alvás
| ||||||||
|
A rekeszizom reflexpontja mindkét talp közepének felső részén található. A hasi idegköteg reflexpontja a gyomor reflexpontja mögött bújik meg, tehát az idegimpulzusok csillapításához mélyebb nyomásra van szükség. A továbbiakban e fontos reflexpontok kezeléséhez elengedhetetlen néhány új módszer. Kezelésenként csak egy módszert kell alkalmazni. Körkörös nyomás A rekeszizom és a hasi idegközpont reflexpontjainak masszírozásához vegye fel a gyomor esetében alkalmazott testhelyzetet. Ebben az esetben a behajlított hüvelykujj segítségével könnyebben végezhetjük a masszázst. A legegyszerűbb módszer, hogy hüvelykujjunkat a reflexpontra helyezzük, és apró, körkörös mozdulatokkal haladunk balra, majd jobbra. Nyomás és felengedés a hasi idegközpont reflexpontján
A rekeszizom reflexpontja
Amit tenni kell! Tisztázzuk, hogy hol húzódnak saját határaink, ismerjük be önteltségre való hajlamunkat, másszunk meg más jellegű csúcsokat, például lelki szellemi szinten, az emberi kapcsolatok terén. Ismerjük meg magunkat, és legyünk alázatosak, a hegycsúcsokon az istenek lakoznak, hozzájuk csak az alázat útján juthatunk fel veszélytelenül.
Amit tenni kell! A Hold segítségével adjuk vissza az éjszakának a jogait, dolgozzuk fel a nappalt és az életünket belső álom és képi világunkban. Tiszteljük a Holdat és energiáit, hiszen ebből fakadnak eleve elrendelt bolygókapcsolataink és a női archetípus, a Hold erőinek hatása alatt fejtsük meg az éjszaka tudati állapotait, mint a nappal árnyékvilágát, és mozogjunk tudatosan ebben az állapotban. Tanuljuk meg értékelni valóságunknak ezt a másik oldalát, és bánjunk vele egyre tudatosabban, a holdkórosság biztonságát vezessük át lassanként nappali tevékenységeinkbe. A nyelv is kifejezi a Hold és a ritmus közötti, a szeszélyesség és a férfidominanciával rendelkező nappali tudatunk számára hihetetlennek tűnő jelenség közötti kapcsolatot, e kapcsolat alapján rádöbbenhetünk, hogy mindez bennünket is érint, és megtanulhatjuk értékelni is ezt. A holdérzékenység és a holdkórosság tüneteit tekintsük lehetőségnek, ami által lényünk másik oldalát is megismerhetjük, hagyjuk, hogy más belső erők vezessenek, ismerjük fel, hogy valaki vezet bennünket.
A légzés egyik vagy mindkét fázisában megjelenő, a fűrészeléstől a reszelésig változó zaj a kemény, köszörületlen kommunikációt jelzi. E mögé rejtőzik az, hogy az illetőnek nehézséget jelent, ha keményen kell érvelnie vagy közölnie a mondandóját. Ennek persze nincs tudatában. A többiekben azonban éjszaka tudatosul a hangos, demonstratív és gyakran agresszív közlési stílus, amelyről aligha állíthatja bárki is, hogy nem hallotta meg. A horkoló az egyetlen ember, aki nem hallja a saját horkolását, s ez arra is utal, hogy egyben ő az egyetlen olyan ember is, aki nem érzékeli a saját közlési stílusát. Éjszakánként kell kinyitnia a szelepeket, hogy a maga módján kifejezze az összes, még ki nem mondott dolgot. Hogy milyen magas energiafogyasztással jár ez a fajta kommunikáció, azaz erőfeszítéseiből is hallható. A horkoló ember kevésbé pihenten ébred.
A legtöbb horkoló sokat alszik. Ez bizonyítja, hogy kimerítő közlési stílusuk következtében egyrészt hosszú regenerációs fázisokra van szükségük, másrészt, pedig, hogy ez a fajta alvás nem hoz elegendő pihenést a számukra. Az alvás csökkent minőségét a mennyiséggel kompenzálják. Ha a horkolás maga nem is annyira egészségtelen, de egy alapvetően egészségtelen helyzetre mutat rá.
|
||||||||
A hasi idegközpont a gyomor mögött és a rekeszizom előtt elhelyezkedő idegrostok hálózata. Tehát a gyomor reflexpontjának masszírozásakor kötelességünk e két reflexpontot is stimulálni. Ez a szerteágazó ideghálózat látja el a hasüreg minden részét, ezért gyakran hasi agynak is nevezik. A finoman egymásba fonódó idegrostok az aorta egy részétől a rekeszizomig terjednek, és magukba foglalják a hasi aorta elülső részét, valamint a mellékveséket.
Egy másik nagyon hatékony módszer a lassú nyomás és felengedés. A művelet közben mélyeket lélegezve e terület masszírozásával az egész test ellazítható. Jobb lábával vegye fel a megfelelő testhelyzetet. Most helyezze jobb vagy bal kezének hüvelykujját a hasi idegközpont reflexpontjára a talp közepén. Persze tudjuk, hogy ez az idegköteg kiterjed a hasi aortára, valamint a mellékvesékre. Ezért található a hasi idegközpont legerőteljesebb és leghatékonyabb reflexpontja közvetlenül a mellékvesék felett a hasi részen. Miközben fokozatosan erőteljes nyomást fejt ki a hasi idegköteg reflexpontjára, igen lassan vegyen egy mély lélegzetet. Körülbelül hét másodpercen át ne mozdítsa el az ujját, és tartsa vissza a lélegzetét. Majd fokozatosan enyhítse a nyomást, és egyidejűleg lélegezzen ki. Öt vagy hat alkalommal ismételje ezt a gyakorlatot, majd a bal láb következik.
