vérnyomás

Az epilepszia az általunk ismert legrémisztőbb rohamkitörésekkel teríti le az embert. Az a szó, hogy „roham", azt jelenti, hogy az embert valami megtámadja, megrohanja, valami idegen, nyilvánvalóan kívülről jövő. A különböző kultúrákban, pl. az indiánoknál a betegség szent jelenségnek számít, ami egy másik síkról tör be az érintetten keresztül. Az indiánok azt tartják, hogy idegen szellemi lények költöznek a betegbe. A rohamot ők a két szellemnek az egy testért vívott harcának látják. A régebbi orvostudományban nálunk is, volt az epilepszia elnevezés mellett egy másik neve is a betegségnek. Úgy hívták, hogy „morbus sacer", azaz szent betegség.

A megszállottság jelenségei nálunk is ismertek. Közben, pedig a pszichiátria, aminek tulajdonképpen tudnia kellene az ilyesmiről, hallani sem akar a témáról. A megszállottság és egyáltalán a szellemi lények létezése annyira nem illenek bele a mi világképünkbe, hogy az ilyen jelenségeket agyonhallgatják. Az azonban, hogy egy problémáról nem veszünk tudomást, egyáltalán nem befolyásolja annak létezését. Az epilepszia olyan eseteinél, amikor az embert rohamszerűen megszállja valami, mindenesetre egy pszichiátriai problémáról van szó. Az elmebetegségek között kellene tárgyalni, amelyekre alapvetően más kiindulási feltételek érvényesek.

A klasszikus nagy epilepsziás rohamot grand malnak nevezi az orvostudomány. A név a franciából ered, és annyit jelent, hogy „a nagy baj" vagy „a nagy rossz". Ezzel ellentétben vannak úgynevezett petit malnak, tehát kis rossznak, illetve bajnak nevezett rohamok, amelyekből hiányzik a görcskomponens, és csak a tudatát veszti el az ember egy rövidebb időre. Mindkét megnevezésben benne van az-az elképzelés, hogy a roham történéseiben valami rossz érvényesül, akár kívülről csap le az emberre, akár belülről tör ki belőle.

A fellépő testi jelenségeket természetesen ugyanolyan kritériumok alapján értelmezhetjük, mint a többi tünetet közben, pedig állandóan beleütközünk az elmebetegség határaiba. Minden epilepsziafajtánál, az absence-okat is beleértve, a tudatvesztés a döntő jelenség. A betegek tulajdonképpen nincsenek jelen. A tudatuk elhagyja a testüket, és egy másik realitásba ragadja át őket, amelyben nem tudnak tájékozódni, és amelyből általában semmilyen emlékképet nem tudnak visszahozni magukkal. A szenvedésük is más, mint a tisztán testi problémák esetében, mert állapotuk döntő pillanatait nem élik meg tudatosan.

Ha a fizikai rohamtörténéseket nézzük, akkor azok egyértelműen a földrengésre hasonlítanak. Van, hogy a rohamot egy rövidebb aura előzi meg, amely jelzi a beteg számára a fenyegető történést. Az aurát követően a betegek azonnal összeesnek és elvesztik az eszméletüket. A vérnyomásuk is leesik, és kezdetben majdnem teljesen leáll a légzésük. Van, hogy a roham kezdetén egy hangos kiáltás szakad ki belőlük. Végezetül heves görcshullámok törnek rá a testükre, gyakran habzik a szájuk, és szét is haraphatják a nyelvüket, székletet és vizeletet üríthetnek. Azzal, hogy gumiéket tesznek a fogaik közé, a saját harapásuk ellen próbálják megvédeni a betegeket. Így nem marcangolják szét a nyelvüket és az ajkukat. A pupillák tágak és reakciómentesek, olyan merevek, mint a hulláké. A kívülállók számára valóban olyan a helyzet, mintha a betegek az utolsókat ránganák. Miután eltelt néhány perc a görcsökkel jellemzett harcból, elfogy a beteg energiája, alábbhagynak a rángások, és beáll a mély, úgynevezett terminális alvás. A páciens gyengén, továbbra is fáradtan és gyakran fejfájásokkal ébred.

A kis epilepsziás rohamokhoz sorolható egy egész sor álomra emlékeztető kábultsággal és önkívülettel (delírium) járó tudatködös állapot. Téveszmék, dezorientáltság, tájékozódási képtelenség, testi izgalmi állapot, sőt durva cselekvések is előfordulhatnak, mint amilyen, pl. az erőszakos kitörés. Ezen túlmenően egész sor pszichiátriai állapot figyelhető meg, a depressziós ingerült lehangoltságtól és az öngyilkosságra való hajlamtól akár az úgynevezett „fecsegő" epilepsziáig. Ez alatt azt értik, hogy a beteg értelmetlen szavakat ismételget az epilepsziás roham alatt.

Az egyes tünetek értelmezése előtt szeretném bemutatni a makrokozmosz egyik történését, ami, a maga szimbolikáját tekintve sok szempontból megfelel a grand malnak: ez a jelenség a földrengés. Itt is erőszakos erők sülnek ki rángásszerű mozgásokban. Reng a föld, míg a legnagyobb feszültségek el nem múlnak, aztán kisebb utórengések után beáll a nyugalmi helyzet. A földrengés lefolyása és az a kár, amit okoz, annyira hasonló, hogy azt gondolhatnánk, a földnek épp epilepsziás rohama volt. Még maga a név is átvihető lenne, mert minden földrengés tragédia, nagy baj az ott élő emberek számára. Hogy ez a föld szempontjából is nagy baj-e, abban már kételkednünk kell, ha megnézzük a rengéstevékenység hátterét. A földrengések a földkéregnek az úgynevezett feszültségi zónáit érik, amelyek azáltal keletkeznek, hogy két kőzetlemez elcsúszik egymás fölött. Mivel a széleik nem homogének, óriási feszültségi mezők lépnek fel közöttük. Amikor az ív túlfeszített, egy rohamszerű rengésben sülnek ki ezek az évtizedek alatt felgyűlt feszültségek. San Francisco, amely közvetlenül a Szent András-hasadék, az egyik legnagyobb feszültségi zóna fölött fekszik, egy olyan epilepsziás betegre hasonlít, aki épp a következő rohamára vár. A földrengéskutatók egyáltalán nem voltak az ottani 1990-es földrengéssel megelégedve, mintha túl gyengének tartották volna ahhoz, hogy az utolsó nagy rengés óta egyre gyűlő feszültségtől megszabadítsa a területet. A betegeknek ugyanígy szükségük van ezekre a kisülésekre. Az epilepszia nem kivétel, még akkor sem, ha az idegrendszerben nyugtalanító károsodásokat okoz.

