táplálkozás

A hasmenésnek sokféle oka lehet: táplálkozási hiba, fertőzés, gyulladás, anyagcserezavar, gyógyszermérgezés. Az erős hasmenés mindig folyadék-és ásványisó-veszteséggel jár. Ezeket sürgősen pótolni kell! Erre legjobb a gyógytea cukor nélkül, kevés konyhasóval. Ha a hasmenésnek szervi oka van (pl. fertőzés), akkor azt semmiképpen sem szabad erőszakkal megállítani. Megfosztanánk ugyanis így a szervezetet attól a lehetőségtől, hogy a káros anyagoktól megszabaduljon.

Az akupresszúra akkor nagyon hatásos, ha a hasmenésnek lelki okai vannak (pl. vizsgadrukk, egyéb izgalom, aggodalom). Ezen kívül akupresszúrával meg lehet akadályozni a bélgörcsöket és a bélnyálkahártya túlzott izgalmát.

Az égbolt tengelye. 3 ujj szélességnyire a köldöktől jobb és bal irányban.

Határforrás. 1 tenyérnyire a szeméremcsont fölött.

A mutatóujj speciális zónája. Az ujjtó irányában kell csúsztatni 10-szer a bal kézen, majd 10-szer a jobb kézen.

A hebefrénia a skizofrénia leggyakrabban serdülőkorban kezdődő, legrosszabb fajtája, üldözési mánia és érzéki csalódások nélkül is előfordulhat, és a személyiség teljes széteséséhez vezet. Gyerekes, komolytalan magatartásforma a bohóc, a minden lében kanál mókamester, aki képes félelmetesen jó, már-már őrületes hangulatot kelteni, hozzátartozói számára a lét elviselhetetlen könnyűségének élő képviselője.

Nagyképűnek is tűnhet, viccelődési mánia, a gyerekes viselkedés csillapíthatatlan vágya, véget nem érő hülyéskedés, bohóckodási kényszer, gyakran őrült ötletek, olykor kiborítóan hektikus, olykor zseniális, hirtelen kipattanó, vakmerő ötletáradat. Az élet gyermeteg elvesztegetése, az arany középút és saját középpontunk elvesztése a viccelődő és gúnyos megjegyzések ideiglenesen elterelik a figyelmet saját életünk tönkremenéséről, túl sokáig tartó néha örökkévaló gyerekes szerepminták.

Amit tenni kell!

Tudatosan és időben magunk mögött hagyni a nevelés során kapott normákat, saját identitásunk fejlesztése. Megtalálni a felnőtté válás útjait pubertáskori beavatási rítusok, felismerni a szívünkben zajló hatalmi harc összes lelki elemét vállaljuk másságunkat, legyünk akár lazábbak, beképzeltebbek vagy könnyelműbbek. Kövessük saját, zseniális ötleteinket, vállaljuk fel gyors életvitelünket és rugalmasságunkat. Végezzünk olyan gyakorlatokat, amelyek elősegítik középpontunk megtalálását tai chi mint életfilozófia, minden mozgás kiindulópontja a középpont.

Keressük tudatosan a kapcsolatot saját középpontunkkal, például végezzünk dervistáncot a körbeforgás által a hívő zarándokok közvetlen kapcsolatot alakítanak ki Istennel vagy keringőzzünk, korongozzunk, agyagozzunk a korongasztal középpontjának megtalálása által vegyük fel a kapcsolatot saját középpontunkkal. Ezzel ellentétes földelési gyakorlatok bőséges táplálkozás, földhözkötött életmód, fizikai munka.

Viseljük el saját létünk könnyedségét, és legyen bennünk annyi kitartás, hogy zseniális ötleteinket megvalósítsuk.

Az idegességnek többféle oka lehet:

1. Az a biztos tudat, hogy az embernek, muszáj bizonyos cselekedeteket végrehajtania s le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, bár a legszívesebben elmenekülne előlük, feszült idegi állapotot teremthet. Aki valamely igaz felismerését a kényelem kedvéért elfojtja, vagy a másik akaratának (esetleg dacból) nem kíván eleget tenni, feldúltnak fogja érezni magát, minthogy belsejében ellentétes energiák küzdenek egymással.

2. A félelem is idegességhez vezethet. Aki egy konkrét szituációtól vagy bizonyos feladattól fél, azaz e feladatot nem akarja elvégezni s az említett helyzetet kínosan, kerüli valószínűleg idegessé, válik, minthogy tudattalanul állandóan e szituáció bekövetkezésétől tart. Ilyen szituációk, közé tartozhat

• öntudatlan vagy kimondatlan partnerkapcsolati konfliktusok.
• szüntelenül halasztgatott orvoshoz menés.
• a következő, aggódva várt autóvezetési gyakorlat vagy hasonlók.

3. Akut idegességet idézhet elő a helytelen táplálkozás. Aki túlzott mértékben fogyaszt cukrot, kávét és teát, az anyagcsere folyamatok felfokozott aktivitása következtében idegesnek érezheti magát.

