vérnyomás
| ||||||||
|
A testdiagnosztika szerint, ha a mellkas roggyantnak, beesettnek tűnik, az ember, pedig megtörtnek, támaszra szorulónak, elégtelen a vérkeringés, az arcszín is sápadt. Ne legyen durva a kezelés, mert a szív még jobban becsukódhat; gyengéd, de határozott kezelést alkalmazzunk, hosszú kitartásokkal, hogy beáramoljon a chi (életenergia), megnyíljon a mellkas és a szív. Elképzelhető, hogy a páciens meg kívánja osztani a becsukódást, okozó érzelmeit. Intenzív légzéssel járó testmozgások is segítenek az energia keringés megindításában. A testolvasás során van, amikor a mellkas túltelítettnek, kitágultnak és energiával teltnek látszik. A keringés felfokozott, talán a vérnyomás is magas. Az ilyen ember magabiztosnak, merésznek mutatkozhat, ám lelke mélyén retteg attól, hogy magára hagyják. Kezeléssel kihajtható az energiafölösleg, s így az izmok elernyednek, a mellkas ellazul.
A mixödémás betegek a külvilággal szembeni védekezésül vastag bőrrel fedik el magukat. A tésztaszerűen felpuffadt bőrtől a vérárammal együtt az életerőt is elvonják, azaz semmiféle eleven érintkezésre nem akarnak lépni a rajtuk kívül álló világgal. Így a bőr, mint a külvilág határa, hűvös és élettelen marad. A hideg kezek arról árulkodnak - ha egyáltalán érintenek valakit üdvözlésül -, hogy nem képesek szívélyes, meleg kapcsolatra. A hideg lábak, pedig mintha a földbe kívánnának élettelen gyökereket ereszteni. Ha az embernek hideg a lába, az együtt jár a félelemmel. Az olyan ember, aki még nem találta meg azt a helyet, ahol gyökeret verhetne, természetesen alapvető félelemmel él együtt.
Nem csoda, hogy a betegek nem érzik jól magukat a hideg, szivacsos bőrükben. Ez meg is látszik levert hangulatukból és tompa arckifejezésükből, ami nélkülöz minden részvétet. A szív fáradt, gyenge ritmusban ver, és olyan vért áramoltat, amiből hiányzik a tápanyag. Teljesen híg életnedvről van szó, amiben kevés az energiahordozó (vörösvértest) és a tüzelőanyag (cukor). Az alacsony cukorszint emellett arra is rávilágít, hogy az életükből hiányzik az édesség. Nem csoda, hogy a betegek külsőleg is általában az élettől való elfordulást szimbolizálják. A háttérben az élet minden frontjáról való feltétel nélküli visszavonulás húzódik és testesül meg. A kórkép szélsőséges formában, a mixödémában mutatkozik meg, amely tetszhalálállapottal és alacsony testhőmérséklettel – ez lehet akár 23 °C-os is – járhat. Az élet közel áll a befagyáshoz, az életfunkciók gyakorlatilag nem működnek. A betegek mély öntudatlanságukban már régóta nem adnak életjelt magukról. Már nem tudnak felmelegedni az élethez, ez immár csak kívülről érkező segítség révén lehetséges. Ténylegesen vissza kell hozni őket az életbe. Általában ilyen szélsőséges helyzetek húzódnak meg az élve eltemetettekről szóló rémtörténetek hátterében.
Az elégtelenségben szenvedő betegeket még a saját életük sem érdekli. Fáradt, mély árokban ülő szemük éles ellentétben áll túltengéses társaik csillogó, kidülledő szemével. Lusta, érdektelen apátia áll szemben a túl aktív űzöttséggel. Az egyik nem mozdul a helyéről, a másik egyik helyről a másikra rohan, anélkül hogy valaha is megérkeznék. Bár ellentétesnek látszanak, egy témakörön osztoznak, ami éppen kettejük között, a középpontban helyezkedik el, és amitől mind a ketten egyformán távol vannak. Az életben betöltött helyükről van szó. Az egyik esetben a túl kevés, a másikban a túl sok élet között, mindkettőtől egyformán távol, félúton helyezkedik el a valódi élet.