Van az orvostudomány területén egy másik olyan dolog is, amelyet messzemenőkig analógnak tarthatunk a roham lefolyásával. Ez, pedig az elektrosokk-kezelés. A régi pszichiátriában erős elektromos áramütésekkel próbáltak javulást elérni. Az egész procedúra az ördög kiűzésével volt egyenlő. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a „gonosz szellemek" időnként valóban egy időre kereket oldottak. Külsőleg egy elektrosokk természetes áramütés után beálló rohamhoz hasonlítható. A nagy rohamot valóban elektromos jelenségnek kell tekintenünk, melynek során az összes elektromos agyi tevékenységre telepszik egy túldimenzionált elektromos feszültség, és elhallgattatja őket. A beteg tudatát egy felsőbb hatalom, hasonlóképpen kikapcsolja. A kérdés az: ki kapcsolja ki és miért? A választ aligha lehet a testi tünetekből levezetni, mert hogy mi zajlik azon a másik, az éber tudat számára hozzáférhetetlen síkon, arról alig tudunk valamit.

A kívülről látható tünetek azonban lehetővé teszik a számunkra, hogy bepillantást nyerjünk a kórkép keretfeltételeibe és meglássuk, hogy milyen tanulni való feladatot szán az érintetteknek. Az aura, a roham első jele arra tanítja a beteget, hogy figyeljen a jelekre, mindenekelőtt azokra, amelyek egy másik szférából érkeznek. A szükség viszi rá, hogy megtanulja, értékesnek tartani az ilyen jelek imminens (fenyegető) jelentését, még akkor is, amikor sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudja őket.

A görcsroham egy harcot ábrázol. Minden harchoz legalább két rivalizáló fél kell. Ahogy a földrengés esetében a két kőzetlemez ütközik össze egymással, az epilepsziás rohamban is két világ kerül egymással konfliktusba. A harcokban az összeütközés által keletkezett súrlódás fejeződik ki. A tudat egy másik, nem tudatos síkkal csap össze, és nagyon gyorsan alulmarad. Ezt a másik síkot mindenesetre a tudattalanhoz kell sorolni. Ezzel éppoly kevéssé zárjuk ki az indiánoknak azt a feltételezését, hogy idegen szellemek törnek be az életbe, mint azt a lehetőséget, hogy az élet tör be egy másik szellemi világba. Mindenesetre úgy tűnik, az a beteg feladata, hogy adja meg magát a két világ között folyó küzdelemnek, és állandóan álljon rá készen, amint a másik oldalról érkező jelek erre felkérik. Ha szabad akaratából menne bele a beteg a másik oldallal való kapcsolatba – amire a betegség amúgy erőszakkal rákényszeríti –, akkor a teste tehermentesülne.

A roham megjelenési formájában világossá válik a páciensben felhalmozódott feszültség. Habzik a szája. Akár a dühtől, akár valamilyen más energiától habzik, az mindenesetre igaz, hogy valami, ami már régen ott halmozódik bennük, ki akar jönni. Ebből a szempontból a roham még pihentető is lehet a számukra. Oliver Sacks szerint az epilepsziás rohamok „a béke és a valódi jó közérzet érzésével járnak együtt".

A nyelvizomzat görcse és az a veszély, hogy beleharapnak a saját nyelvükbe, a történés kezdetén fennálló feszült helyzetet jelzi. „Inkább leharapják a nyelvüket, semhogy kimondjanak valamit" mondja egy szólás, s ez veszélyesen közel jár az epilepsziások valóságához. Amikor az epilepsziások a saját ajkukba harapnak, abban sokszor a konok elkeseredésre és makacsságra való hajlamukat lehet felismerni. Így a habon és egy kiáltáson kívül semmi más nem jöhet ki a szájukon. Mielőtt valamit kiengednének, inkább saját magukat marcangolják szét.

Zuhanás és kezdődő ájulás jelzi a betegek feladatát. Az a dolguk, hogy eresszék el, amit olyan görcsösen szorongatnak, saját magukat, pedig hagyják összecsuklani. Adják meg magukat annak a másik hatalomnak, amely a mi világunk eszközeivel nem hozzáférhető. Más testi tünetek is utalnak arra, hogy saját maguk megadása a feladatuk. A vérnyomásesés, pl. azt jelzi, hogy most nem az a dolga az embernek, hogy érvényesítse önmagát, hanem hogy adja fel és szolgáltassa ki magát az erősebb hatalmaknak.

A felhalmozott nyomás kiengedésének tematikája az akarattalan vizeletürítésben is tükröződik. A hólyag az a szerv, amellyel a legérzékenyebben reagálunk az olyan nyomásra, amelyhez nem vagyunk eléggé felnőve lelkileg. Minden lehetséges alkalmat kihasználunk arra, hogy félrevonuljunk és egy csendes, félreeső helyen kieresszük magunkból a felhalmozódott nyomást.

