Alkoholizmus - lelki háttere
A túlzott alkoholfogyasztás különböző tünetek, megjelenésével jár: a test fizikailag megváltozik, összezsugorodik, az agyműködés hatékonysága csökken, az idegrendszer és izomrendszer túlfeszült lesz. Hasonlóan a többi függőséghez, az alkoholizmus is általában olyan embernél alakul ki, aki valamilyen érzelmi hiányt akar pótolni, de ez a „megoldás" megmérgezi egész lényét. Több okból is ihat valaki mértéktelenül. Azért, hogy elmeneküljön önmaga vagy egy olyan helyzet elől (konfliktus), amelyben nem érzi jól magát. Esetleg azért, hogy félelmeit tompítsa, meneküljön a tekintély elől (főleg az apai szigor), vagy szeretteit kerüli, mert fél, hogy egyszer lehull a lepel, kiderül alkoholizmusa, és olyannak fogják látni, amilyen valójában. Sokan bátorságot szeretnének meríteni az alkoholból, hogy képesek legyenek kommunikálni az emberekkel (spiccesen nyitottabbak vagyunk, kevésbé koncentrálunk gátlásainkra). Mások hatalmasnak és erősnek érzik magukat, azt hiszik, így lesz hatalmuk mások felett, mivel viselkedésük kétségkívül zavarni fogja a családot, munkatársakat. A beteg nem lépes felmérni a veszélyhelyzeteket, magányosnak, elszigeteltnek érzi magát, bűntudata van, szorong, és alapjában véve haszontalannak, értéktelennek, másoknál alacsonyabb rendű embernek tartja magát, olyannak, aki képtelen magáért és másokért cselekedni. Ilyenkor egy kis „szíverősítőre" van szüksége.
Az alkoholizmus azonban maga is feszültséggel teli életforma. Az első pohár ital oldja az idegességet, ezért a következő séma raktározódik: feszültség + alkohol = jó közérzet. Így kialakul egy automatizmus, melynek során az agy minden stresszes helyzetben azt az utasítást küldi, hogy igyunk egy kicsit, attól jobb lesz. A betegség egyik fő oka, hogy a páciens gyermekkorában nehezen tudott szembenézni valamelyik családtag (leginkább szülő) alkoholizmusával. Az ilyen családokban általában gyakoribbak a nézeteltérések, a testi és lelki erőszak alkalmazása vagy bármely más visszaélés. Sok beteg a családtól akar eltávolodni, mert nem érzi jól magát. Ilyen esetben az erkölcsi norma egészséges kialakulása kerül veszélybe, a gyakori nézeteltérésektől terhes jelenetek rossz szülői mintát kódolnak. Bizonyos családokban az alkoholizmus szinte öröklődő magatartásforma lesz, mert a szülők azt sugallták viselkedésükkel, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás teljesen normális. Az idegrendszeri zavarok és a személyiségtorzulás egyenes következményei ennek az életmódnak, a nem megfelelő táplálkozás miatt, pedig hiánybetegségek alakulhatnak ki. Az alacsony vércukorszint kapcsolatban állhat az alkoholfüggőséggel, mivel az alkoholmolekulák, ugyan rövid időre, de gyorsan cukorrá alakulnak. Tehát akinek alacsony a vércukorszintje, esetleg ily módon pótolja a hiányzó cukrot. Alkoholmegvonás esetén a beteg képes óriási mennyiségű kávét (a koffein stimuláló szer), cukrot, péksüteményt vagy édességet elfogyasztani, mely szintén az alkohol-cukor kapcsolatára utal. Sokan mértéktelen dohányzással próbálnak leszokni az italról, mivel a nikotin szintén stimuláló szer, amely a szívritmus növelésével jobb közérzetet biztosít. Ki kell deríteni, mi a szomorúság eredete, hiszen az alacsony vércukorszint jelzi, hogy a kiváltó ok nem lett megszüntetve. Az alkoholizmus hátterében álló másik probléma az allergia is lehet. Elképzelhető, hogy csak bizonyos alkoholfajtákkal szemben alakul ki függőség (konyak, gin vagy whisky), mert csak ezek képesek „kielégíteni" bennünket. Ilyenkor valószínűleg a szóban forgó alkoholfajta egyik összetevőjére, alapanyagára vagyunk allergiásak (búza, árpa vagy rozs). Ebben az esetben tegyük fel a kérdést, vajon mire vagy kire vagyunk allergiásak?
Az alkoholizmus gyakran lehet következménye olyan helyzetnek, embernek, amit, akit nem fogadtunk el fiatal korunkban. Ha alkoholista személy szexuális zaklatásának voltunk áldozatai, amely miatt bűntudatot érzünk, felidézve ezt az eseményt, inni kényszerülünk. Ha nem tudtuk megemészteni alkoholista apánk düh kitöréseit, talán mi is ugyanígy fogunk viselkedni, ugyanilyen dühkitöréseink lesznek, és apánkhoz hasonlóan alkoholistává válunk. Iszunk, hogy elfelejtsük múltunkat, jövőnket, de legfőképpen a jelent. Az állandó jellegű menekülés, egy képzeletbeli álomvilág teremtése mesterséges boldogságformát teremt, mellyel elfedjük a valóságot. Ha iszunk, egy bizonyos időre megszabadulunk a magányosság, a meg nem értettség és tehetetlenség, a felelősség, az önutálat érzésétől, és úgy gondoljuk, olyanok vagyunk, mint bárki más. De ez csak a látszat. A helyzet egyre rosszabbodik majd, függően attól, milyen mértékű az alkoholizmus. Minden egyes kijózanodással sötétebb és sötétebb a valóság, végül, pedig jön a depresszió. Maga a függőség „igénye" visszavezethető arra az érzelmi függőségre, amelyet normális esetben mindenki megél az édesanyjával és édesapjával kapcsolatban, de az alkoholista nem kapta meg ezt a fajta feltétel nélküli szeretetet.
Amit tenni kell!
Ideje felismerni testi és lelki erényeinket, még akkor is, ha a múlt néha nagyon fájdalmas és az üveg lett a legjobb barátunk. Hozzuk rendbe az életünket, tiszteljük és szeressük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Dolgozzunk ki megoldási stratégiákat a felmerülő problémákra, ahelyett, hogy elmenekülnénk.