Hogy valójában milyen közel van egymáshoz a két ellenpólus, azt a modern orvostudomány is jelzi, amely radikális terápiás módszereivel, a sugárkezeléssel és a műtéttel gyakran változtatja át a túltengést elégtelenséggé. Ezeket szükségszerűen a pajzsmirigyhormon egész életen át, tartó adagolásával kell stabilizálni. Az érintettek ezen eljárás során két különböző oldalról élik meg ugyanazt az alapvető problematikát. Míg az elégtelenség terápiája a hagyományos orvostudomány szerint a helyettesítés elvét és az allopátia gondolatát követi –életet adó pajzsmirigyhormonokkal fejt ki hatást a beteg élettelensége ellen –, a radioaktív jódos sugárzás már szinte homeopatikus utakon jár. A betegek radioaktív jódot vesznek be, ami felgyülemlik a pajzsmirigyben, és azt belülről sugározza be. A kezelés ideje alatt a beteg olyan radioaktív sugárzást fejt ki, hogy szigorúan el kell különíteni. A kórisme testbe hatolt agresszív létimpulzusait a radiológusok még agresszívabbakkal ütköztetik. A radioaktív anyagok az elképzelhető legaktívabbak és legelevenebbek közé tartoznak. Belülről szinte szétrobbannak, más szóval megszakadnak halált hozó elevenségükért.
Ahhoz, hogy a beteg fel tudja oldani az elégtelenség problémáját, azt kell megtanulnia, hogy tudatosan egészen visszahúzódjon magába, az aktivitást a minimálisan szükségesre korlátozza és hagyja maguktól zajlani az eseményeket. Azt a „minden mindegy" hangulatot, amivel az érintett mindenki máshoz viszonyul, át kell alakítania a „legyen meg a Te akaratod!" tudatosságába. Nem az a feladat, hogy hagyja magát ide-oda lökdösni, hanem az, hogy türelmesen várja ki, míg az élet kijelöli a saját helyét. Nem az élettel szembeni rezignáció, hanem a visszavonulás a helyes út az „akarom!"-tól a „legyen meg a Te akaratod!"-ig.
A pajzsmirigy veleszületett elégtelensége vagy működésképtelensége esetén a kreténizmus kórisméje alakul ki, amely törpenövéssel és különböző fokú szellemi fogyatékossággal jár. Ebben az esetben a tanulás fentebb leírt feladata még világosabbá válik, ám lényegében teljesen a szülőkre irányul. Ahhoz, hogy az „akarom" legalább alkalmanként megvalósulhasson, intelligenciára van szükség. Ha ez teljesen hiányzik, akkor fel sem merülhet a külvilág saját akarat alá vetésének témája. A kretének a világot ösztönösen, nem, pedig intelligenciával érzékelik, ők kezdettől fogva kívülállók. Mivel a társadalom céljaira használhatatlanok, mégis annak segítségére szorulnak, terhesek a közösség számára. Az érintetteknek mindezeket a megalázó helyzeteket el kell viselniük, akár akarják, akár nem. Számukra ez többnyire kevésbé nehéz, mint szüleik számára. Az egyetlen megoldás abban rejlik, hogy a megaláztatásból alázatot tanuljanak. A kifejezetten alacsony növést is ilyen szempontból kell értelmezni. Az életben nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy eljátsszák a „nagyfőnök"-öt, hanem hogy egy nagyvilágban kis keretek közé illeszkedjenek be, és apró, szerény szerepeikkel azt töltsék be.
A forró csomók, amelyeknek hátterében orvosilag úgynevezett autonóm adenómák rejlenek, az életben hamar tüzes vassá válnak, amelyhez nem kellemes hozzáérni. Az ember gyakorlatilag már nem tűri meg nyakában a szűkösség érzetét. A nyakméret gyorsan növekszik, a szűkösség érzése mégis megmarad. Lelki megfelelői ennek a klausztrofóbiás tendenciák, azaz az érintett személy minden korlátozó helyzetet szorongva kerül. A nyak dagadni kezd, és nyilvánvalóvá teszi a testben elsüllyesztett, szinte fékezhetetlen növekedési kényszert. A szív hevesebben ver, a vérnyomás és a testhőmérséklet emelkedik, verejtékezés és idegesség lép fel. A motorikus nyugtalanság szórakozottságban, reszketésben és űzöttségben nyilvánul meg. Álmatlanság rabolja el a test számára égetően szükséges nyugalmat. A szem remeg az izgatottságtól, tágra nyílik, sőt láthatóan ki is dülledhet.