A roham képe a kezdeti harc után az egész vonalon elengedést tükröz – a beteg gyakran akaratlanul székletet ürít. A bélsár közvetlenül a test alvilágából származik, abból az árnyékvilágból, amelyben Pluto-Hadész, a holtak birodalmának istene uralkodik. Így nézve ez a tünet azt a feladatot rejti magában, hogy az ember nyíltan és nyilvánosan, szégyen és bármire való tekintet nélkül könnyebbüljön meg, illetve eressze szabadon árnyékvilága tartalmát. Az itt feltorlódott sötét témák a roham idején szerzik meg maguknak a nyilvánosság fényét. Végezetül azt a követelményt is felismerhetjük ebben a tünetben, hogy az embernek maga alatt és maga mögött kell hagynia mindent, ami materiális. Mindent egybevetve a gátlástalanság képe rajzolódik ki, egy olyan gátlástalanságé, amelynek a rohamon kívül semmilyen esélye nincs az érintett életében. Ellenkezőleg, sok epilepsziás példás kézírása például az összeszedettségtől áthatott rendről árulkodik.

A légzés kezdeti leállása, az úgynevezett apnoe arra enged következtetni, hogy a roham által kikényszerített állapot nem e világi. A légzés világosan kifejezi, hogy ehhez a polaritáshoz, az ellentétek világához kötődünk. A két pólus, a be- és a kilégzés az, ami ehhez a világhoz köt bennünket az első lélegzetvételtől az utolsóig. Az első lélegzetvétel előtt még nem érkeztünk meg igazán erre a világra, az utolsóval, pedig el kell hagynunk. A modern halálkutatások kiderítették, hogy tetszhalott állapotban, amikor tehát már nem lélegzik az ember, továbbra is érzékei, méghozzá elképesztően pontosan. Az is világos azonban, hogy ezek az érzékletek nem erről a világról valók. A mély meditációban lévő emberek vizsgálatánál kiderült, hogy a más spirituális világokban tett testen kívüli élmények egybeesnek a légzésmegállás fázisaival.

Jól illenek a képhez a tág, reakciómentes pupillák, amelyek majdnem úgy viselkednek, mintha már meghalt volna az ember. Az, hogy olyan tágak, mintha a rémülettől tágultak volna ki, és az elején néha kiszakadó kiáltás arra utalhat, hogy még a roham legelején talán mégis elkapnak a betegek egy villámszerű benyomást a másik síkról, és ez a legmélyebb rémülettel vagy hitetlenkedő ámulattal tölti el őket. Az ember általában az iszonyattól vagy a borzalomtól vagy azért kiált, mert valami meghaladja az erejét. Időnként persze elragadtatásában is felkiált. Lehet, hogy a beteg lélegzete is az ijedségtől akad el. A helyzettel az is összeegyeztethető lenne, ha ezt a kiáltást segélykiáltásként értelmeznénk. Ugyanígy vehetnénk a beteg mély dimenziójából kiszakadó őskiáltásnak is. Oliver Sacks neuropszichológus utal arra, hogy Dosztojevszkij alkalmanként eksztatikus epilepsziás aurákat élt át, és a következőket idézi tőle: „Vannak pillanatok, és ezek csak öt vagy hat másodpercig tartanak, amelyekben az ember megtapasztalja az isteni harmónia létezését. A szörnyű világosság, amivel ez megnyilvánul, és az elragadtatás, amellyel betölti az embert, rettentő. Ha ez az állapot tovább tartana öt másodpercnél, a lélek nem tudná elviselni, és el kellene menekülnie. Ebben az öt másodpercben egy egész emberöltőt élek át, és mindent odaadnék érte, anélkül hogy azt hinném, hogy túl sokat fizettem.".

Az EEG alátámasztja azokat az értelmezéseket, miszerint valami erőszakos dolog rohamszerűen tör be az emberbe. Az agy saját elektromos tevékenysége hirtelen kikapcsol. Kiégnek a biztosítékok, és egy sokkal erősebb hatalom veszi át az uralmat. A beteg idegrendszere nincs abban a helyzetben, hogy az ezzel bejövő erősebb áramot tudata megtartása mellett kibírja. Itt ismét az indiánok értelmezéséhez kerülünk közel, akik szerint az epilepsziában egy szent hatalom tombolja ki magát. Sem a beteg idegrendszere nem elég fejlett elektromosan ahhoz, hogy elbírja ezt a terhelést, sem a tudata más szempontból. Olyan ez, mintha a normális váltóáramról hirtelen erősáramra kapcsolnánk át. A reinkarnációs terápia tapasztalatai szerint az epilepsziánál mindenekelőtt a túlerőben lévő sötét erők, betöréséről van szó.

Hogy a pácienseknek mindezek után szükségük van az alvásra, az érthető. Ez a mély álom majdhogynem a tudatvesztéssel egyenlő, és nem frissít fel, hanem nagyon is fárasztó. Ez, pedig amellett szól, hogy a betegnek vagy tovább kell élni a másik síkon szerzett élményeket, vagy egy nagy erőket felemésztő folyamatban integrálnia kell őket. Túlzottan megterhelt vezetékeinek is regenerálódniuk kell. Hogy a roham után fáj az ember feje az, világos, hiszen – legalábbis energetikailag, ám valószínűleg tartalmilag is – egy ideig teljesen túl volt erőltetve. A betegek csak lassan pihenik ki a hosszú, tudatuk határait, feszítő utazást. Ébredés után aztán nyugodtak, és alig emlékeznek valamire.

Abból a tényből, hogy minden grand mainál pusztulnak az agysejtek, le lehet vezetni, hogy a beteg hosszú távon elveszíti a fejét és az akaratát. Ebbe az irányba mutat az epilepsziások későbbi képe: az általános meglassúbbodás, a körülményesség és az elbutulás jelei.