Lehetetlen úgy masszírozni a hasi idegközpont reflexpontját, hogy közben ne érintsük a rekeszizom, a mellüreget a hasüregtől elválasztó íves izomfalának területét is. Amikor tüdőnk belélegzik, ez az izom hátrahúzódik, teret adva a megnövekedett tüdőnek. A tüdő és a gyomor reflexpontja között található a rekeszizomreflex. Minden egyes összehúzódás alkalmával a rekeszizom összenyomja a vérereket, különösen a vénákat. Reflexpontjának masszírozása tehát nyilvánvaló előnyökkel jár a keringési rendszer számára. A rekeszizom és a hasi idegközpont egyidejű kezeléséhez ujjaink átfedésbe kerülnek a lábfej felső részén, közvetlenül a derékvonal fölött. Helyezze mindkét hüvelykujját a talpra. Apró, sétáló mozdulatokkal haladjon végig egyik hüvelykujjával a rekeszizom reflexterületén. A bal hüvelykujjal kezdje, és sétáljon át a talpfelületen, majd váltás, és a jobb hüvelykujjal visszasétál. Széltől szélig haladjon, érintve a rekeszizom és a hasi idegközpont reflexterületét. E két igen értékes ideg- és izomközpont zónájának masszírozása nyugtató hatású. A terület ellazítása hatékonyan csillapítja a stresszt, elősegíti az alvást, megkönnyíti az emésztést, és enyhíti a hasi fájdalmakat. A reflexológia segítségével tehát sikeresen enyhíthető testünk e lényeges idegi központjának feszültsége. És a további pozitív hatások érdekében lélegezzen gyógyító energiát tüdejébe.
Hegyi betegségnél a növekvő magassággal egyidejűleg csökken a levegő oxigéntartalma, így a szövetek energiaellátása is koncentrációzavar, eufória, gyengeség léphet fel, a mozgás és a gondolkodás lelassul, elalszunk, és ha nem találnak ránk idejében, meg is halhatunk. Nem felkészült, saját teljesítményeiket túlértékelő hegymászók különösen veszélyeztetettek (3000 méter felett).
A holdkórosság legenyhébb formája teliholdkor nyugtalanul alszunk, és az árnyékvilágból vad álmok törnek fel. Teliholdkor nem tudunk aludni, kényszerből őrizzük a Holdat, a belső képek irányítása alatt felkelünk anélkül, hogy felébrednénk, és nappali józan tudatunk intellektuális világába érkeznénk. Különös, az ébrenléti állapotunk számára érthetetlen dolgokat művelünk, a holdkóros biztonságával olyan dolgokat teszünk, amelyek éber állapotunkban bajosnak, sőt veszélyesnek tűnnek.
Az előrehaladott életkorral egyre gyakoribbá váló jelenség a légzésen keresztül a kommunikáció témáját érinti. Ehhez jön még a szabálytalan légzési fázisokban kifejeződő ritmusproblematika. Éjszaka nehézkesen és egyenetlenül folyik a kommunikáció, és tetemes ellenállásba is ütközik. A horkolók félnek attól, hogy másokat zavarnak, és mégis minden áldott éjszaka ezt teszik. Zavart a külvilággal való kontaktusuk. A szervezetük világosan kifejezi, hogy legalábbis éjszaka egyedül, csak magukban szeretnének lenni. A zajokkal tartják távol a többieket. Azzal az „ürüggyel" szerzik meg a kívánt teret maguknak, illetve érik el, hogy egyedül lehessenek, hogy nem akarnak mások terhére lenni. Ha mégoly komolyan hangsúlyozzák is, hogy milyen szívesen töltenék az éjszakát a közös házastársi ágyban, a tünetük egész másról árulkodik. Ha esetleg valaki mégis a közelükbe merészkedne éjszaka, ahhoz jókora adag alázatra és alárendelődési hajlandóságra van szüksége, ugyanis a horkolást lehetetlenség csak úgy elereszteni a füle mellett. Vagy pedig füldugóra. Ezzel az illető süketté teszi magát a horkoló mellett. Nem vitás, ki itt a hangadó. Kézenfekvő a gyanú, hogy a horkolók nincsenek olyan helyzetben, hogy napközben megszerezzék maguknak a szükséges teret, a távolságot és a tiszteletet, és nincs alkalmuk arra sem, hogy ők adják meg a hangot. Ezért nagy hangerővel demonstrálják, hogy, legalábbis ami az éjszakai, illetve árnyoldalukat illeti, több figyelemre lenne szükségük. Ez az oldal, pedig a lélek nőies, sötét részének felel meg.
A ritmusprobléma a gyakran megdöbbentően hosszúra nyúló lélegzetvételi szünetekben lép fel. Egy ilyen hosszú szünet aztán egy reflexen alapuló, különösen mély belégzést erőszakol ki. Ezzel demonstrálják a horkolók, hogy milyen nagyon beleragadtak az egyik pólusba, már ami a kommunikációjukat illeti. Itt egy, a kifulladásig megerőltető közlési mód tükröződik, amely a megfelelő légzésszüneteket kényszeríti ki. A hosszú, légzésmentes intervallumok világítanak rá, hogy gyakran egyáltalán semmilyen csere sem történik. A kommunikáció (a latin communis = közös) közlést, átadást, továbbítást jelent. A horkolók azonban általában kiosztanak, mintsem hogy megosszák másokkal, ami bennük van, és végül saját magukat blokkolják, egészen addig, míg röviddel a megfulladás előtt ismét levegő után kapnak – persze úgy, hogy mindenki elkerülhetetlenül meghallja. Nem lélegezni annyit tesz, mint hogy az ember nem vesz részt az életben.