A betegek valóban nem riadnak vissza sem a fáradtságtól, sem a megerőltetéstől. A nyak felpuffadásában és a szem kidülledésében a pánik mellett benne van a totális túlerőltetés képe is. A túlerőltetésre való hajlandóság benne van szinte minden érintett személy élettörténetében. Hajlamosak a korai érésre és a felelősség téves átvállalására például a fiatalabb testvérekért. A növekedési és érési hormonok túltengése a vérükben később az ennek megfelelő, a testbe lesüllyedt igényeket jelzi. Gyakran még anyjuktól is elszakítva, csalódottan vagy elutasítva megpróbálják leküzdeni az ebből adódó félelmet és bizonytalanságot azáltal, hogy maguk azonosulnak az anya szerepével. („Ha nem lehetek vele, akkor olyannak kell lennem, amilyen ő, hogy nélkülözni tudjam." Ez az érintett nők esetében gyakran az apa iránti vérfertőzéshez, közelítő kötődéshez vezet, férfiak esetében a női szerephez való ragaszkodáshoz, amely homoszexualitásba is torkollhat. Az anyaszerep túlzott kívánalmakat támasztó feladatához a betegek az önfeláldozásig hűek maradnak. Az ilyen kompenzációs kísérlet kudarca kiválthatja a tünet együttest.
A tágra nyílt szemekben azonban tükröződhet harci vágy, sőt kíváncsiság is. Ezzel a látszólagos ellentmondással még gyakran fogunk találkozni. Úgy tűnik, hogy a páciensek fenyegetve és üldöztetve olyan nagy tettekre készülnek, amelyekhez összes erejükre szükségük van. A vihar előjelei mutatkoznak, mintha a túlélésért folyó küzdelem legnagyobb csatája állna a küszöbön. Ők maguk mindazonáltal semmit sem tudnak erről, ellenkezőleg, tüneteiktől gyakran belsőleg a legnagyobb mértékben elhatárolják magukat, és a tapasztalatok szerint későn fordulnak orvoshoz. Nem hajlanak arra, hogy betegállományba menjenek, hanem kitartanak, amíg csak lehet. Árnyékban marad harci kedvük, amelynek egyáltalán nincsenek tudatában. Testük azonban forró csomók, és duzzadt nyak formájában a legőszintébben jelzi, hogy milyen hevesen vágynak a terjeszkedésre és a fejlődésre, és milyen erőfeszítéseket tesznek ezek érdekében. Nemcsak kiterjedni akarnak, hanem mindenekelőtt távolabbra jutni, csillapíthatatlan éhségük az élet iránti éppilyen csillapíthatatlan étvágyról árulkodik. Nem tudják megtölteni a torkukat, és gyakran égető becsvággyal emésztik magukat. A vágynak ez a fukarrá tevő formája messzemenően az előtérbe kerül. A nyugtalanság gyakran a golyva valóságos rezgésében és lüktetésében nyilvánul meg. Az állapotban van valami emésztő, az alapanyagcsere olyan magas, hogy az érintettek lefogynak, és ez még inkább megerősíti a hajszoltság benyomását. Becsvágyból és teljesítménykényszerből emésztik el magukat.