A petit mal történéseit inkább a pszichiátriának kellene tárgyalnia. Itt most csak mellesleg említjük meg őket, pusztán azért, hogy rámutassunk, alapvetően ugyanabba az irányba mutatnak. Az absence-ok mögött a beteget hirtelen a hatalmába kerítő tudatködös állapotok húzódnak meg. A ködös állapot az egyik síkról a másikra, a nappalból az éjszakába vagy az alvásból az álomba való átmenet alatt áll be, illetve fordítva. Az absence-ok arra kényszerítik a betegeket, hogy lépjék át a síkok közötti – ebben az esetben az ébrenlét és az álmodás, illetve az ébrenlét és az alvás közötti – átmenet pontját. Nyilvánvalóan az a feladatuk, hogy tudatosítsák magukban a szürkület zónáját, szabad akaratukból szenteljenek neki figyelmet és világok közötti vándorrá, váljanak.

A téveszmeszerű jelenségek már egy másik világban szerzett tapasztalatok. Az optikai hallucinációban szenvedő beteg lát valamit, amit rajta kívül senki sem tud érzékelni. Ugyanez érvényes az akusztikus, a szaglási és az érintési hallucinációs formákra. A betegnek meg kell tanulnia ezt a másik dimenziót a maga valóságaként integrálni az életébe. Mivel a kényszerképzetek esetében legtöbbször az ember árnyékának megvalósulásáról van szó, nyilvánvaló az is, hogy mi a feladata: a tudatból hosszú ideje kiszorított tartalmak azt akarják, hogy megismerje, elismerje és integrálja őket.

A delíriumok esetében még nyilvánvalóbb ez az összefüggés. Itt a legsötétebb árnyék nyomul fel, amiért is a pszichiátria az effélét, mint lényegileg idegent írja le. A delíriumban mindaz testet ölt, amit a páciensek a maguk polgári életében nem ismernek. Sok szempontból a delírium ennek a polgári életnek az ellentéte. Ettől azonban nem válik idegenné, sőt a beteg lényének legmélyebb rétegeihez tartozik. Ez az ő árnyéka, az ő másik, sötét oldala. Amikor „kontrollálhatatlan és értelmetlen erőszakos cselekedetek" törnek elő belőle, akkor az egyrészt azt mutatja, hogy a beteg ezeket az energiákat olyan régóta tartja teljes kontroll alatt, hogy azok csak erőszakosan tudnak érvényt szerezni maguknak. Másrészt kiderül, hogy ezek a tettek a beteg polgári létéhez mérve értelmetlenek ugyan, ám összegzisztenciáját véve nem. A másik, sötét oldalát képviselik, és ebből a szempontból nagyon is értelmesek. Ennek a sötét oldalnak nyilvánvalóan már régóta az árnyéklétben kellett időznie, úgyhogy most csak egy robbanásos effektussal tudott a tudatosság fényébe felnyomulni. Erre a területre tartoznak azok a ritka aurák is, amelyekben a hangok egyre jobban felerősödnek, és egyre gyötrőbbé válnak, és a csúcspontot elérve megfosztják a beteget a tudatától.

Az olyan tüneteknél, mint a vándorlási mánia (epilepsziás roham alatt elkóborol, nem emlékszik rá) gyakran napvilágra kerül a dolog felszólító jellege. A páciens nyilvánvalóan túl hosszú ideig topogott egy helyben, illetve ragadt le ugyanazon a helyen vagy ugyanannál a témánál. Most kényszeresen arra hajtja valami, hogy útra keljen és új területekre, más világokba vándoroljon el.

A beszélgetős epilepszia kifejezés nagyon világosan tudtunkra adja az üzenetet: már nem arról van szó, hogy inkább leharapná a beteg a nyelvét, semhogy kinyitná a száját. Az elegáns, illetve gátolt visszafogottság ideje lejárt. Elég hosszú időn át kellett tartania magát. Most aztán szinte elragadja az embert a tünet, és a régóta felduzzasztott áram locsogással vezetődik el. A tünet a duzzasztógát átszakadásának felel meg. Ez az, amiben minden epilepsziás roham hasonló: mindegyik olyan, mint a gátszakadás, ami mozgásba lendíti az ember lényének eddig visszafogott részeit.

Az, hogy az ember kapcsolódjék be az életenergia óriási áramába és hagyja, hogy saját energiái szabadon áramoljanak, illetve kisülhessenek, egészen biztosan az egyik legfontosabb lecke az epilepszia történései által a felszínre hozott tanulnivalók közül. Ezek közé tartozik az a követelmény is, hogy nyissa meg magát az ember más síkok, különösen azok számára, amelyek a normális éber tudat elől el vannak zárva. A betegség az új tudatossági szintekre, az álom- és fantáziavilágra, sőt még a más szellemi dimenziókkal érintkező médiumok nyitottságára is utal, behozva ezeket a beteg számára jelzett feladatok körébe.

Sok olyasmi van, ami az első pillantásra, az allopátiás szempontok szerint bolondságnak tűnik, ám a gyakorlatban igen sokat segít. Nagyon jól bevált az intenzív légzésterápia. A nagy görcsrohamok megelőzésének az is egy lehetséges módja, hogy az ember még a roham előtt kis adagokban lecsapolja a lelki és testi világában bennszorult energiákat. A légzésterápiás ülés a roham homeopátiás (hasonló) képét idézi elő.

Egy teljesen átélt orgazmus és a roham között is megvannak a párhuzamok, és bizonyos szempontból hasonlítanak is egymásra. Az orgazmusban is az egész testen és hullámformában

sülnek ki az energiák, annak ellenére, hogy itt a fókusz az altestben és nem a fejben van. Az epilepsziás betegek pszichoterápiájából kiderül, hogy az energiák lentről felfelé tolódtak el. Az alsó, többnyire piszkosnak megélt szinten nem merik a betegek az összes energiájukat szabadon engedni, és a fejük síkjára tolják át a történéseket, ugyanis ez a sík tisztának tűnik a szemükben.