Idegesség: szorongás, stressz, túlterhelés, félelem a következményektől, helytelen táplálkozás, belső feszültségek, a kiegyensúlyozottság és lelki nyugalom hiánya

Az ideges egyénnek nem nyugtatószerekre van szüksége a megnyugváshoz, hanem az élethez, a problémákhoz és a feladatokhoz való új és pozitív hozzáállásra. Az idegesen feszült menedzsernek be kell látnia, hogy korántsem okos megoldás, ha „mindent maga akar csinálni, hogy egyáltalán értelmes dolog süljön ki belőle".

Az idegeskedő anyának meg kell tanulnia, hogy gyermekének netán hasznára is válhat, ha egyszer-kétszer valami baja esik. Ha csemetéje fölött szüntelen aggodalommal őrködik, ez se neki, se a gyermeknek nem válik előnyére. Az igazi probléma itt az anya túlzottan féltő hozzáállása.

Az ideges beosztott természetes jogának kell, hogy tekintse, ha netán hibázik, hébe-hóba helytelen megfogalmazást használ ügyfelével szemben, vagy az írógépen néha félreüt. Magát a problémát ebben az esetben a mértéktelen becsvágy, a kritikától való félelem jelenti, s nem a logikus következményként fellépő idegesség. Az idegesség kiváltó okai oly sokszínűek lehetnek, mint maga az élet, s az igazi indok mindig csupán a személyiség beható mérlegelése révén állapítható meg.

Az ideges feszültség mindig belső nyomásra utal, mely azért jön létre, mert valami nem úgy történik, ahogy az illető szeretné. A belső nyugalom és kiegyensúlyozottság zavarát jelzi, mely abbéli vágyunkból adódik, hogy erőnkön felül teljesítsünk, valamint félelmünkből, hogy belsőleg felállított magas mércénknek nem tudunk megfelelni. Az idegesség a kudarctól való félelemben gyökerezik –különösen akkor, ha az ember sokfelől érkező elvárásnak megkísérel eleget tenni. De hát miért kellene ezt egyáltalán megkísérelnünk? Életünknek végül is nem az a feladata, hogy környezetünk elvárásainak megfeleljünk! Ám maga az egyén is rendelkezhet oly fennkölt eszményképpel, melynek aligha képes megfelelni. Ez az ideál aztán szüntelenül feszültséget kelt benne. Pedig senkitől sem lehet többet elvárni, mint hogy képességeihez mérten a legjobbat adja. Az ember tehát önmagától sem követelhet többet, minthogy boldogan nyújtsa képességei legjavát, s ne akarjon többé más lenni, mint ami valójában. Amint önnön lényét vállalni tudja, s nem akar többé tökéletes lenni, belső zaklatottsága és idegessége is megszűnik, s helyét jóleső nyugalom foglalja el.

A keleti testdiagnosztika szerint a kart és a kezet elsősorban a szívcsakra és a torokcsakra táplálja, így energiaállapota szorosan összefügg mindazzal, ami a mellkasban lezajlik. Például, ha a mellkas alacsony energiájú, a karok és kezek is gyengék. E testrészek a „Szív szárnyainak" nevezhetők, általuk adunk és veszünk, fejezzük ki érzelmeinket. Kezeléskor helyes a mellkassal együtt elbírálni őket, ha általában gyenge energia állapotúak, mindegyiküket erősíteni kell, ha pedig túlzott energiájúak, mindet nyugtatni.

A felsőkar belső oldala közvetlen kapcsolatban áll a szívvel, minthogy itt halad át a Szív meridián. (Ez az oka, hogy szívroham esetén először itt jelentkezik a fájdalom). Ha petyhüdtnek, gyengének tűnik, kevés a szív meridián energiája, fel kell tölteni kezeléssel.

A testdiagnosztika szerint a könyök, akár a térd, a középső szervek mutatója: a májé, epéé, gyomoré, lépé és hasnyálmirigyé. Fájdalma vagy egyéb problémája rendszerint ezek energia egyensúlyának felborulására utal, ami észlelhető a hát közepén, a has felső részén, a térden és a lábfejen is. Fájós könyök (pl. „teniszkönyök") kezelésekor állapítsuk meg, alacsony vagy fokozott energiájú az elváltozás, és aszerint alkalmazzunk kezeléseket. Többféle étrendi ok is közrejátszhat, így ezt nem részletezzük – a kiegyensúlyozott táplálkozás mindig jót tesz.

Energetikailag a csukló a vesével és a reproduktív szervekkel függ össze, mint a boka. Egyes személyek csuklója gyenge, amitől fokozott a rándulás vagy törés veszélye. Néha a bőr is sötétebb, mint a kar többi részén, főleg a belső oldalon. Ez a vesék, és a reproduktív szervek megromlott egészségét jelzi. Kezeljük hosszasan a gyenge csuklót, hüvelykujjunkat mélyen benyomva az alkar és a kéz csontjai közötti mélyedésekbe.