étvágyjavító

A Földközi-tenger mellékéről származó áldottfű vagy benedekfű (Cnicus benedictus), nálunk vadon nem termő, minden részében rendkívül keserű ízű, egyéves növény.

Szára jó talajban 1 méterig is megnő, elágazó, ötszögletű, tövén 1-2 ujjnyi vastag, szívós, alul sertés, felül ragadós, mirigyes szőrökkel borított. Levelei szórt állásúak, 10-30 cm hosszúak, molyhos-szőrösek, hosszas, lándzsás kerületűek, öblösen fogasak vagy hasogatottak, a fogak szúrós hegyűek, a felsők a száron röviden lefutók. Virágfészkei a hajtások végén állnak, tojás alakúak, 3-4 cm szélesek gallérleveleik szúrósak. A virágok sárgák, júniustól nyílnak.

Az áldottfű Kaszattermései kb. 8 mm hosszúak, hengeresek, görbültek, sűrűn mély bordájúak, serteszőrű bóbita mellett még keskeny, fogas élű koronácska is szegélyezi csúcsukat. A növény hajtásának felső, 30-40 cm hosszú virágos, leveles részeit, valamint az oldalhajtásait kell begyűjteni.

A drog (Cardui benedicti herba) knicin glikozidikus keserűanyagot, sok nyálkát, 8% cseranyagot, gyantát, nyomokban illóolajat, nikotinsavat stb. tartalmaz.

Fontos likőripari nyersanyag. Teája étvágyjavító, emésztést serkentő, epehajtó, sárgaság elleni hatású.

Angyalfű vagy angyalgyökér, orvosi angyélika. Angelica archangelica L. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, Európa magasabb hegyvidékein, alhavasi tájain honos, nálunk is termesztett, minden részében felhasználható, illatos kétéves növény.

Az első évben csupán szárnyalt dús tőlevélzete fejlődik, a második évben jelenik meg erőteljes szára, amely gyakran 2 méternél is magasabb, egyenes, csöves, a tetején elágazó. Szárlevelei közül az alsók két-három, arasznyi hosszúak, széles, tojás kerületűek, kétszer, háromszor szárnyaltak; alapjuk hüvelyszerű, felfúvódott. A szár felsőbb levelei kisebbedők. A levélkék hosszúkás tojásdadok, 5-15 cm hosszúak, kétszer fűrészelt élűek, a végső levélke karéjos vagy hasogatott. Virágzata gömb alakú, 20-40 cm átmérőjű, 20-40 sugarú, sárgászöld virágú összetett ernyő, az ernyőcskék sokvirágúak. Gallérka levelek az ernyőcskék tövében vannak. Gyökere az első évben répaszerű, egy-két ujjnyi vastag; a második évben a gyökértörzs kisebb ökölnyire is fejlődik, ebből több, kisujjnyi vastag, 10-30 cm hosszú járulékos gyökér ered. A gyökérzet kívül szürkésbarna, belül szennyesfehér színű, kellemes, jellemző szagú, csípős, fűszeres, kesernyés ízű. Kettős kaszat termése 6-8 mm hosszú, elliptikus, lapos, kopasz, könnyű, fakósárga színű, a résztermés hátán három kiálló borda van, szélein szárnyasan szegélyes. Az angyalfű május-júniusban virágzik, termése augusztusban érik.

Drog előállítására felhasználható részei: az első év őszén vagy a második év tavaszán kiásott gyökérzete (Angelicae rhizoma et radix), a levél (Angelicae folium), valamint a termése (Angelicae fructus).

A gyökérzet kb. 5:1, a levél 6:1, a termés, pedig 2:1 arányban szárad be.

A győkérdrog tartalmaz: 0,5-1,0% illóolajat, 0,3% angelikasavat, angelicint, gyantát, viaszt, 23% különféle cukrot, cseranyagot, pektint, keserűanyagot, keményítőt, különféle aromásanyagot ős szerves savakat.

