Amarantusz
Amarantusz Nemesített disznóparéj Amaranthus
Magyar neve még nagyon közönséges, a szakkönyvek csak disznóparéjként, bárányparéjként, dísznövény változatát rókafarkként ismerik. De tulajdonképpen nemesített változatáról lesz szó. Arról, amelynek őse több mint nyolcezer éve ismert. Őshazája Perli és Mexikó. Már az inkák is fogyasztották erőt adó, egészségre áldásos hatása miatt, és állítólag Amerika őslakosainak, az indiánoknak is az amarantusz segített túlélni a hegyekbe űzetést, követő időket.
Most szuperlatívuszokban írnak és beszélnek róla. A jövő század növénye. A legnagyobb túlélő. Tápanyagbomba. Ami miatt a figyelem az amarantusz felé fordult, a rendkívüli szívóssága miatt. Köztudott, hogy bolygónk légköre évente 2 °C-kal lesz melegebb, hogy a talajfelszínt érő ibolyántúli sugárzás is egyre erősödik (ózonlyuk), ezért a talaj az eddig mérsékelt égöv alatt gyorsabban kiszárad, a növények kiégnek. A gabonafélék hektárhozama csökkenő irányt mutat, éppen ennek következtében. Tehát már ideje arra gondolni, mivel lehet majd helyettesíteni az így kisebb mennyiségben termelhető gabonaféléket. Az amarantusz gyökerei nagyon mélyre hatolnak, megszerzik a szükséges vizet és tápanyagokat, és képesek felszívni, eltávolítani, pl. a súlyosan szennyezett talajokból a nehézfémeket is.
Az elemzésekből ugyanis kiderült, hogy elsőrangú tulajdonságokkal bíró növényről van szó élelmiszeripari és gyógyszeripari szempontból is. Sőt kozmetikai célokra is felhasználható, és takarmányértéke is kitűnő. Magja teljes értékű fehérjéket, ásványi anyagokat, és vitaminokat tartalmaz. Megtalálható benne szinte minden, az emberi szervezet számára szükséges nyomelem. Keményítőmolekulái százszor kisebbek, mint a burgonyáé, ezért a gyógyszer- és a kozmetikai iparban egyaránt nagyszerűen felhasználható. Olaja a napraforgóénál is egészségesebb. Olyan telítetlen zsírsavakat tartalmaz, amelyek csökkentik az erek, a szív megbetegedéseit, mivel segítenek eltávolítani a véráramból a koleszterint.
Zöld részei salátaként, párolva, levesben fogyaszthatók, magvát mákőrlőn megőrölve palacsintába, fasírozotthoz keverve, tésztákban fogyaszthatjuk. A fennmaradó részeket takarmányként értékesíthetjük.