A heves harc helyén, amely a vágy sajátos, megbecsülésre sóvárgó formájával van összefüggésben, a rémület és az éber védekező készség mellett még egy további téma is feltűnik. A nyak – mint a testből a fejbe vezető út – feljárat a legfőbb ítélőszékhez is. A golyva itt nemcsak megnagyobbított védőpajzsot jelent a test egyik legérzékenyebb része számára, hanem olyan reteszt is, amely elzárja minden létfontosságú ellátás útját. Ez az elzáródás olyan heves összeütközés színtere, amit értelmezhetünk úgy is, mint a legmagasabb helyhez vezető útért való küzdelmet. Ennek gyakran valamilyen heves tekintélykonfliktus megtestesülése áll a hátterében, amely az érintett személy léte szempontjából döntő fontosságú. A test bemutatja, hogy mennyire felőrli és mennyire elemészti az erőket ez a küzdelem, és azt is, hogy a felfelé vezető járat hogyan válik egyre szűkebbé. A betegek remegésében a szorongás és a nyugtalanság nyilvánul meg. Attól való állandó félelmükben, hogy mielőtt még bármit szereztek volna, a nyakukba kerülhet a dolog, minden további beszűkülés miatt magukon kívül vannak. Nem ritkaság, hogy megfelelő tekintély jelenlétében a reszketéstől még arra sem képesek, hogy egy kávéscsészét sikeresen a szájukhoz emeljenek. A torkukban jókora gombóc van, és azt jelzi, hogy már semmi sem jöhet fel, holott átvitt értelemben mindenen felül kellene kerekedni. Ehhez még hozzájárul az élet iránti vágy, amely azzal a (halál) félelemmel társul, hogy az ember elmulasztja a legfontosabbat az életben.
Ha ilyen helyzetben még egyáltalán ki tudnak ejteni egy szót is a szájukon, akkor ezt annak a nagyszerű képességüknek köszönhetik, hogy össze tudják szedni magukat, és a tárgyiasságot mindenek fölébe tudják helyezni. Az érzelmi rezdüléseket, különösen az ellenségeseket, de mindennemű érzelmet a golyva gátja mögé szorítják vissza. Ellenségeiknek ésszerű megfontolásokból még szívesen segítenek is, mint ahogy rivális testvéreiknek is legszívesebben anyai támogatást nyújtanak, és így állnak melléjük. A zsilipek csak akkor nyílnak meg, ha a nyakban levő gát időnként átszakad, s közepette megcsendül a voltaképpeni igény. Itt valaki többször és jobban szeretne megnyilvánulni, de nem sikerül neki.
A pajzsmirigyhormonok növekedési komponense alátámasztja az értelmezéseket, a hormontúltengés mégis a test mélyén rejlő növekedési igényt jelzi. Ez az ifjúkorig ide tartozik, azután azonban már kizárólag a szellemi-lelki színvonal része. Ezért nem meglepő, hogy gyermekkorban alig fordul elő hyperthyreosis, és a megbetegedések száma csak a pubertáskor után nő. A felnőttek esetében a fölösleges hormon regresszióról árulkodik, egy már nem megfelelő szintre való visszasüllyedésről. A betegek sem növekedési, sem küzdő törekvéseiket nem vallják be maguknak. Abbéli igényük, hogy rendkívül gyorsan érjenek és nőjenek és hogy lehetőleg minél több dolgot éljenek át, visszaszorul a testbe, ahol a hormonszint növekedésében tombolja ki magát. Az anyagcsere- és a növekedési hormon túltengése túlságosan érzékennyé, változékonnyá, zavarodottá és túlzottan elevenné teszi a betegeket, valamint fokozza a halálfélelmet is. A páciensek annyira éberek, hogy le sem tudják hunyni a szemüket. Napközben remeg a szemhéjuk, éjjel, pedig nélkülözik az alvást. Az alvásnak, a halál kis testvérének mellőzése miatt bezárul a kör, és az eredmény a halálfélelem. Az érintett személy alighanem attól fél, hogy el kell hagynia az életet, mielőtt még igazán megélte volna – néhány kórtörténet megengedi ezt a feltételezést.
Feltűnő, hogy a nőket körülbelül ötször olyan mértékben sújtja ez a betegség, mint a férfiakat. Ez esetleg arra vezethető vissza, hogy számukra lényegesen rosszabbak a társadalomban a növekedés és az érvényesülés lehetőségei, és ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek elfojtódjanak. Ráadásul a viszonylag gyermekellenes környezetben nehézségekbe ütközik az a feltűnően sok betegben meglévő kívánság, hogy növekedési törekvéseit terhességekkel elégítse ki, illetve ezen kívül még örökbefogadással és nevelt gyerekekkel növelje a családot. Alexander „a terhességtől való félelem ellenére fennálló fogantatási vágy"-ról beszél. Ez az ellentmondás az érintett nők azon kísérletét tükrözi, hogy saját halálfélelmüket azzal hárítsák el, hogy egy másik síkon életet adnak.
