pektin

Birsalma (Cydonia oblonga)

Különleges tulajdonsága: a tannin és a pektin jelentős mennyiségű és együttes jelenléte teszi ezt a gyümölcsöt értékessé, amikor az emésztőrendszer nyálkahártyájára puhító és összehúzó hatást kell gyakorolni.

Egyéb hasznos összetevők: B1-, B2-, C-, PP-vitamin, valamint az A-vitamin elővitaminja, magnézium, foszfor, kalcium, kálium, vas, réz, kén.

Javallatok: étvágytalanság, elégtelen májműködés, általános bélproblémák (bélrenyheség, bélhurut, hasmenés, bélgyulladás).

Ideális fogyasztási módjai: önmagában megfőzve (vágjuk négyfelé a birsalmákat, szedjük ki a magházukat, főzzük három percig lobogó vízben, szűrjük le, hagyjuk kihűlni, tegyük üvegbe néhány kanál cukorral, mielőtt dunsztoljuk-sterilizáljuk), gyümölcskocsonya, kompót és gyümölcsíz, szörp, amely nyáron kitűnően oltja szomjunkat, aperitif italok.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: erős összehúzó hatása miatt nyers fogyasztása nem ajánlott.

A ciprusfélék családjába tartozó borovicskafenyő, bróka (Juniperus communis), 2-4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borovicskafenyőket ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei. A borovicskafenyő levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.

Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus-szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4-5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5-10 mm átmérőjűek, barnás feketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés.

A drog (Janiperi fructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin glikozidot, egy flavonglikozidot, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vesekőoldó és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borovicskafenyőt ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére.

A borovicskafenyőből illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is.

A borovicskafenyő olajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy- két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és izületi fájdalmak csillapítására bedörzsölő szerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze.

Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.

A kereskedelem időnként a borovicskafenyő levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.

A csengőlinka vagy orbáncfű (Hypericum perforatum) az orbáncfűfélék családjába tartozó, füves, cserjés helyeken, erdőszéleken, erdősávokban termő, évelő növény.

Szára 50-80 cm magas, egyenes, felső részében dúsan elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, átlag 2 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, tompák, ép szélűek, áttetszően pontozottak.

A csengőlinka virágzata dús virágú, sátorozó bogernyő. A virágok csészelevelei lándzsásak, a szirmok sötét sárgák, porzóik számosak. Termése 6-10 cm hosszú, tojásdad tok.

A drog glikozidot, cseranyagot, színanyagot, cukrot, kolint, pektint, nikotinsavat stb. tartalmaz. Teáját gyomorfekély és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső és külső vérzések, vesebántalmak és epebántalmak ellen használják. Forrázatával külsőleg bőrbántalmakat és nehezen gyógyuló sebeket kezelnek. Öblögetőként torokgyulladás és fogínysorvadás ellen is használják.

Feketeribizli (Ribes nigrum)

Különleges tulajdonsága: azon kívül, hogy igen nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, a legtöbb növényhez képest megfelelően tárolható még jóval leszedése után is, és ellenáll az oxigén és a magas hőmérséklet hatásainak.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (glukóz és levulóz), a C-vitaminon kívül, C2- (vagy P-) vitamin, foszfor, klór, nátrium, kálium, magnézium, kalcium, almasav, pektin, antocianidin színezékek (érvédő és látásjavító) és flavonoidok.

Javallatok: ízületi gyulladás, köszvény, reuma, a tüdő megbetegedései, torokgyulladás, májbetegségek, emésztési problémák, hasmenés, hajszálérfal-gyengeség, a retinát érintő megbetegedések. Vértisztító, emésztésjavító, vizelethajtó, májvédő, köptető, érvédő.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs, főzete (torokgyulladás), szirup, krém (rétegezzünk fekete ribizlit és cukrot egy üvegbe, zárjuk le, és hagyjuk állni néhány hónapot, majd az egészet szűrjük le), lekvár és gyümölcskocsonya, likőr és gyógyhatású bor.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: aki nem szereti a fekete ribizli nem éppen kellemes ízét és aromáját, az fogyassza befőtt, szirup, likőr vagy gyógybor formájában, amelyek megőrzik tulajdonságainak nagy részét.