vérnyomás
| ||||||||
|
Amit tenni kell! Energikussá és dinamikussá tenni a férfias, aktív működést oldottabb szinten nyíltan a tárgyra térni. Véres verejtékkel küzdeni a férfiasságért, tágra nyílt szemmel valóban meglátni a probléma lényegét, és szembesülni vele. Megtanulni, hogy a döntő helyzetben ne pazaroljuk energiánkat lényegtelen dolgokra, például emésztésre, pattanásig megfeszülni, és készen állni a harcra. A férfias yang pólus felszabadítása, tudni bármikor helytállni a kényszer érzése nélkül.
A tengeri betegség esetében ez a kijelentés ártalmatlan, mert valóban a konkrét talaj az, ami mozog az ember lába alatt. Az olyan betegségeknél azonban, mint a sclerosis multiplex (SM), a tünet a velejáró hányingerrel ugyanúgy azt jelzi a testnek, hogy „hányni tudna", és ezt a helyzetet a legszívesebben a leggyorsabb úton kiadná magából. A betegek a szó legvalódibb értelmében nem érzik magukat a saját elemükben. Ellenkezőleg, abban az illúzióban élnek, hogy még mindig az ismerős és nyugodt földön állnak, mialatt már régóta a tenger hullámain hintáznak. Ezt a helyzetet kellene minden érzékükkel belátniuk és teljesen ráhagyatkozniuk az őket vivő vízelemre. Ezután hamar rendbe jönnének. Ha kevesebbet kellene hányniuk, akkor átvitt értelemben a helyzetet adnák ki magukból.
Ugyanaz az elv érvényes minden típusú szédülésre, még a sokkal gyakoribb keringéses eredetű szédülésre is, amit az alacsony vérnyomású emberek éreznek, amikor túl gyorsan kelnek fel az ágyból. Úgy tesznek, mintha nagy lendülettel vetnék bele magukat egy új napba vagy egy új helyzetbe. Ha ezt nem erősíti meg egy belső tartás is, akkor a testnek kell felfednie, illetve megtestesítenie ezt a szédítést. Az érintettek megint lefekszenek, és ezzel új esélyt kapnak arra, hogy a nekik megfelelő sebességgel lassan keljenek fel újra.
Szédülés: a belső egyensúly hiánya; mintha nem kapnék elegendő figyelmet; szeretném, ha „minden körülöttem, forogna"; csekély önbizalom A szédülés állapota világosan jelzi, hogy a külső, biztos fogódzópontokat, melyek támaszul szolgáltak számunkra, elveszítettük. Szédüléskor szükségünk van valakire, aki kézen fog és vezet, aki törődik velünk, és támaszt nyújt. Akit gyakran elfog a szédülés, annak meg kell tanulnia a saját lábára állni, csökkentenie kell a külvilágtól való függőségét, több magabiztosságot és önbizalmat kell merítenie magából.
A szédülés olyan forgó érzés, mintha mozdulatlan tárgyak között forognánk, vagy mintha ezek a tárgyak forognának körülöttünk.
Tünetei és okai A valódi szédülés megérdemli a nevét. De gyakran helytelenül szédülésről beszélünk akkor is, ha a betegnek csak múló bizonytalanság érzete van, főként akkor, ha hirtelen helyzetet változtat, vagy ha gyorsan elfordítja a fejét. Kezelésünk mind a két variációra kiterjed, mindig együtt kezeljük őket. A valódi vagy álszédülés két helyről eredhet, a fülből és a gerincoszlopból. A belső fülhöz tartozó szédülés a Méniére-betegség, ez erős szédüléssel, fülzúgással és süketséggel jár. Akár változtatja a beteg a fej helyzetét, akár teljesen mozdulatlan marad, erősen szédül. E nagy szédülésekhez émelygés, hányás, és elviselhetetlenül rossz közérzet járul. Ugyanilyen szédüléseket okoz a koponyában lezajló trauma. Mindkét esetben a fülben lévő folyadék nyomásváltozása a kiváltó ok. A belső fül, olyan szerveket tartalmaz, amelyek a halláshoz és az egyensúlyhoz egyaránt szükségesek ez a labirintszerv, egyensúlyszerv a félkörívű járataival. A tér három síkjában lévő félkörívű ívjáratok adják az egyensúlyérzést. Akár túl nagy, akár túl alacsony a belső vagy külső folyadéknyomás, ez a szervet teljesen megzavarja, innen a szédülés. Ezzel ellentétben, a gerinccel összefüggő szédülések mechanizmusa sokkal közvetettebb. A nyakcsigolyában, amelyet valójában hét egymás alatt lévő csigolya alkot, olyan artéria halad, amelynek neve pontosan gerinc artéria. Ez az artéria táplálja a kisagyat, amely az egyensúlyérzés második központja a fül mellett. Ez az artéria feszessé válik abban a kis járatban, amely tartalmazza a kisagy vérellátása fokozatosan akadozni kezd, és bekövetkezik az egyensúlyvesztés érzése. Ennél is könnyebben lép fel, amikor a gerincoszlop maga is rendellenes, csigolyái elmozdultak, vagy izületi gyulladástól deformálódtak. Végül a szédülések álszédülések eredhetnek abból is, ha a feszültség vérnyomás, tenzio túl alacsony vagy nagyfokú vérszegénység forog fenn.
Hagyományos kezelés A fül okozta szédülésnek, különösen a Méniére-betegségnek kevés gyógymódja van. Az értágítókkal történő kísérletezés nagyon eltérő eredményeket adott. A gerinc okozta szédülésnél jelentősen javíthat a helyzeten egy szakavatott nagyon kompetens személy által végzett kezelés.
