hashajtó

Csikorkafű (Gratiola officinalis)

Szárölelő levelei lándzsásak, fűrészesek. Virágai fehérek vagy halványpirosak, csövük sárga, torkuk szőrös. Évelő, kopasz növény, mely árterületeken, mocsarakban néha tömegesen fordul elő. Csípős, keserű ízű.

Hatóanyaga: gratiotoxin (alkoholban oldódik).

Alkoholos kivonat készül belőle, mely a szívre való hatása mellett határozott húgyhajtó, sőt nagy adagban hashajtó is. A levelekből készült alkoholos kivonat a leghatásosabb. Már kevésbé a vizes főzet.

Vízkór, krónikus bőrbaj, aranyér, hipochondria, hisztéria okozta megbetegedés, altesti petyhüdtség, elmezavar eseteiben van javallva. (Vigyázat!) Egyszeri adag 1 gr; napi adag 3 gr.

A trópusokon, Közép-Indiában előforduló fa (Cassia fistula) hüvelyes termése a csőkasszia termés, mely antrachinont, gumit, cserzőanyagot, illóolajat, albuminodot, cukrot, gyümölcssavakat, fehérjét, zsírt, szénhidrátot tartalmaz.

A csőkasszia termésből hashajtó hatású, extraktumokat, pulpokat készítenek.

Cukkini (Cucurbica pepo)

Különleges tulajdonsága: ugyan kevésbé jelentős mértékben, de hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a tök, viszont ezt ellensúlyozza kedveltebb íze; nyersen is fogyasztható, így jobban megtartja jótékony hatásait.

Egyéb hasznos összetevők: ugyan- azok, mint a tök összetevői, amelynek a cukkini egyszerűen az egyik változata, amelyet a teljes érettség fokának elérése előtt szedünk le.

Javallatok: idős emberek és lábadozók étrendje, veseelégtelenség, vastagbélgyulladás, magas koleszterinszint, székrekedés. Vizelethajtó és hashajtó.

Ideális fogyasztási módjai: nyersen „gyufaszál" vékonyra felszeletelve extraszűz olívaolajjal és citromlével ízesítve; vékony hosszú szeletekre vágva (megpárolva fokhagymával vagy vöröshagymával és a végén egy nagy adag felaprított nyers petrezselyemmel ízesítve), köretnek vagy tésztára.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: a cukkini leginkább akkor biztosítja friss és édes ízét, ha természetes eljárással termesztik a neki megfelelő évszakban.

Diófa (Juglans regia Olasz dió, pompás diófa)

Terebélyes, 10-20 m magas, pompás fa ép szélű, illatos levelei páratlanul szárnyasak. Virágjai barkában fejlődnek. Termése a dió.

Gyűjtjük leveleit (juglandis folium) és a megszáradás után sötétbarna, szagtalan, fanyarízű dióburkot (nuci juglandis cortex).

Hatóanyaga: inozit, csersav, juglon, illóolaj. A dióburokban hydrojuglon, emulsin stb., csersavat nem tartalmaz. A kéregben juglon és kevés csersav.

Az orvosi gyakorlatban vértisztítóként, mirigydaganat (külsőleg és belsőleg), rachitikus csontmegbetegedések, szemgyulladás, általános gyengeség, foghús-megbetegedés, foglazulás eseteiben használatos. A leveleiből készült teának van vértisztító, emésztést előmozdító, féreghajtó hatása. Gyomor- és bélelnyálkásodásnál és általában olyan betegségeknél, melynek oka a vér tisztátalanságában keresendő, kitűnő eredményeket érünk el. 10-20 gr diólevelet főzünk meg 1/2 1 vízben és a szüredéket reggel, kávé helyett cukorral fogyasszuk.

Gyümölcse, a dió vérszegénység és sápadtság esetében jó szolgálatot tesz. Nem ajánljuk fokozott élvezetét olyan egyéneknél, kik gyakran panaszkodnak rosszullét, szédülés és vérttódulásokról.

A dióburok ugyancsak használatos gyomor- és bélelnyálkásodásnál, azon kívül hatásosnak bizonyult higanymérgezés okozta mirigy- és bőrbajnál (5-10 gr 1/41 vízre).

Hószámzavar és fehérfolyás ellen öblítéseket ajánlanak (ilyenkor tea formájában is szokták inni). Görvélykórnál (scrofulosis) 1/2 kg diólevélből erős főzetet készítünk, és a fürdővízhez keverjük. Naponta kétszer is használható az ilyen fürdő, miközben 2-3 csésze diólevél teát itatunk. Rosszindulatú daganatnál, bőrkiütésnél, görvélykóros szemgyulladásnál fürdő, lemosás és borogatás ajánlható. A dióburok és levél kivonatóból sötétbarna hajfesték készül. Diólevélből készült a Karyon (Okolicsányi- Kuthy) tbc-s betegségek specifikuma.

A szürke diófa (I cinerea) nálunk művelik. Kéregfőzete erős adagban hashajtó.

A hazai diófa fája a bútorgyártásban és iparban szép erezése és könnyű fényezhetősége miatt közkedvelt. A cukrásziparban a dió felhasználása közismert. A még éretlen gyümölcs cukrozva, és mint befőtt, igen kedvelt nyalánkság. Az állatgyógyászatban a diólevélből és dióburokból készült főzetet az állatok hurutos megbetegedéseinél és takonykórnál adják.

Ha a diófa nem hoz gyümölcsöt, úgy a néphit szerint ki lehet belőle erőszakolni jövő évre a termést úgy, hogy termés idején felmászunk a fára és egy bottal össze-vissza hadonászva, leütögetjük a száraz ágacskákat.

Kitűnő gyomorjavító.1/2 1 pálinkához tegyünk 5 gr elvagdalt mandulát és 100 gr dióburkot; ezt többszöri felkeverés mellett hagyjuk szobahőmérsékletnél állni 8 napig. Az átszűrt pálinkából 1 pálinkáspohárnyit igyunk meg reggel éhgyomorra.