vagy éppen elfojtott érzelem.

A szívbetegek olyan emberek, akik nem akarnak a szívükre hallgatni, a legszívesebben mindent az értelmükkel intéznének el. Ha a szívverés akadozik, vagy száguld, ez mindig biztos jele annak, hogy a belső rend, ritmus zavara, egyfajta kisiklás következett be. Ha nem vagyunk hajlandók a szívünkre hallgatni, ebben az esetben rákényszerülünk.

Szívinfarktus: belső gátlások miatt az életképtelen zavartalanul és szabadon áramolni; az értelem dominanciája; jobban oda kell figyelnünk a szívünkre.

Az angina pectoris „szűkkeblűséget" jelent, ami itta szív szűkösségére, az érzelmi élet beszűkülésére és megmerevedésére, kicsinyességre és én-dominanciára utal. Szívinfarktusnál az embernek szó szerint megszakadhat a szíve. Amennyiben énemet túlértékelem, s nem hallgatok többe a szívemre, az élettől szakítom el magam.

A szívinfarktust gyakran szívidegesség előzi meg, tulajdon szívműködésünk miatti alaptalan félelem. A szív ily módon hívja fel magára a figyelmünket és kényszerít életvezetésünk gyökeres megváltoztatására, különben a szívünk egyszer csak felmondja a szolgálatot, ahogy mi is lemondtunk róla. A szívneurózisban szenvedő egyén fél attól, mi lesz, ha szíve esetleg megáll, azaz ő „szívtelenné" válik. Túl gyakran figyel a szívére, ahelyett, hogy valóban hallgatna a szavára. Így jön létre a szűkület, melyet az illető félelemként él át.

Az angina pectoris esetében az érzelmi élet beszűkülése már testi szinten, a szív táplálóereinek szűkületeként, funkciózavaraként jelentkezik. A nép nyelve itt megkeményedett, sőt megkövesedett szívről, beszél. A szívidegesség, illetve az angina pectoris esetében a szív –eleinte lelki, később testi szinten – nem jut elegendő táplálékhoz.

A végletesen racionálisan gondolkodó egyén tehát „szívtelen", keményszívű" ember benyomását kelti. Aki megkísérli, hogy mások felett uralkodjék, hogy embertársait manipulálja, vagy akinek a szeretetre való képessége egy kedves személy elvesztése révén örökre „bezárul", annak szintén szívpanaszai támadnak. – Infarktusnak azt a pillanatot nevezzük, mikor a beszűkült ér teljesen elzáródik és a szívizomzatnak az elzáródáson túli része, nem jut többé oxigénhez, minthogy a vér nem képes továbbáramolni. A szívinfarktus súlyossága attól függ, milyen nagy a véráramlástól elzárt szívterület. Az infarktus sohasem jelentkezik váratlanul. A figyelmeztető jelek közé tartoznak a szívtáji szúró érzések, a bal karba kisugárzó vállfájdalmak, vagy az-az érzés, hogy az embernek elszorul a torka. Más kérdés, figyelemre méltatjuk-e egyáltalán ezeket a jelzéseket. Létezik úgynevezett „néma" infarktus is, amely szinte egyáltalán nem vagy csupán enyhe panaszokat okoz, következésképp gyakran nem is veszünk róla tudomást.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden egyes infarktus károsítja a szívizomzatot, csökkenti a szív teljesítőképességét. Fontos tehát elkerülnünk mindazt, ami elősegíti az infarktus kialakulását: az elhízást, a zsíros, növényi rostokban szegény táplálkozást és a dohányzást. Mindenekelőtt viszont meg kell tanulnunk megfelelően kezelni a lelki megterheléseket, így a dühöt, félelmet, izgatottságot, szorongást és türelmetlenséget.

A szív az ember életének középpontja, hiszen ha megszűnik dobogni, életünk is véget ér. Míg élek, szakadatlanul ver a szívem, az-az én se állhatok meg, mert neki tovább kell haladnia. Ha valahol elakadok, a szívem nem tud többé zavartalanul dobogni. Pedig a gondolkodás túlhangsúlyozásakor, amikor is „fejnehéz" leszek, pontosan ez történik. Minél kevésbé élek, minél kevésbé a szívemből élek és minél több gondolatot „pazarolok" a múltra vagy a jövőre, annál több energiát vonok el a szívemtől.