Akupresszúrás pontok Gyógykezelésünk szintén nagyon eltérő eredményekkel jár. Mivel ártalmatlan, mindig megérdemli, hogy külön vagy más kezelési módokkal együtt kipróbáljuk. Kettő fő, kettő kiegészítő pont. A fő akupresszúra pontok Az első pont a kézháton van, a 4. és 5. ujjat elválasztó szögben. A második a koponyán, vízszintesen 5 ujjnyira a fül felső szélétől található.
Kiegészítő akupresszúra pontok Az első pont a koponya hátsó szélén van, kétujjnyira a fül mögött. A második a fül előtt, éppen a fülkagyló porcának hallójárat előtti kiemelkedése, amely előre zárja a hallójáratot.
A Méniére-szédülés esetén a fő pontokat hosszan, 10-30 percig kell stimulálni, naponta többször. Ezzel szemben sokkal mérsékeltebb ingerlés 2-3 perc, 2-3-szor naponta, elég a gerinc, vagy vérnyomás okozta szédülések vagy álszédülések esetében. |
||||||||
A Sympathicotonia a szimpatikus idegrendszer fokozott tónusa, például érösszehúzódás, vérnyomás emelkedés formájában. Teljes elkötelezettség az aktív férfias yang pólus mellett, amelynek következtében a szimpatikus idegrendszer a megfelelő dinamika érdekében olyan tüneteket produkál, mint a szapora szívverés tachycardia, verejtékezés, pupillatágulás, emésztési zavarok, szellemi lelki izgalmak, különböző rendszerek például az érrendszer meg és túlfeszítése magas vérnyomás.
A szédülésen nem sok értelmeznivaló van: Nomen est omen. A szédülés egy mélyebb értelemben vett szédülésre utal. Ez a betegség a prototípusán, a tengeri- vagy úti betegségen világosan látszik. A jelenség arról kapta a nevét, hogy a tengeri hajóutak alkalmával gyakran előfordul, noha autózáskor, a hullámvasúton, sőt még a liftekben utazva is fellép. A tünet keletkezésének feltételei elvileg mindig azonosak. A tipikus helyzet valahogy így játszódik le: az ember éppen hajón utazik a tengeren, a fedélzet alatt ül az ebédlőben, és eszik. A szeme egy terített asztalt lát maga előtt, amely szilárdan áll a padlón, és egyáltalán nem mozog. Következésképp ezt jelenti a szem a központnak: „Minden nyugalomban és rendben van." Ugyanakkor az egyensúly érzékszerve „ingó mozgásokat" jelez. Ezzel egyfajta double óind helyzet áll elő, amelyre az agyközpontnak nincs megoldása. Vagy nyugalom, vagy mozgás uralkodik, de a kettő egyszerre nyilvánvalóan nem lehetséges. Ebben a helyzetben testesíti meg a szervezet a nyilvánvaló csalást, azaz a szédítést, és értesíti róla a tudatot. Ebben az esetben különösen világossá válik, hogy mennyire őszintévé teszi a betegség az embert. A tünet az érintett testében hozza létre azt, amit kívül nem ismert fel, nevezetesen, hogy inog a talaj a lába alatt.
A betegség már magában foglalja a megoldást is, ugyanis mivel hánynia kell, a fedélzetre kényszeríti az érintettet. Ott aztán a szeme látja a víz és a hajó mozgásait, és újra megegyeznek a látottakból és a belső fülből származó információk. Elülhet a szédülés és a hányinger. Ha egy vitorlás hajóban a „szédülős" embernek a kezébe adják a kormánybotot, akkor csakhamar rendbe jön: a vízre kell koncentrálnia, és szeme belátja tévedését. Ez az oka annak is, hogy miért nem lesz soha tengeri beteg az ember, úszás közben. Az autó vezetőjét sem fogja el a betegség soha, csak az útitársakat. Mindenekelőtt a gyerekek hajlamosak a „szédülésre". A vezetővel ellentétben általában nem az utat nézik, hanem szemük az autó belsejében folytatott játékukat követi. Ez azonban az a helyzet, amikor fellép a kétértelműség. Az érintett érzékszervek egymással összeegyeztethetetlen dolgokat jelentenek. A fellépő hányingerrel a gyerekek természetesen azt is megmutatják, hogy az autó nem az ő elemük. Egyszerű megoldás az, ha mozgatjuk őket, vagy az utazás során érdekes dolgokat mutatunk nekik. A legegyszerűbb, az összes hasonló esetben bevált módszer, pedig az, hogy a hibás jelentéseket, küldő érzékszervet átmenetileg lezárjuk, azaz egyszerűen becsukjuk a szemünket. Így az előbb még kellemetlen és felkavaró mozgások megszelídülnek, és álomba ringatják az illetőt. Az ember ezzel ismét saját elemébe került, mert hasonló módon ringatózott annak idején a magzatvízben. Ezért van az, hogy sok gyerek annyira szereti, ha hintáztatják. Az a fontos tehát, hogy becsukjuk a szemünket, feladjuk a kontrollt és rábízzuk magunkat a kialakult helyzetre.
Aki mellőzöttnek érzi magát, nem kap elegendő figyelmet környezetétől, következésképp elveszíti belső egyensúlyát, éppen a szédülés érzésével fogja biztosítani, hogy ismét „minden körülötte forogjon"!