A terhesség és a pajzsmirigy közötti kapcsolat többféleképpen is igazolható. A pajzsmirigy a terhesség ideje alatt például enyhén megnagyobbodik, és fokozottabban működik. A mirigyműködés hiányosságának gyakran meddőség vagy vetélés a következménye. A férfiak nemzőképességére is pozitív befolyással van a pajzsmirigyhormon. Így például növeli a spermiumok számát és áramlási sebességét. Vannak olyan adatok, amelyek szerint a pajzsmirigy fejlődéstörténeti szempontból a méh tájékáról származik.
„A gyerekek révén tovább lépni" a hyperthyreosis esetében általában jelentkező, a mindenáron való fejlődésre törő becsvágy gyakori változata. Ez a törekvés egyébként kimerítő munkában és a beteg és környezete képességeit felülmúló teljesítmény igényében éli ki magát. Ilyen tekintetben is szűkebb határokat szab a társadalom a nőknek, amelyek fájdalmasan testesülnek meg a pajzsmirigytúltengésben. Ha kétségbe vonják a terhesség és a teljesítmény iránti vágyat, az ennek a tünet együttesnek a jelentkezéséhez vezethet.
A nők körében nagyobb gyakoriság további oka az lehet, hogy a teljesítés, a küzdelem és az önmegvalósítás inkább az archetipikus férfi pólushoz tartozik, és ezért a nőknek alapjában nehezükre esik ezt megvalósítani. A gyermekszülés ősi női területére például csak nehezen ültethető át. Ráadásul a társadalom a gyermekek nagy számát inkább bünteti.
Végül, pedig az anya és a lány közötti tekintély problémáját a lány sokkal nehezebben tudja megoldani, mint a fiú. Alexander szerint minden érintett abba a nehézségbe betegszik bele, hogy meg kell birkóznia a szerepcserével, amikor gondozottból gondozóvá válik.
Meg kell tanulni bevallani magunknak a saját életünkre vonatkozó ijedtséget és pánikot, illetve a fejlődés, a teljesítmény, a növekedés és az átélés magas igényeit. Saját történetünkkel kell összefüggésbe hozni azokat az óriási erőfeszítéseket és törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a többnyire magunk választotta tekintély részéről elismerésre, találjunk. Ahhoz, hogy felszabadítsuk a mintát, szükség van az ellentmondásos helyzetben való saját szerepünk elismerésére: az arcon tükröződő félelem és szorongás többnyire visszavezethető saját függőségi vágyunkban való korai (gyerekkori) csalatkozásainkra. A rákövetkező próbálkozások, hogy a fenyegetett biztonságot azzal helyettesítsük, hogy másoknak nyújtjuk, rávilágítanak a túlzott követelményekre. Hiszen hogyan is adhatnánk olyasmit, amink nincs, de amire magunknak is égető szükségünk volna? A megoldás a betegség tünet együttese, amely lerombolja a félelemből, erőfeszítésből és önmegtagadásból emelt épületet, és az idetartozó impulzusokat a testbe irányítja, amely most már a maga részéről a legmagasabb igénynek veti alá magát, és megnyerhetetlen küzdelembe bocsátkozik. A kiváltó okok, amelyek a kapcsolatok válságától a halál általi veszteségig terjednek, és amelyeket alapvető félelem táplál, gondolatban többnyire már előzetesen jelen voltak, s így még az önmagát beteljesítő jóslat félelmével is körülveszik magukat.
Ha az ember már feldolgozta saját lelki hátterét, amihez gyakran elkerülhetetlen a pszichoterápia, akkor jön el az ideje, hogy újra tudatosan élje meg a testbe száműzött impulzusokat. A torokban dobogó szív a törekvést és a küzdőszellem táplálta becsvágyat rejti. Miután a beteg már bevallotta magának, hogy milyen hevesen vágyik az életre és mindennek az átélésére, a felemelkedésre és az elismerésre, és milyen szívesen lenne valóban „tüzes asszony (tüzes fickó)", aki mindeddig csak rejtve élt, a magasröptű álmoknak valós esélyük van arra, hogy a valóságban mérettessenek meg. Csak akkor válhat tudatossá a teljes szorongás, ami a nyak szűk járatában tanyázik és a kidülledő szemben, nyilvánul meg, ha a páciens már elismerte a nyaktájéki zárlatot, amely elválasztja a fejet a test valóságától. Az érintetteknek nemcsak konkrétan van gombóc a torkukban, hanem a lelki csomó, a fent és a lent közötti barikád az igazi bajuk. Ha szembesülnek ezzel a szorongással, amit eddig lenyeltek (a golyvába), akkor a küzdelemnek van esélye a külvilágban. Az is lehetséges azonban, hogy feleslegessé válik a küzdelem, ha a növekedés erői más, kielégítő irányokat keresnek.