Az energiák áramlását és robbanását lehetővé tevő intenzív nemi élet terápia az epilepsziások számára.

A betegségnek azonban az a legjelentősebb üzenete, hogy az ember szabad akaratából adja át magát a roham által kikényszerített iránynak, tudatosan utazzon oda-vissza a világok közötti határokon, a valóság többi síkjára, köztük az árnyékbirodalomba, és bízza rá magát az életerős áramlatára.

1. Milyen nagy, ellentétes áramlatok ütköznek a lelkemben?
2. A rohamokon kívül milyen lehetőséget teremtek arra, hogy összetorlódott energiáim levezetődjenek?
3. Hol lenne nálam szükség egy lelki gátszakadásra? Gátlástalanul el tudom-e engedni magam?
4. Milyen jeleket kaptam más síkok létezéséről és hagytam őket figyelmen kívül?
5. Hogyan tudnék önként teret adni a bennem lévő árnyéknak?
6. Képes vagyok-e rá, hogy másokkal (más hatalmakkal) szemben odaadást tanúsítsak?
7. Milyen a kapcsolatom a szokásos idő- és térérzékelésen túli transzcendentális világgal?
8. El tudom-e képzelni, hogy tudatosan járkáljak oda-vissza a világok közötti határokon?

Fejfájás - tarkófájdalom

1. pont: A tarkón, a fülcimpa alsó szélének magasságában, a középvonaltól két harántujjnyira oldalt. Érzékeny pont.

2. pont: A kézen, a kisujj alapízületének külső oldalán. A tenyér harántbarázdájának külső végén.

3. pont: A lábfej külső oldalán, az ötödik lábközépcsont kisujjal való ízesülésénél lévő kis mélyedésben.

4. pont: Keressünk a tarkón egy-két feltűnően érzékeny pontot, ezeket nagyon enyhe nyomással masszírozzuk. Pl. gyakran találunk érzékenységet a tarkó középvonalában, a tarkócsont alatt.

Vérnyomás rendben?

Fa vagy cserje, fényes levelei 4-5 karéjúak, fehér virágjai az ágak végén fürtökben foglalnak helyet. Kerek, tojás alakú, sárgáshúsú gyümölcse van.

A galagonya (Crataegus oxyacantha L.)-virág és -levél a leggyakrabban alkalmazott és legjobb eredményt adó növényi szívszer. Az ókorban a galagonya hatását még nem ismerték. Az első erről szóló beszámoló Petrus de Quercetanustól származik, 1305-ből. Köszvény ellen ajánlotta. A népi orvoslás szívpanaszok ellen is élt vele. A XIX. században angol és francia orvosok ellenőrző vizsgálatai ezt az alkalmazásmódot igazolták. A legutóbbi évtizedek rendszeres kutatásai kellettek ahhoz, hogy a galagonyát a legértékesebb szívre ható gyógynövénynek ismerjük el, mely erősíti és szabályozza a szívműködést, amellett teljesen ártalmatlan, így tartós kezelés végezhető vele.

Legfontosabb hatóanyagai a flavonoidok; kvercetint és rutint is tartalmaz. Ezek együttesen kedvezően befolyásolják a szívműködést és a vérkeringést. Három hatást különböztethetünk meg: a galagonya javítja a szív koszorúserében a véráramlást, csökkenti, vagy megszünteti a készséget az angina pectoris (szívérgörcs, szívnyomás)-rohamokra. Közvetlenül erősíti a szívizomsejteket, növeli a szívizom munkabírását, teljesítményét. Szünteti a szív ritmuszavarait, főként az extraszisztolékat, valamint a szapora szívverést. (Extraszisztolénak nevezzük azt a ritmuszavart, amikor két gyorsabban egymás után következő szívdobbanás után rövid szünet következik. A magasabb vérnyomást csökkenti, az alacsonyabbat emeli, de ez a tulajdonsága csak megfelelő teakeverékben érvényesül. Nyugtató (szedatív) hatása is van. Ennek fokozására macskagyökérrel, komlóval társítható.

Fő alkalmazási területe: érelmeszesedés, ezen belül koszorúér-elmeszesedés és szívizom-elfajulás miatti öregkori szívpanaszok („Altersherz") elhárítása. A galagonya az idősödő szív támogatója, gondozója. Magas vérnyomás betegség miatti szívműködési elégtelenségben, szívgyengeségben is jól hat. Nemcsak érelmeszesedéses, hanem ideges eredetű szívérgörcs (pseudo angina pectoris), valamint a szívritmus zavarainak kezelésére is alkalmas. Infarktus után a szívizomzat vérellátását, az ér újraképződését segíti elő, a pulzusszámot és a vérnyomást csökkenti, a szervek és az izmok, vérellátását fokozza. A koszorúérbántalmak miatti szívbajokban az esetek felében megszűnnek a panaszok a galagonyakúra nyomán. Jó szolgálatot tesz a „menedzserbetegség"-ben, amely túlterhelés, izgalmak, gondok, szorongás, szeszesital-fogyasztás, dohányzás, helytelen táplálkozás miatt keletkezik, és főként a szívműködés zavaraiban mutatkozik (szívtáji nyomás, ritmuszavar stb.). Fertőző betegségek, például influenza utáni ritmuszavarok, szívizomgyengeség ellen szintén jól hat.

Mivel általános nyugtató hatása is van, akkor is eredményesen alkalmazható, ha az általános testi gyengeséget ideges megnyilvánulások, a szellemi teljesítőképesség hanyatlása, fokozott ingerlékenység és álmatlanság kísérik.

Nagyon fontos a tartós, naponkénti alkalmazás, rövid kúrától nem várhatunk eredményt. Tartós kezelésnél is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás, hatóanyaga nem toxikus, nem halmozódik fel a szervezetben.

