hashajtó

A sédkender vagy sédfű (Eupatorium cannabinum) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, nyirkos réteken, vizek mellett sokfelé termő, évelő növény.

Szára egyenes, erőteljes, 1 m-nél magasabbra is megnő, a virágzatban elágazó. Levelei tenyérnyiek, 3-5 szeletre hasogatottak. Ernyős virágzata éréskor szétterül. Virágai húspirosak, júniustól augusztusig nyílnak.

A drog illóolajat, glikozidot, keserűanyagot, cseranyagot, eupatoriopikrint, gyantaalkoholt tartalmaz.

A sédkender teáját vesebántalmak, epebántalmak és májbántalmak ellen használják. Enyhe hashajtó hatása is van.

A sóskafa vagy sóskaborbolya (Berberis vulgaris) a sóskafafélék családjába tartozó, száraz, napos, bozótos helyeken élő, 2-3 m magas, tövises cserje.

Gyökere erőteljes, szívós, tömör, kívül barna, belül világossárga színű, szagtalan, igen keserű ízű, erősen sárgára színező. Levelei 2-5 cm hosszúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, hegyesek vagy tompák, szálkásan fűrészesek, fogasak, ékvállúak, savanykás ízűek.

A sóskafa virágzata lecsüngő, sokvirágú fürt. A virágok harang alakúak, illatosak, sárgák. Termése 5-10 mm hosszú, kb. 3 mm vastag, kétmagvú, vörös színű, savanyú ízű bogyó, május-júniusban virágzik.

A gyökér- és a kéregdrog 1,3% berberin, oxiakantin, berbamin, palmatin, jatrorrizin, kolumbamin, berberrubin alkaloidákat, kelidonsavat, gyantát, cseranyagot tartalmaz. Főzetüket gyomorbántalmak, bélbántalmak, májbántalmak és epebántalmak ellen, valamint enyhébb hatású hashajtóként használják.

A termésdrog 5% cukrot (glukóz, fruktóz), 6,5%-ban gyümölcssavakat, C-vitamint, pektint, gumit tartalmaz.

Teáját bélhurut ellen használják. A friss termésekből erősítő hatású bort és szörpöt készítenek.

Százszorszép (Bellis perennis Tavaszthozófű, bojtike)

Hatóanyaga: szerves savak, keserűanyag, illóolaj, inulin, saponin stb.

A virágzat a véredény rendszerre van befolyással. Belső vérzést szüntet.

A népgyógyászatban használata elterjedt ugyan, de különben mind kevesebbet alkalmazzák, mint oldót, hashajtót, fájdalmat és görcscsillapítót.

Forrázatot és tinktúrát készítenek belőle.

Szenna (Cassia acutifolia Szennalevél)

Nubiában, Arábiában termő cserje, melynek levele (folium) és gyümölcse (foliculus népiesen anyalévél) biztos, gyenge hashajtót szolgáltat.

Hatóanyaga: a drogban oxymethylantrachinon (cathartinsav, rhein, alveomadin, isorhamnetin és gyanták keveréke).

Mellékhatása nincsen, kényelmetlen érzést nem támaszt, ha melegen vagy lúgossá téve isszuk meleg forrázatát. (13 gr 1 csészére). Az erősebb főzet görcsöket okozhat. Ennek tudatában rendesen a forrázása előtt, 12 órán át, áztatjuk az aprított szennaleveleket, sőt az érzékeny természetű egyéneknek a leveleket először alkoholban áztatjuk ki, és csak azután készítünk vizes forrázatot. Ezzel az eljárással viszont igen sok értékes anyag az alkoholos kivonatban visszamarad, úgy, hogy ezt az eljárást lehetőleg mellőzzük.

A legtöbb hashajtó, vértisztító teának alkotó része, melyekben rendszerint a szenna hatása minden igénynek megfelelően le van tompítva.

A szenna a gyomrot nem izgatja, a vastagbélre hat, a vékonybelet nem befolyásolja. A morfium és tannalbin hatását nem zavarja.

A folia erősebb hatású, mint a foliculi, úgyszintén a meleg főzettel 6-7 órán belül gyorsabb és kiadósabb székletet lehet elérni, mint a hideg áztatással.

Egyike a legkedveltebb és leghasználatosabb hashajtóknak, mert állandóan is szedhető (bár itt megoszlanak a vélemények). A hasi részben fennálló vérző és gyulladásos bajoknál csak gyenge teákat szabad inni. Hószámfakasztó. Cukorbajosoknak savelégtelenségnél és éjjeli vértódulásnál ajánlják. Változás okozta zavaroknál, fagyönggyel kombinálva jó hatású.