vérképző
|
A brokkoli tehát a népes karfiolcsalád tagja, csak a rózsáját finoman elágazódó húsos, zöld „hajtások" alkotják. Az USA óriási mennyiségben termeli, Európában a legjelentősebb exportáló Olaszország, mivel a brokkoli meleg- és napfényigényes növény. Állítólag Ciprus szigetéről származik. Magyarországon az utolsó évtizedben kezdték piacra termelni. Az 1963-ban megjelent Kertészeti Lexikon még ezt írja: „nálunk nem fogyasztják".
Hatóanyagai Mint a többi zöld színű zöldségben, a brokkoliban is jelentős mennyiségű magnézium található. Szervezetünk anyagcseréjében a magnézium nélkülözhetetlen az izmok és a szív működésénél, az idegrendszerben az ingerület átvitelénél és a hormonok termelésénél. Németországban a lakosság 40%-a szenved magnéziumhiányban, ebből szívritmuszavarok, emésztési rendellenességek, idegesség, csont- és fogproblémák vagy depressziós hangulat következhet. A brokkoliban lévő sok ballasztanyag megszünteti a bélrenyheséget, megerősíti a belek nyálkahártyáján lévő bolyhokat, és ilyen módon véd akár súlyosabb bélbetegségekkel, még a rákos daganat kifejlődésével szemben is.
A brokkoli kedvező hatásai
Nyálkahártya védelem A zöld színű brokkoli szervezetünknek fontos karotinokat szállít, amelyből az A-vitamin keletkezik a testben, a nyálkahártyák legjobb barátja. Ez a vitamin semlegesíti a félelmetes szabad gyököket, amelyek többek között a nyálkahártyákat károsítják, és számos betegség kialakulásában szerepelnek. A nyálkahártyák érzékeny sejtjeiben, az úgynevezett epithelsejtekben zajlik az immunvédekezés legfőképpen a baktériumok és vírusok által okozott fertőzések ellen, de működésükhöz maguk is segítségre szorulnak.
Egyike a legigénytelenebb zöldségféléknek. A talaj iránt nincsenek különleges követelményei, ahol a többi zöldségféle megterem, ott a cékla is. A gyökér alakja szerint vannak gömbölyű, lapos és hosszú típusú céklarépák. Kettős termesztésnél második növényként vagy utóveteményként termeszthetjük. A korai vetésből már júniusban szedhető, az ősziből októberben, ez téli eltartásra alkalmas terményt ad. Magnyerés céljából kétévesként termesztik. Az utóbbi évtizedekben a cékla egészségvédő, vérképző, vérösszetételt javító tulajdonságai felé fordult a figyelem. Különösen a rákellenes alternatív gyógymódok jóvoltából. De a tisztítókúrák jótékony divatja is növeli a fogyasztását. Ezzel párhuzamosan a piaci ára is egyre magasabb. Fogyasztani érdemes, sőt szükséges. De nyersen. Mivel kár lenne főzéssel csökkenteni vitamin- és ásványianyag-tartalmát, amely segít regenerálni a májat, javítani a vérkeringést, a vérnyomást, csökkenteni az erek meszesedését s növelni a vörös vértestek számát.
C-vitamint, egyéb vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz. Gyakran használják szemgyulladás esetén Legértékesebb a csipkebogyó, amit akkor gyűjtenek, miután megcsípte a dér. A leveleket, a virágbimbókat és a szirmokat árnyékban szárítják. Erőteljes, 1-3 méteres cserjefaj. Hajtásai egyenesek, illetve részben elágazóak. Egyforma tüskéi sűrűn állnak. Levelei szórtak, páratlanul szárnyaltan összetettek, levélkéi tojásdadok vagy elliptikusak, 2-4 centiméter hosszúak, 1-3 centiméter szélesek, élük fűrészes. A levélnyelek tövükön kiszélesednek, a pálhalevél keskeny, sallangos. Virágai világosabb vagy sötétebb rózsaszínűek, rövid nyélen egyesével-hármasával állnak. Június-júliusban virágzik. Termése a csipkebogyó, amely egy húsos áltermés, színe narancssárga, majd élénkvörös. Erdőszéleken, utak mentén, legelők cserjefajaként gyakori. A hegységekben 1200 méter magasságig fordul elő. A csipkebogyó (Cynosbati pseudofructus) igen sok C-, B,-, B2- és P-vitamint, karotinoidokat, pektint, szerves savakat, szénhidrátokat tartalmaz. A szárított termés (létezik mag nélküli és a teljes áltermés formában) gyógyteák alapanyaga, de fontosak a belőle készíthető egyéb termékek (szörpök, lekvárok, borok) is. A csipkebogyótea fogyasztása igen fontos betegségmegelőző lehetőség, hiszen növeli a szervezet ellenálló képességét, gyorsítja az enzimfolyamatokat, serkenti a vérképzést, továbbá gyenge vizelethajtó és hashajtó hatása is van. Igen kedvező a meghűléses betegségek megelőzésében, illetve kezelésében is.
Nálunk több fajtáját termesztik, mert kedvelt és kitűnő főzeléket szolgáltat. Itt a „savanyú" káposztáról lesz szó. A savanyú káposzta készítésénél kevés sót szabad csak felhasználni. Borókát, szőlőt, esetleg bort szoktak némely helyen hozzátenni a készítésnél. A savanyú káposztát nyersen gyomorrontásnál, különösen, ha az, romlott ételtől származott, a gyomor és beleket gyorsan tisztító hashajtó hatásánál fogva régóta használják. A káposztalének van meg elsősorban ez a tulajdonsága (Kat zenjammer). Az ágromlott nedvek, felgyülemlett gázok, kivezetését eszközli, miáltal végeredményben előmozdítja a vérképződést, a gyomrot erősíti. A nép köszvénynél savanyú káposzta kúrát tart. Külső borogatásra is használják a savanyított káposztát levelével együtt, elhanyagolt, gennyesedő sebeknél, mert fájdalmat is szüntet. Ajánlják ezeket a borogatásokat égési sebekre és méhcsípésre is. |

Ez a zöldség új jövevénynek számít a konyhánkban. Másképpen kifejezve: a brokkoli népszerűsége évről évre növekszik. Ennek az lehet az oka, hogy könnyen elkészíthető, egészséges, s egyre inkább kapható frissen és mélyfagyasztva is. Valójában a karfiolhoz hasonlóan egy virágkezdemény, a fejes káposzta egyik változata.
Brokkoli, a tápanyagbomba
Cékla Beta vulgaris provar conditiva
Gyepűrózsa, vadrózsa (Rosa canina)
Káposzta, főzelék (Brassica oleracea)