Ha egymagában adjuk, forrázzuk le 2 deci vízzel 2 tetézett kávéskanálnyi galagonyavirág, és -levél egyforma arányú keverékét és hagyjuk állni 20 percig. A teából reggel és este igyunk egy-egy csészényit, a kúra kezdetén egy hétig délben is egyet. Édesíthetjük egy kávéskanálnyi mézzel.

A virágjából és gyümölcséből készült kivonat a szívizomgyengeség kitűnő gyógyszere,. az elernyedt szívet nagyobb teljesítményre teszi képessé. A szívműködés megerősödik, szabályozódik, az ideggócok megnyugodnak. Szédülés, szorongóérzés, szívdobogás, szabálytalan szívműködés, rövid légzés, ideges görcsök gyorsan megszűnnek. A virágjából készült tinktúra inkább csak húgyhajtó.

Az első csakra betegségei az életenergia felelőtlen kezelésével függnek össze. Vagy állandóan túl sok energiát adunk le, vagy lusták vagyunk használni meglévő energiáinkat. Mindkét eljárás fizikai és lelki problémákhoz vezet. A jól működő gyökércsakra esetében megfelelően váltakozik az aktivitás és a nyugalom. A megfeszítés fázisa után az ellazulás fázisának kell következnie, amikor az életenergia akadálytalanul áramlik az egész szervezetben.

Az olyan ellazulási technikák, mint az autogén tréning, vagy a Jacobson progresszív izomlazítás, segítenek felépíteni az energiát. Emellett természetesen figyelmet kell fordítani az egészséges alvásra és táplálkozásra is.

Ha túl ritkán aktiváljuk ezt a csakrát, akkor állandóan energiahiánnyal küszködünk. Ebben az esetben rendszeresen és fegyelmezetten kell testi gyakorlatokat végezni, sportolni, vagy legalább naponta egyszer olyan testmozgást végezni, ahol felgyorsul légzésünk, és alaposan megizzadunk. Ezzel ösztönözzük a csakra energiáját, így megnyílik ez az energiaközpont is.

A gyökércsakra fiziológiája

Az első csakrával összefüggő minden fizikai megbetegedés fő oka a belső és a külső negatív stressz. A jobb földeléshez, amivel ezt a stresszt feloldhatjuk, hozzátartozik a mindennapok ésszerű és kiegyensúlyozott megszervezése, ahol az aktív fázisok mellett helyet adunk az ellazulási fázisoknak is. A munkában az idő optimális beosztásával tudjuk egészségesebbé tenni a gyökércsakra energiáit.

Ritkább esetben a gyökércsakra zavara állandó lustaságban nyilvánul meg. Ebben az esetben olyan helyzeteket kell keresni, ahol ún. pozitív, stressznek vagyunk kitéve. A pozitív stressz a csakra rövid aktiválása egy bizonyos határig, ami után a nyugodt fázis következik.

Ez a csakra ellenőrzi a veséket is. A csakra megértését nagyban elősegíti, ha elképzeljük a mellékveséket, amelyek hormonjai az ember aktivitására reagálnak. A mellékvesék stabilizálják az emberi testet stressz helyzetben. Ez a mellékvesekéreg által kiválasztott hormonok, az adrenalin, a noradrenalin és a kortizon révén történik. Stressz esetén a mellékvesekéreg megnövekedett mennyiségű adrenalint választ ki. Ennek hatására több vér és energia jut az izmokba, a szívbe. a tüdőbe és az agyba.

Ha nem tudunk pihenni, akkor az állandó adrenalin kiválasztás izomgyengeséget, kimerültséget, szívbetegséget, gyomorfekélyt és emésztési problémákat okoz.

A kortizol nevű mellékvesekéreg-hormon energiával látja el a kimerült szervezetet. A stressz okozta krónikus kimerültség miatt állandóan kortizol ürül a vérbe, ami többek között izomgyengeséget, magas vérnyomást, cukorbetegséget és az immunrendszer betegségét okozza. De alacsony vérnyomást, hideg kezeket és lábakat, csökkent aktivitást is, különösen reggel, amikor az ember úgy érzi, hogy túl kevés energiája van. Mindez a kortizol kiválasztás zavarára utal, ami vezethet depresszióhoz és mániás reakciókhoz is.

A túl aktív mellékvese, amelynek zavarát a tartós megterhelés okozza, vészjeleket küld hirtelen szívdobogás, felgyorsult légzés (szélsőséges esetben hiperventilláció), gyakori székelés, hasmenés és hirtelen izomgörcsök formájában.

A corticoide a mellékvesekéreg hormoncsoportja, amelyek közül a kortizol a legismertebb, a víz- és ásványianyag-háztartást is szabályozza, valamint a test zsír- és szénhidrát- nyagcseréjét is.

A gyökércsakra zavaraira visszavezethető fizikai megbetegedések és problémák

Aranyér: Ennél a panasznál a véredények nem lazulnak el székeléskor. Az érintett nem szán elég időt a székelésre, mivel állandó rohanásban él. A székelés természetesen szimbolikusan jellemzi életét. Itt is, mint a gyökércsakra más zavarai esetén is, nyugalomra és ellazulásra van szükség.

Arthritis: Ennél a Szaturnusz princípiumához tartozó betegségnél az érintett testrész megmerevedik. A gyökércsakra -gyakorlatokon kívül –amelyek bizonyos fokig védenek az arthritistől – különösen ügyelni kell az egészséges táplálkozásra.

Arthrosis: A földelés hiányára utal, különösen, ha a csípőt érinti, mivel ennek helyzete lényegesen meghatározza azt, hogy hogyan járunk. Ha a test jeleit értelmezzük, akkor ez a mozgáskorlátozás arra utal, hogy az illetőnek nem kell úgy végigrohannia az életen, mint eddig tette. Teste arra kényszeríti, hogy lassabban mozogjon, és mondjon le a megbetegítő rohanásról. Az arthrosisnál gyakran nagy szerepet játszik a rossz táplálkozás is, amely viszont a stresszel függ össze. Ilyenkor az érintettnek nincs elég ideje az evésre, és hirtelen fellépő éhségét édességekkel csillapítja, ami viszont a hormonrendszernek nem tesz jót.