Az élet elve árnyékba süllyedt, és tudatos síkokon akar visszatérni. A hyperthyreosis az élet és a növekedés hihetetlen teljességének jelképe, ami túl sok a testnek. Az életnek ezt a túláradását kell szellemi-lelki csatornákba terelni, és ehhez tetszés szerinti mennyiségű – mindenféle – irányban el lehet indulni. Hideg csomók esetén:
Hyperthyreosis és forró csomók esetén:
Hatásai: Vizelethajtó, méregtelenítő.
Javaslatok:
Méregtelenítés A pitypang, gyökerének hatóanyagai miatt, az egyik legjobb méregtelenítő gyógynövény. Eltávolítja a májból és az epehólyagból a felesleges salakanyagot, és serkenti a vesét, hogy távolítsa el a méreganyagokat a vizeletbe, és segíti a fertőzés vagy szennyeződés következtében felhalmozódott méreganyagok rendszeres kiválasztását. A levelekből készített salátát a tisztító hatása miatt fogyasztják.
Máj A pitypanggyökér jelentős tisztító hatást gyakorol a májra, és serkenti az epetermelést. A kicsit kesernyés íz enyhe hashajtóként működik
Epehólyag A pitypang levelének és a gyökerének is figyelemre méltó hatása van az epehólyagra, az epekő kialakulásának megelőzésére is alkalmas. A levelek ugyanakkor segítenek a meglévő epekövek lebontásában.
Bőrproblémák Csillapítja az ekcémát, pikkelysömört, csalánkiütést, akárcsak a pattanást és a keléseket.
Vérnyomás Vizelethajtó hatásának köszönhetően a pitypang levelei alkalmasak a magas vérnyomás gyógyítására, mert csökkentik a folyadékmennyiséget a testben. Sok megszokott vizelethajtóval ellentétben, amelyek káliumcsökkenést okoznak, a pitypang levelei nagy mennyiségben tartalmaznak káliumot.
|
||||||||
A testolvasás során, a mellkason a szív és a vérkeringés diagnosztizálható, és úgyszintén a szívcsakra, amely a szeretet, a jó szándék és az érzékenység központja. Kínai tanok szerint a Szívben lakik a Shen, önálló szellemünk, amely végigvezet az életen. Amikor aktív, boldognak és tettre késznek érezzük magunkat, ha pedig viszonylag nyugalomban van, szomorúak vagyunk és tehetetlenek. A kisgyermekek szíve általában nyitott: érzékenyek, elevenek és mozgékonyak, ám sérülékenyek is. Életünk folyamán gyakran „becsukódunk", hogy szívünket megóvjuk a bántalmaktól – és elzárjuk vele együtt az érzékenységet, az élni akarást, a tettvágyat is.
A pajzsmirigy fokozott működéssel ellentétben a pajzsmirigy-elégtelenség (hypothyreosis) esetében túl kevés pajzsmirigyhormon jut a vérbe. Ennek csökkent alapanyagcsere és energiahiány a következménye. A vérnyomás és a vércukorszint egyaránt leesik, anémia lép fel, az anyagcsere, pedig már csak takaréklángon működik – és ez fáradékonyságban, kimerültségben, általános kedvetlenségben és növekvő súlyban érezteti hatását. Mindehhez étvágytalanság és szorulás járul, a haj kiszárad, kócossá válik, és ki is hullhat. Rossz a bőr vérellátása, ezért hideg, és hajlamos a megkeményedésre. A bőr alatti szövetek szivacsosan vastag állagúvá válnak, ezért az orvosok mixödémáról beszélnek. A hangulat kedvetlen és nyomott, az arckifejezés érzéketlen és részvétlen. A lelassult, intellektuálisan álmatag, már-már visszamaradottnak ható letargikus személyiség a pajzsmirigytúltengéses, rendkívül eleven és éber, izgatott és félelemmel teli beteg éles ellentéte.
