Bakfű
Bakfű vagy betonikafű, orvosi tisztesfű. Stachys officinalis Trev. Erdei tisztásokon, cserjésekben, hegyi réteken élő, évelő növény.
Szára egyenes, 50-70 cm magas, egyszerű, négyszögletű, gyérlevelű, szőrös.
Tőlevelei hosszúnyelűek, lemezük 20 cm hosszú hosszas tojásdadok, csipkésen fogasszélűek, borzasszőrűek.
A szárlevelek kisebbek, a felsők ülők. A bakfű virágok bíborvörösek, a szár végén 5-10 cm hosszú tömör fürtben csoportosulnak, júliustól őszig nyílnak.
A drog (Betonicce herba) cseranyagot, kovasavat, szaponint, kolint, keserűanyagot, egy glikozidot, kevés illóolajat stb. tartalmaz.
Teáját asztmás és hurutos bántalmak ellen használják. A népi gyógyászatban epilepszia ellen is alkalmazzák.