Bélgyulladás: A bélgyulladás fő tünetei a hasmenés és a sipolyképződés. E betegség okai többnyire a tartós negatív stressz és az elnyomott düh (lásd még: a köldökcsakrát). Gyakran merev beállítottságú embereknél alakul ki bélgyulladás, amely állandó belső nyomás révén stresszt okoz, s ez izgatottságban, ingerlékenységben mutatkozik meg.

Ide tartozó betegség a colitis is. Vastagbélgyulladás, amelyet véres hasmenés kísér, és testi gyengeséget okoz. E bélgyulladás oka szinte mindig a stressz. A colitisre hajlamos egyének legtöbbször drámaian reagálnak minden eseményre, és félnek a kudarctól. A hasmenés azt fejezi ki, hogy az illető szeretne elfutni, és mindentől megszabadulni. A hasmenés azonban meg is akadályozza a túl mozgalmas életet, hiszen az érintett soha nem távolodhat el túl messzire a kényszerű ürítés helyétől.

Fogínygyulladás: Gyakran az ősbizalom hiánya okozza, amely a zárt (passzív) gyökércsakra jellemzője. Fogínygyulladást okozhat a C-vitamin hiánya is.

Gerincpanaszok: Lásd: Hátproblémák.

Hasmenés: Mindig a félelem vagy a bizonytalanság tünete, ha nem külső mérgezésről van szó. Szimbolikusan a gyökércsakra egyik fontos témájára utal: arra, hogy az illető nem képes elengedni.

Hátproblémák: Egyenesség- és tartásproblémákra utalnak. A gyökércsakra témakörébe tartozik, hogy mennyire biztosan viselkedünk és járunk az életben. Ezen kívül a bűntudat is okozhat hátfájdalmakat, hiszen tonnányi bűnt hord a hátán az érintett. Ezt a bűntudatot főként a gyökércsakrához tartozó meditációkkal oldhatjuk fel. Segíthet még a homlokcsakrát tisztító meditáció is, hiszen a hátproblémák többnyire hibás gondolatok, koncepciók miatt lépnek fel,

hideg végtagok. Az életenergia túl gyengén áramlik az érintett területeken. Ilyenkor gyakorlatokkal kell aktiválni a gyökércsakrát, hogy az alvó életenergiát (Kundaliai) felébresszük.

Influenza: Arra figyelmezteti az érintettet, hogy ki kell pihennie magát. Ha gyógyszerekkel nyomjuk el a test egyértelmű jelzését, akkor ez komoly zavarokhoz vezethet a gyökércsakra energiaháztartásában. Az akut betegség alatt csak pihenni kellene, és nem gyakorlatozni.

Isiász: Ez a betegség azt szimbolizálja, hogy a vesék területén lévő életenergia áramlása gátolt. A testgyakorlatok megelőzik az isiászt. Akut problémánál nem ajánlatos testgyakorlatokat végezni, de erre a legtöbb beteg nem is képes.

Izomgörcsök: Legtöbbször a lábat érintik, egyértelműen a gyökércsakrára utalva. A szaunán kívül a gyökércsakrához kapcsolódó gyakorlatok rendszeres végzése segít. Ha máshol lépnek fel a görcsök, akkor a testrésznek megfelelő csakra gyakorlatait kell végezni.

Lábfej: A lábfejjel kapcsolatos valamennyi probléma, így a haránt-vagy á b9kasüllyedés is, földelési problémára utal. Itt fel kell tenni magunknak a gyökércsakra egyik alapvető kérdését: hogyan birkózom meg a hétköznapokkal?

Reuma: Az utazási betegséghez hasonlóan a mozgékonyság hiányából fakadó megmerevedésre utal. Ebben az esetben azonban a test drasztikusabban fejezi ki magát. A gyökércsakrával kapcsolatos gyakorlatok segítenek megelőzni a reumát.

Székrekedés: A gyakori székrekedés is állandó stresszre utal. Nem engedjük, hogy csökkenjen bennünk a nyomás, így sok terhet kell magunkkal cipelnünk. Mint a vesekövet, ezt a problémát is az elengedéstől való félelem váltja ki.

Tartáshibák: Arra utalnak, hogy a gyökércsakra szaturnuszi princípiuma zavart szenvedett. Főként olyan testgyakorlatok segítenek, amelyeket lehetőség szerint naponta kétszer végzünk. A tartáshibáknál fontos, hogy a többi csakra testgyakorlatait is rendszeresen végezzük.

Utazási betegség: A mozgékonyság hiányára utal. Azt is mondhatnánk, hogy az érintett annyira legyökerezett, hogy fennáll a megmerevedés veszélye. Az utazás előtt különösen intenzíven végezzük valamennyi gyökércsakra-gyakorlatot.

Vesék: A veseproblémák legtöbbször a gyökér- és a szexcsakrát is érintik, mivel gyakran párkapcsolati gondokról van szó.

Vesekő: Sokáig fennálló stressz váltja ki, amelyet felerősít az, hogy az illető fél az elengedéstől. Aki nem tud elengedni, az megkeményedik. Ez a vesekövek fájdalmas üzenete. Mindenfajta megkeményedés és megkövesedés a gyökércsakrával függ össze.

Vérnyomás problémák:

Magas vérnyomás (a diasztolés érték 100, a systolés érték 170 felett ' van): A magas vérnyomásban szenvedők nem tudnak ellazulni, ezért szívük és véredényeik sem pihennek eleget. A szó valódi értelmében állandó nyomás alatt állnak. Számukra a rendszeres, mély ellazulás ugyanolyan fontos, mint a leföldelő gyakorlatok végzése.

