hashajtó

Földi bodza vagy gyalogbodza, esete, borzang, Sambucus ebulus L.

Mint a fekete bodza, ugyancsak országosan elterjedt, utak és árkok mentén, szemetes, televényes helyeken, gyakran vetések szélén is nagy állományokban élő, évelő növény.

Gyökérzete a talajban szertekúszó, 1-2 ujjnyi vastag, kívül világosbarna, belül sárgás színű, húsos-rostos állományú, puhabelű vagy üreges, enyhe szagú, enyhén undorító ízű.

Szára egyenes, szívós, 1-2 m magas, csöves, ősszel elhaló. Levelei szárnyasan összetettek, 5-9 levélkéből állók; a levélkék lándzsásék, hegyesek, fűrészes szélűek. Virágzata a fekete bodzáéra emlékeztető, a bogernyő azonban kisebb, domborúbb, szaga sajátságos, nem kellemes. A párta fehér vagy vöröses, a porzók sötét bíborszínnel tűnnek ki. A földi bodza bogyótermése ugyancsak emlékeztet a fái bodzáéra, annál azonban valamivel kisebb; íze és szaga szintén jellemző, nem kellemes, némileg a macskagyökéréhez hasonló. Június-júliusban virágzik, termése augusztus-szeptemberben érik. A növény gyökérzete és az érett termése adja a drogot.

A gyökérdrog (Ebuli radix) keserűanyagot, szaponint, cseranyagot, glikozidot tartalmaz. Vizelethajtó, enyhe hashajtó, izzasztó hatású teakeverékek alkotórészeként szokták használni. Vesebetegségből származó vízkór ellen tisztán fogyasztják.

A térmésdrog (Ebuli fructus vagy bacca) kevés illóolajat, keserűanyagot, cukrot, nyomokban kéksavglikozidát, lila festéket, míg a magjában zsíros olajat tartalmaz.

Hatása enyhe hashajtó, vizelethajtó és izzasztó. Bőrfestésre is használták. Lekvár alakjában sokak által dicsért tbc-ellenes házi-szer.

Fügefa (Ficus carica Közönséges, vagy édes füge)

Cserje, ritkábban alacsony fa, termése kopasz, sárgászöld, vagy ibolyabarna, édes ízű.

Nálunk a Gellérthegyen és Pécs környékén félig meddig meghonosodott.

Hatóanyaga: gyümölcse 60-70% cukrot, mézgát, sókat tartalmaz.

Emésztésben beálló zavarokat szüntet, köhögés és tüdőbaj régi házi-szere a gyümölcs főzete. Apró magjainak bélizgató, bélmozgást előidéző hatása van. Régi házi-szer, hogy a szájban fellépő és foghús daganat megérlelésére tejbe főzött fügét, használunk.

Különleges tulajdonsága: mint a datolya és a mazsola, jelentős köptető hatással bír.

Egyéb hasznos összetevők: cukrok (több mint 70% a szárított fügében), A-, B1-, B2-, PP- és C-vitamin, vas, mangán, kálium, kalcium, bróm.

Javallatok: nehéz élethelyzetek (fejlődés, pubertáskor, lábadozás, terhesség, időskori tünetek), intenzív sportolás, vastagbélgyulladás, gyomorhurut, székrekedés, megfázás tünetei, légúti és húgyúti gyulladások, magas láz (vízkúra fügefőzettel), székrekedés (leve vagy pép). Vizelethajtó, köptető és hashajtó.

Ideális fogyasztási módjai: friss gyümölcs, szárított gyümölcs, lekvár és kompót, főzve, hozzáadva a főzőlevet is, a megfázás tüneteire, vízkúrák, rossz emésztés és a krónikus székrekedésre való hajlam esetén.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: érett állapotban fogyasszuk, mert zölden, azon túl, hogy íze kevésbé élvezetes, irritáló anyagot tartalmaz, vegyük figyelembe erős hashajtó tulajdonságát (lekvár és kompót formájában is), tartózkodjunk fogyasztásától kalória- és cukorszegény diéta esetén.

Galambbegy (Valerianella olitoria)

Különleges tulajdonsága: a renyhe belekre igen erős élénkítő hatást gyakorol.

Egyéb hasznos összetevők: A-, B- és C-vitamin, ásványi sók, klorofill, mézgák.

Javallatok: vérszegénység, érelmeszesedés, hörghurut, húgykő, vastagbélgyulladás, székrekedés, elhízás, vértisztító, vizelethajtó, köptető, hashajtó, revitalizáló.

Ideális fogyasztási módjai: nyers levele önmagában vagy vegyes salátába.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok: különösen édes íze miatt alkalmas arra, hogy a salátákban más, savanykás vagy kesernyés fűszerekkel keverjük össze, ugyanakkor használata segít hozzászoktatni a kisgyermekeket a nyers zöldségek fogyasztásához, vadon termő változatának kellemesebb az íze a termesztett növényénél.

Gönye (Bryonia dioica alba Fekete-, büdös gönye, pirosgönye, vöröshéjú földitök)

A fekete és piros gönye gyökere képezi a drogot. A két növény között az a különbség, hogy a feketegönye (bryonia alba) pártája sárgászöld, bibéje kopasz, bogyója fekete, míg a piros gönye (bryonia dioica) pártája sárgásfehér, bibéje érdes vagy bolyhos, bogyója vörös. A levelek mindkettőnél karéjosak, a feketegönye levelei ezen kívül érdesek is.

Hatóanyaga: gyökerében bryonin és bryonidin, gyanta és nyomokban illóolaj.

A gyökér főzete hashajtó, húgyhajtó, hószámfakasztó, genny és bőrizzadmány levezetésére is szolgál. Mellhártyagyulladás hatásos gyógyszere. Mérges.