Ezek a tünetek a betegeket túltengéses társaikkal ellentétes pólusra sorolják. Mint minden ellentét, ezek is szemben állnak egymással, ám ugyanazon a tengelyen helyezkednek el. Míg a túltengéses betegek halálfélelemmel szembesülnek az élettel, és küzdenek az életben maradásért, az elégtelenségben szenvedők közömbösen viselkednek, mintha semmi közük sem lenne az egészhez. Olyanok, mint a tetszhalottak. A halál témakörében azonban megint csak a hyperthyreosisos betegekkel való azonosság bújik meg. Az egyik típus fél a haláltól, a másik, pedig utánozza, de mind a kettő állandóan vele foglalkozik.
Míg a túltengés hátterében az élet húzódott meg, e mögött a halál rejlik. Ezért hagyni kell meghalni minden régi dolgot, a régi mintákat és programokat, mindazt, ami már régóta elfáradt. A mixödémás beteg olyan külsőleg, mint egy hulla, hideg, felpuffadt, vértelen. Elsődleges feladata a halállal való szembesülés. Csak akkor élhet, ha megtanul meghalni. A modern ipari társadalomhoz nem nagyon illik ez a feladat. Léteztek viszont olyan kultúrák, amelyekben a halálra való felkészülés volt az élet legfontosabb feladata, például az óegyiptomi, a maja vagy a tibeti lámák kultúrájában. Erről az útról a megfelelő halottas könyvek tanúskodnak.
A pajzsmirigytúltengés (hyperthyreosis) egyre gyakoribb, de nem feltétlenül jár együtt golyvával. Gyakran csomós alakban jelentkezik, és a hideg csomók, amelyek jódot csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nem tárolnak, különböznek a forró, erőteljesen tároló csomóktól. A hideg változat szöveti tekintetben úgy degenerálódik, hogy már nem tölti be hormontermelő feladatát, és hajlamos arra, hogy rosszindulatúvá fajuljon el. Nem jár azonban túlműködéssel.
A betegnek az arcára van írva az ijedség, mintha fojtogatnák, és a rémülettől tágra nyílt szeme ki akarna ugrani a helyéről. Franz Alexander „Basedow-sokk"-ról beszél. Az ilyen szem nemcsak tágra nyílik, hanem túl éber is. A legnagyobb riadókészültséggel néz elébe annak az élethalálharcnak, amire a test többi része is nyilvánvalóan készülődik. Nemcsak az arckifejezés miatt kapcsolhatók a tünetek a rémülethez – a kapcsolatot már állatkísérletek is megerősítették. A nyestek elé kitett nyulak, amelyek elől elzárták a menekülés útját, a hyperthyreosis összes tünetét produkálták, beleértve a szemgolyó exophthalmusnak nevezett kidülledését is. Ezekben a kórtörténetekben gyakrabban lehet találkozni félelmetes jövőképpel, és az ezzel járó hosszú távú lelki megterheléssel, mint akut rémületélménnyel. Azonban többnyire jelen van a halállal való korai találkozás és valamely közel álló személy elvesztésének tapasztalata is. A beteg azonban nem néz szembe a halálfélelemmel és a rémülettel, hanem tagadással és elfojtással hárítja el azt, és így írja ki saját arcára. A tagadásban gyakran olyan messzire megy el, hogy éppen azokat a helyzeteket keresi, amelyektől a leginkább fél. Az arckifejezés mellett a félelem a beteget kínzó hasmenésben is megnyilvánul, tele van a nadrágja, ahogy a népnyelv mondja. Ahelyett, hogy átvitt értelemben masírozna át az életen, a belében éli meg a „marsot". Az izzadásra való hajlam esetében a félelem verejtéke mellett a túlzott megerőltetés és feszültség is ott bábáskodhat.
A pitypang jellemző tulajdonsága, hogy hatékonyan méregteleníti a májat és a vesét, megelőzi és feloszlatja az epekövet. Továbbá csökkenti a magas vérnyomást.