Amit tenni kell

Bármilyen jellegű szívpanasz esetében meg kell kérdezni magunktól, vajon a szívünk szerint élünk-e, döntéseink meghozatalakor szívünk szavára is hallgatunk-e vagy többnyire hideg fejjel határozunk. Hiszen a szívpanaszban benne rejlik a felhívás, hogy jobban odafigyeljünk a szívünkre, érzéseinkre, intuíciónkra és igazi lényünkre. Nem lenne szabad mindenhez csupán gondolkodásunkkal közelíteni, kizárólag a gondolkodás közegében élni. Mert a gondolkodás és a szeretet kölcsönösen gátolják egymást.

Természetesen felvetődik az a kérdés is, vajon, jó szívvel viseltetünk-e önmagunk, érdekeink és igényeink iránt", és végeredményben „mi nyomja a szívünket". Ami a szívünkön fekszik, kifejezésre is kell juttatnunk, hogy ne nyomasszon többé.

Szívünk szerint élni annyit jelent, mint szabad folyást engedni a dolgoknak, élni, hagyni az életet, a lét könnyedségében létezni. Nem szabad mindenből gondot csinálnunk, mindenért fejtörést okoznunk magunknak és megkísérelni, hogy mindig mindent tökéletesen végezzünk el, hiszen ha szívünk mélyéből élünk, akkora cselekedetünk is helyes. Aki a szív útját járja és igazi énjét éli, annak nincs többé szüksége külső megerősítésre. Az ember felismerte, megtalálta önmagát, . és igazi lényét adja. Szereti és éli önnön lényét, életét többé nem a tudás (fej) irányítja, hanem szívének, léte középpontjának bölcsessége.

A szívritmuszavarok a szívműködés „botladozásában", erős szívdobogásban, szapora szívverésben, szédülékenységben és szabálytalan pulzusban nyilvánulhatnak meg. A súlyos ritmuszavarok mindenképpen orvosi kezelést igényelnek, mivel a szívműködés zavara kihat a vérkeringésre is, így az egyes szervek nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez.

Szívritmuszavar: kiestem saját ritmusomból; értelem és érzelem egyensúlya megbomlott; befolyásolhatatlan, túlságosam merev lettem

Az embernek két központja van: a szív és az agy, vagyis az érzelem és értelem. A ritmuszavarok esetében a szív félrever, mert tulajdonosa nem hagyja magát befolyásolni, érzelmileg megmerevedett, mozgásképtelen. Cselekedeteit az értelem vezérli, érzelmeit egyáltalán nem vagy csak csökevényes formában engedi megnyilvánulni. A ritmusából kibillent szív rákényszeríti a beteget, hogy ismét középpontjára, lényének lényegére figyeljen. A túlzottan kauzális gondolkodás az éltető középpont, az őseredeti én elvesztéséhez s így félelemhez vezet.

A félelem (Angst) szó a latin „angustus" származéka, s valaminek a „szűk" voltát jelenti. Ha az emberen elhatalmasodik a tulajdon érzelmeitől való félelem, s belső ritmusát illetően is állandó aggodalomban él, előbb-utóbb szívritmus-szabályozóhoz folyamodik. Ám ezzel csupán idegen ritmusnak veti alá magát, mely mindig kifogástalan szabályosságot mutat. Életét többé nem az érzelmek vezérlik, hanem egy rideg szerkezet. Ezzel szemben a harmonikus személyiség szív és agy, érzelem és értelem tökéletes összhangját mutatja – rátalált léte középpontjára. Az embernek tehát semmit se szabad „fél szívvel" csinálnia, inkább „szívét-lelkét bele kell adnia", hogy teljes egészében visszanyerhesse önmagát.

Szőlő (Vitis vinifera)

A szőlőművelés eredete a régmúltra nyúlik vissza, ezért a szőlőtőke származási helyére vonatkozó adatok bizonytalanok, az viszont biztos, hogy a Földközi-tenger medencéjében ideális körülményekre talált. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával indult hanyatlásnak, majd a középkor kezdetén ismét töretlen erőre kapott, amely kezdetben kapcsolatban állt a szerzetesrendek földművelésével, akiknek szükségük volt a borra a mise szertartásához. Amerika felfedezése után új, vad tőkéket hoztak Európába, amelyek keresztezés útján új fajtáknak adtak életet, és amelyek igen hasznosnak bizonyultak a 19. század végén, amikor az európai szőlőültetvények ennek köszönhetően megmenekültek a filoxéra pusztító támadásától.