Alacsony vérnyomás (a diasztolés érték 60, a systolés érték 90 alatt van): A pszichológiai kutatások azt mutatták, hogy az alacsony vérnyomású emberek gyakran nem saját szükségleteik szerint élnek, hanem szüleik, vagy a társadalom elvárásai szerint. Nem keletkezik bennük, úgymond ellennyomás, nem állnak ellent a feléjük irányuló elvárásoknak. Az ilyen pácienseknek különösen azok a gyökércsakra-gyakorlatok segítenek, amelyeknél külön azt ajánlom, hogy reggelente végezzék rendszeresen aktiválás céljából.

Vizelési problémák: Az indokolatlanul fellépő gyakori vizelés arra utal, hogy a hólyag állandóan aktív. Ez gyakran azoknál a pácienseknél fordul elő, akik jobban hajlamosak a stresszre. A gyökér- és szexcsakra gyakorlatai gyors segítséget nyújtanak e problémában.

A gyökércsakra zavaraira visszavezethető lelki betegségek

Egy csakra energiaellátási zavarai legtöbbször nemcsak fizikailag nyilvánulnak meg, hanem lelkileg is. A betegség először általában a lélekben keletkezik, és csak később jelenik meg a testben. Azért fontos megértenünk a lelki tünetek üzenetét, hogy megfelelő eljárásokkal segíthessünk rajtuk, és megelőzhessük a testi zavarok fellépését.

A gyökércsakra fő tünete a földelés elvesztése. Ennek egyik jele, hogy az érintett nem tud kellőképpen megbirkózni a hétköznapokkal, különösen a pénzkereséssel. Ez ahhoz vezethet, hogy az illető egészen különlegesnek kezdi érezni magát, akinek „túl alantas" ez a földi élet. Az ilyen emberek sem önmagukban, sem embertársaikban nem tudnak megbízni. Gyakran érzik úgy, hogy egy másik bolygóról jöttek ide. Aki idegennek érzi magát ezen a Földön, az tudattalanul is a gyökércsakrája zavarát fejezi ki, amit pedig feltétlenül kezelni kell a megfelelő gyakorlatokkal, mielőtt fizikai problémákhoz vagy szociális nyomorhoz vezetne.

Az olyan szélsőséges energiaproblémák, mint a depresszió, a kiégettségi tünetek és a hiányzó motiváció, de említhetjük a paranoiás tüneteket is – ezek tipikus kijelentései: „engem senki sem ért meg", „mindenki csak rosszat akar nekem" – zárt gyökércsakrára utalnak. A beteg ideges az állandó belső feszültség miatt, és nagyon fél minden új dologtól, mivel hiányzik belőle az ősbizalom. Ez, pedig állandó félelmeket szül, amelyeket gyakran a testtartás is tükröz. Az illető összeszorítja a fenekét, és zaklatottan jár-kel az életben. De a fenéken lerakódott zsírpárnák és a túl vastag altest is az első csakra zavaraira utal, mivel a zsír azokon a helyeken rakódik le, amit az érintett leginkább védeni akar.

A nyitott gyökércsakra megnyilvánul a biztonságérzetben és az egészséges önértékelésben. Az ilyen ember elégedett otthonával, helyzetével és otthon érzi magát környezetében. Az elzáródott gyökércsakra viszont kisebbrendűségi érzést okoz, és a kudarctól való félelem, pedig perfekcionista viselkedésbe hajszolja az embert, amitől csak nő a belső nyomás. Az érintett mindent ellenőrizni akar, és csak a sikerre figyel. Félelmeitől hajtva győz le nála erősebb és sikeresebb embereket, ez viszont ellene is fordulhat. Kellő földelés hiányában paradox módon a saját sikerétől is félhet.

A gyökércsakra legfontosabb feladata az aktivitás és a passzivitás kiegyensúlyozása úgy, hogy oldottan és nyitottan forduljunk a világ felé.

Félelmek: Lelki síkon a gyökércsakra energiáinak zavara félelmekben nyilvánul meg. A rövid ideig tartó félelmek természetesek, ha viszont hosszabb ideig fennállnak, akkor gyakran a gyökércsakra-gyakorlatok is segítenek, mivel emelik az energiaszintet. A félelmek sokszor az alacsony energiaszintre vezethetők vissza, vagy pedig arra, hogy a gyökér- és a szexcsakra energiáit az illető más síkokon éli ki (lásd még ehhez a szexcsakrát).

Depresszió: A valódi depressziót (ellentétben a depresszív hangulattal) terápiásan kell kezelni. Ez a betegség a gyökér- és gyakran a köldökcsakra energetikai zárlatára vezethető vissza. Sajnos a depressziósaknak jelent a legnagyobb problémát a rendszeres gyakorlatozás. A gyakran hullámszerűen fellépő depresszió lecsengése után a beteg keressen egy csoportot, ahol végezheti a csakragyakorlatokat.

Az idős kori depressziót (involúciós depresszió) a testi leépülés megtapasztalása okozza. Az érintett nem ismeri fel, hogy e kor tanulási feladata az, hogy a szellem felé forduljon, és ezért a régi időket sírja vissza. Itt különösen a csakrához tartozó meditációk segítenek.

Alvászavarok: Gyakran a stressz tünetei és annak a jele, hogy az illető nem tud megfelelően átkapcsolni az aktív fázisról a passzívra. Ebben az esetben a gyökércsakra gyakorlatait lefekvés előtt kell lassan és meditatívan végezni, a gyakorlat végén, pedig különösen jól és mélyen ellazítani.

Fogbetegségek: A fogak állapota a vitalitás kifejezője, s ezzel a gyökércsakra energiáié is. A fogak az agresszióval is összefüggnek, ez azonban már a köldökcsakra témája.