Kukorica
Kukorica (Zea mays Török vagy indiai búza, tengeri)
A kukoricát nálunk mindenki ismeri, és minthogy mezőgazdasági érdek is fűződik hozzá, nagyban termesztik.
Hatóanyaga: zsíros olaj, keményítő, egy savszerű anyag stb.
Felhasználjuk a kukorica szakállt (bajuszt) (mayidis stygma) és a kukoricaszemet (magot) (sercen).
A kukorica bajusz (10 gr 100 gr vízre) kitűnő szer hólyagbántalomnál, hólyaggörcsnél, vesebajnál, amennyiben vizelethajtó és húgykőoldó hatású. Kimutatott foszfor só tartalmánál fogva angolkórnál, hátgerinc fájásnál előnyösen használható. Köhögés, elnyálkásodás ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzzük meg, néha még mákgubát is szoktak bele főzni és a szüredéket cukorral, vagy mézzel erősen ízesítik, és forrón adják a betegnek. Ha a drog nem eléggé száraz helyen volt elraktározva, elveszti húgyhajtó sajátságát, és hashajtóvá válik. Tinktúrája az amerikai gyógyszerkönyvben hivatalos.
A konzervgyártásban a nedvdús kukoricaszárból szirupot készítenek. A fiatal kukoricaszár sósvízben kifőzve igen ízletes kompótot ad. A kukoricából pálinkát és alkoholt is főznek.
Egyes vidékeken kukoricalisztet készítenek belőle, sőt Olaszországban a belőle készült polenta és makaróni a búzalisztből készült kenyeret pótolja.