Használják teakeverékben: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító, szélhajtó, nyálkaoldó, idegerősítő, izzasztó, felfúvódást szüntető szerként, továbbá gyomorbántalmak és epebántalmak ellen. Szeszes kivonatát reuma elleni bedörzsölőkhöz adják. A szesziparban a gyomorkeserű likőrök készítésénél gyakran alkalmazott alkotórész. Illóolajat is állítanak elő a drogból, amelyet a likőr-, az illatszer- és a cukorkaipar használ fel.

A levéldrog kb. 0,1% illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot stb. tartalmaz. Használják fűszerül, vizelethajtó őserősítő teák készítésére. Az északi országokban a fiatal leveleket salátának és főzeléknek elkészítve is fogyasztják. Húsos levélnyelét, pedig cukrozottan csemegézik. Az idősebb leveleket takarmányozzák, mert tejszaporító hatása is ismert.

A termésdrog 0,5-1,5% illóolajat, kb. 15% zsíros olajat, gyantát, keserűanyagot, aromás anyagokat stb. tartalmaz. Étvágyjavító, vizelethajtó, gyomorhurut és bélhurut, epe- ős idegbántalom elleni teához keverik. A drogot a likőripar is használja. Az illóolajat, a likőriparon kívül, az illatszer-, a kozmetikai és a cukoripar is alkalmazza.

A ciprusfélék családjába tartozó borovicskafenyő, bróka (Juniperus communis), 2-4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna-Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borovicskafenyőket ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj-Tornai hegyek vidékei. A borovicskafenyő levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1-2 cm hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április-májusban nyílnak.

Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus-szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4-5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5-10 mm átmérőjűek, barnás feketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető, ízük édeskés, aromás, kesernyés.

A drog (Janiperi fructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperin glikozidot, egy flavonglikozidot, kb. 10% gyantát, cseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik.

Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vesekőoldó és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1-2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borovicskafenyőt ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére.

A borovicskafenyőből illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is.

A borovicskafenyő olajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egy- két cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók illatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és izületi fájdalmak csillapítására bedörzsölő szerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze.

Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát.

A kereskedelem időnként a borovicskafenyő levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.

A keresztesvirágúak családjába tartozó francia mustár, vagy fekete mustár (Brassica nigra Koch), a Föld közi-tenger mellékéről származó, fűszeres magjáért nálunk is termesztett, egyéves növény.

Szára 1 métert is elérő, rendszerint elágazó. Az alsó levelei 1-2 tenyérnyi nagyok, szeldeltek, fogazott szélűek. A felsőbb levelek kisebbek, a legfelsők lándzsa alakúak, fogazott szélűek. A Virágai a hajtások végén sátorozó fürtben állnak, terméséig a virágzati tengely megnyúlik.

A francia mustár virágjai illatosak, szirmuk sötétsárga színű. Termése 1-2 cm hosszú, 8-10 magvú becő.

Magja gömbölyű, kb. 1,5 mm átmérőjű, kívül sötét vörösbarna, belül világossárga színű, szagtalan, csípős ízű. Júniusban virágzik, termése július-augusztusban érik.

A drog (Sinapis nigrae nemen) tartalmaz 1-7% szinigrin glikozidot, amely víz hatására a bekövetkező kémiai bomláskor illó mustár olajat ad. Továbbá tartalmaz 30% zsíros olajat, 18% fehérjét, szinapin keserűanyagot, 20% nyálkát, myrosin enzimet stb.

Főzetét belsőleg étvágyjavítóul, vizelethajtónak, szélhajtónak isszák. Megőrölve pépes borogatónak használják, bőrizgatónak reumatikus problémák ellen. Az őrlemény papírra felragasztva „mustárpapír" néven patikákban is kapható. Ipari fűszer. A húsételekhez fogyasztható mustárkrém fehér és fekete mustármagból készül. Illóolaját reuma elleni bedörzsölőkhöz is adják, szeszes oldatát, pedig régebben „tormaszesz" néven vattába beitatva fájós, odvas fogakba helyezték.