pektin

Sárgarépa mucus carota

A sárgarépa a feltételezések szerint Kelet-Európából vagy Ázsiából származó ősi kultúrnövény. Az ókor óta sokan a ginszeng pótlására alkalmas afrodiziákumnak tartották. Gyökérformái ma már igen változatosak. A hengeres, tompa végűtől a hosszú testű, keskenyedőn keresztül a gömb alakúig, az egészen édes ízűtől a tompítottabban édeskésig. Van korai, nyári, őszi.

Szakemberek szerint még mindig nem kapja meg étkezésünkben azt a megbecsülést, amit, pedig megérdemelne. Karotintartalma (A-provitamin) igen jelentékeny, de van benne B1-, B2-, B6- és C-vitamin is. Az ásványi anyagok közül a kalcium, a foszfor, a vas számottevő benne, tehát mindennap fogyasztanunk kellene. Nemcsak főzve, párolva, hanem főként nyersen. Salátaként, zöldségléhez keverve. A gyermektápszerek nélkülözhetetlen alkotórésze, pektintartalma következtében a bélrenyheség egyik fontos ellenszere.

A sóskafa vagy sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a sóskafafélék családjába tartozó, száraz, napos, bozótos helyeken élő, 2-3 m magas, tövises cserje.

Gyökere erőteljes, szívós, tömör, kívül barna, belül világossárga színű, szagtalan, igen keserű ízű, erősen sárgára színező. Levelei 2-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, hegyesek vagy tompák, szálkásan fűrészesek, fogasak, ékvállúak, savanykás ízűek.

A sóskafa virágzata lecsüngő, sokvirágú fürt. A virágok harang alakúak, illatosak, sárgák. Termése 5-10 mm hosszú, kb. 3 mm vastag, kétmagvú, vörös színű, savanyú ízű bogyó, május-júniusban virágzik.

A gyökér- és a kéregdrog 1,3% berberin, oxiakantin, berbamin, palmatin, jatrorrizin, kolumbamin, berberrubin alkaloidákat, kelidonsavat, gyantát, cseranyagot tartalmaz. Főzetüket gyomorbántalmak, bélbántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint enyhébb hatású hashajtóként használják.

A termésdrog 5% cukrot (glukóz, fruktóz), 6,5%-ban gyümölcssavakat, C-vitamint, pektint, gumit tartalmaz.

Teáját bélhurut ellen használják. A friss termésekből erősítő hatású bort és szörpöt készítenek.

Szőlő (Vitis vinifera)

A szőlőművelés eredete a régmúltra nyúlik vissza, ezért a szőlőtőke származási helyére vonatkozó adatok bizonytalanok, az viszont biztos, hogy a Földközi-tenger medencéjében ideális körülményekre talált. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával indult hanyatlásnak, majd a középkor kezdetén ismét töretlen erőre kapott, amely kezdetben kapcsolatban állt a szerzetesrendek földművelésével, akiknek szükségük volt a borra a mise szertartásához. Amerika felfedezése után új, vad tőkéket hoztak Európába, amelyek keresztezés útján új fajtáknak adtak életet, és amelyek igen hasznosnak bizonyultak a 19. század végén, amikor az európai szőlőültetvények ennek köszönhetően megmenekültek a filoxéra pusztító támadásától.

Gondolatmenetünkben a csemegeszőlő-fajtákról beszélünk, amelyeket a szőlőfürt alakja, a szőlőszem nagysága, kiterjedése, színe és állaga jellemez, valamint a különböző érési idők, amelyek között gyakoriak a korai fajták. Még sincs semmi akadálya annak, hogy az úgynevezett borszőlőt friss gyümölcsként együk akkor is, ha termelője arra különösképp kényes, hiszen ugyanolyan hasznos az egészség számára és íze hasonlóképp élvezetes, mint a csemegeszőlőé.

Összetétel és hatóanyagok

A szőlőtőkék gyümölcse 20-25% cukrot tartalmaz (dextrózt, fruktózt, levulózt, szacharózt), szerény mennyiségben fehérjét, értékes szerves savakat (borkősavat és almasavat), karotint,

A-, B1-, B2-, B9- és C-vitamint és antocianidineket (P-vitamin faktorokat), melyek védik a véredényeket és a látás élességét, ásványi sókat és nyomelemeket (káliumot, mangánt, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, klórt, foszfort, jódot és arzént), és még pektint és annint (a szőlő hashajtó hatásáért felel és szabályozza azt). Tegyünk említést arról, hogy a fent említett antocianidinekkel együtt a vörös szőlő héjára jellemző egy kék glukozid (enozid) és egy színezék (nocianin) jelenléte, amely roboráló hatású. Meglepődve tapasztaljuk, hogy ami az alapvető tápanyagokat illeti, a szőlő összetétele nagyon hasonló az emberi anyatejhez. Kalóriaértéke nagyon magas (1 kg = 900 kalória).

Javallatok

Az anyatejhez való hasonlósága lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén szőlőlevet adjunk az anyatejes baba étrendjének kiegészítéseként. Még nem említettük azt, hogy az alapfontosságú „biológiai" víz, amelyet a szőlő tartalmaz, tökéletes összetételű, a cukrok –többségében monoszacharidok – kompenzálják a hiányzó zsírokat, és közvetlenül kerülnek be a keringésbe az emésztőrendszer különösebb igénybevétele nélkül. Ez az ital ugyanezen okokból és az alacsony sótartalma miatt hasznos az idősek, a lábadozók, az állapotos nők vagy a szoptatós anyák számára, a legyengült vagy kimerült embereknek, a sportolóknak és annak, akinek gyenge az emésztése. Mindaz, amit elmondtunk a levére vonatkozólag, nyilvánvalóan érvényes a szőlőre magára is, amely egyenesen főszereplője egy speciális kúrának, a szőlőkúrának, amelyet már az antikvitás híres természetgyógyászai és orvosai is ajánlottak, mint az idősebb Plinius, Celsus vagy Galénosz.