Gondolatmenetünkben a csemegeszőlő-fajtákról beszélünk, amelyeket a szőlőfürt alakja, a szőlőszem nagysága, kiterjedése, színe és állaga jellemez, valamint a különböző érési idők, amelyek között gyakoriak a korai fajták. Még sincs semmi akadálya annak, hogy az úgynevezett borszőlőt friss gyümölcsként együk akkor is, ha termelője arra különösképp kényes, hiszen ugyanolyan hasznos az egészség számára és íze hasonlóképp élvezetes, mint a csemegeszőlőé.

Összetétel és hatóanyagok

A szőlőtőkék gyümölcse 20-25% cukrot tartalmaz (dextrózt, fruktózt, levulózt, szacharózt), szerény mennyiségben fehérjét, értékes szerves savakat (borkősavat és almasavat), karotint,

A-, B1-, B2-, B9- és C-vitamint és antocianidineket (P-vitamin faktorokat), melyek védik a véredényeket és a látás élességét, ásványi sókat és nyomelemeket (káliumot, mangánt, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, klórt, foszfort, jódot és arzént), és még pektint és annint (a szőlő hashajtó hatásáért felel és szabályozza azt). Tegyünk említést arról, hogy a fent említett antocianidinekkel együtt a vörös szőlő héjára jellemző egy kék glukozid (enozid) és egy színezék (nocianin) jelenléte, amely roboráló hatású. Meglepődve tapasztaljuk, hogy ami az alapvető tápanyagokat illeti, a szőlő összetétele nagyon hasonló az emberi anyatejhez. Kalóriaértéke nagyon magas (1 kg = 900 kalória).

Javallatok

Az anyatejhez való hasonlósága lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén szőlőlevet adjunk az anyatejes baba étrendjének kiegészítéseként. Még nem említettük azt, hogy az alapfontosságú „biológiai" víz, amelyet a szőlő tartalmaz, tökéletes összetételű, a cukrok –többségében monoszacharidok – kompenzálják a hiányzó zsírokat, és közvetlenül kerülnek be a keringésbe az emésztőrendszer különösebb igénybevétele nélkül. Ez az ital ugyanezen okokból és az alacsony sótartalma miatt hasznos az idősek, a lábadozók, az állapotos nők vagy a szoptatós anyák számára, a legyengült vagy kimerült embereknek, a sportolóknak és annak, akinek gyenge az emésztése. Mindaz, amit elmondtunk a levére vonatkozólag, nyilvánvalóan érvényes a szőlőre magára is, amely egyenesen főszereplője egy speciális kúrának, a szőlőkúrának, amelyet már az antikvitás híres természetgyógyászai és orvosai is ajánlottak, mint az idősebb Plinius, Celsus vagy Galénosz.

Rheum palmatum

A Ta Huang elnevezése szó szerint „nagy sárgát" jelent, ami a gyökér színére utal. Kínában, akárcsak a hagyományos nyugati gyógykezelések során, elsősorban hashajtóként használják.

A növényt, melyet első ízben arab kereskedők hoztak Európába, sokáig tévesen a Közel-Keletről származónak hitték – innen ered a „török rebarbara" elnevezés.

Felhasználandó része:

Gyökere és gyöktörzse

Tulajdonságai:

Keserű

Érintett meridián csatornák:

Máj meridián, lép meridián, gyomor meridián, vastagbél meridián

Hatásai:

Hashajtó, antibakteriális, gombaölő, parazitaölő, vérnyomáscsökkentő, csökkenti a vér koleszterinszintjét, serkenti az epe folyását és a vizelet kiválasztást, vérzéscsillapító

Alkalmazása:

• a vérben fellépő nedves-meleg és túlzott meleg eloszlatására
• a vérkeringés élénkítésére és a megrekedt vér eloszlatására
• a tűzmérgek semlegesítésére

Adagolása:

3-12 gramm

Együttes alkalmazása:

A vérben és a testben fellépő túlzott meleg okozta hasfájás és hányás ellen Huang Liennel és Huang Pajjal, krónikus székrekedés esetén Zsoujal együtt alkalmazzák. A lépben jelentkező yang hiány miatti hasmenés vagy székrekedés kezelésére Zsen Sennel és Kan Csianggal kombinálják. Belső meleg- és nedvességszindrómák ellen Cse Cével és Csaj Huval együtt használják.

Ellenjavallat:

Ne alkalmazzuk, ha nem tapasztalhatók a túlzott meleg és tűz tünetei, ill. terhesség alatt.