torokgyulladás
| ||||||||
|
Hatóanyaga: glycochlearin, butit mustárolaj stb. Gazdag C-vitamin tartalmánál fogva a skorbut kitűnő gyógyszere, amellett vértisztító. Köszvény, reuma és gyakori orrvérzésnél használatos; továbbá foglazulásnál, torokgyulladásnál, mint öblítő. Hólyagbántalom esetén is alkalmazzák vizelethajtó hatása miatt. Foglazulásnál öblítő.
1 m magasra is megnövő, cserjeszerű növény, melynek szára hengeres, sima, zöld elágazó levelei tojás alakúak, virága zöldessárga. Nálunk főleg termesztik, de vadon is előfordul. Hatóanyaga: szerves savak, rutin, illóolaj. Leveleit és a virágzó növényt gyűjtjük (folium és herba).
Túlfeszített munka (ülő foglalkozásúaknál), izom kimerültség eseteiben hatásos, látási gyengeséget szüntető gyógyszer. A szemgyógyászatban gyulladásoknál alkalmazzák. Alkoholos kivonatát a fent jelzett betegségeken kívül gyomorfájás, menstruációs zavar, vesehomok, és ezt kísérő fájdalmak ellen, vizelési nehézség, fehérfolyás, idegfájdalomnál kitűnő házi-szernek tartják. A tinktúra vízbe cseppentve, vagy forrázata is torokgyulladásnál, mint toroköblítő ajánlható. Külsőleg arra a célra és abban a hígításban alkalmazzák, mint az arnikát. Elővigyázattal használandó! Ruta tinktúra. 1/4 l-es széles szájú üvegbe 20 gr rutafüvet teszünk és leöntjük 200 gr alkohollal vagy rozspálinkával. 4 nap után leszűrjük róla a szeszt és a fent említett esetekben, használjuk.
A fiatal, lágy hajtásai virágzáskor 20-30 cm hosszúak, molyhos szőrűek. A levelek keresztben átellenesen állnak, nyelesek, a felsők ülők. Lemezük 2-6 cm hosszú, lándzsa vagy hosszúkás tojásdad alakú, tompa csúcsú, aprón csipkés szélű, molyhos szőrökkel sűrűn borított, szürkés zöld vagy fehéres szürke színű. Az alsóbb levelek alján gyakran magában álló vagy páros cimpa van. Virágai a szár felső részén 3-4-esével álfüzérben állnak. A párta kb. 2 cm hosszú, ibolyás kék, néha rózsás vagy fehér színű, június -júliusban virágzik. A drog tartalmaz: 1-3 százalék illóolajat, 3-8 százalék katekin csersavat, keserűanyagot, savanyú glikozidot, gyantát, fumársavat, urzolasavat, oleandolsavat, oxitriterpénsavat, klorogénsavat, kávésavat, nikotinsavat, nikotinsavamidot, viaszt, ösztrogén hatású anyagot, fitoncidát, amely a tbc-bacillusokra hat. Az illóolaj tartalmaz: 30%-50% tujont, 8-14% borneolt, 15% eukaliptolt, linaloolt stb.
A kerti zsálya forrázatát belsőleg a húgyutak fertőtlenítésére, bélhurut ellen, legyengítő izzadás meggátlására használják. Teája általában összehúzó hatású. Használják továbbá külsőleg torokgyulladás és gyulladásos testrészek öblögetésére, illetve borogatására. Aranyér bántalmak ellen fürdőt is készítenek a zsályalevélből.
Hatásai: Fertőtlenítő (különösen a vese és a húgytak esetén) Görcsoldó Nyugtató
Használata: Belsőleg: Hasmenés, bélgörcsök, húgyvezeték, húgyhólyag fertőzéses gyulladása, torokgyulladás esetén. Egy csésze, ízesítés nélküli teába két-három cseppet. Naponta kétszer, éhgyomorra. Külsőleg: Haj- és bőrápoló (szeszben, illetve kenőcsben oldva). Reuma ellen (borogatás masszázs). Felső légúti megbetegedések esetén inhalációval segít.
|
||||||||
Kalánfű (Cochlearia pyrenaica (officinalis) Kalánlevelű )
Kerti ruta (Ruta (graveolens), hortensis Ruta, szegesruta, virnánc, holdruta)
Erősítő és gyógyító hatásánál fogva igen sokoldalú a felhasználása, bár csak kisebb adagot szabad belőle venni, mert gyomor és bélgyulladást okozhat. 6-7 gr-ot leforrázunk 1/2 l vízzel és 5 percnyi állás után leszűrjük róla a folyadékot, melyet vértódulásnál, kábultságnál és szédülésnél használhatunk. Ez a tea ajánlható továbbá: légzési nehézség, szívdobogás, hisztérikus görcsök eseteiben, és mint óvszer olyanoknak, kik a fenti kényelmetlenségre hajlamosak.
A kerti zsálya (Salvia officinalis) az ajakosvirágúak családjába tartozó, Dél-Európa karsztos vidékein vadon tömegesen termő, nálunk termesztett, 60-100 cm magas, bokros, illatos félcserje.
Kopaiva (Copaifera officinalis) az Amazonas vidékén honos, olykor harminc méter magasságot is elérő fa balzsamának lepárlásával nyerik az illóolajat. A balzsam a fa bélállományának külső részében levő hosszú balzsamjáratokban képződik, oly gazdagon, hogy a kérget olykor meg is repeszti. A balzsamgyűjtők meglékelik a fákat, és edényekbe fogják fel a meglepően gazdag „termést", ugyanis egy-egy fa ötven liternyi balzsamot is ad.