alkoholfogyasztás

Az akne nem csupán pubertáskori betegség, de egyre nagyobb számban érinti a harminc-negyvenéves korosztályt is, sőt egészen az ötvenötödik életkorig felléphet. E betegség kizárólag testi okai a faggyúmirigy túlműködésében s a szarusejtek révén eltömődött pórusokban keresendők. Enyhébb esetekben a pórusok nyitva vannak, ezeket nevezzük „mitesszereknek". Súlyosabb a helyzet, ha a szarusejt-eltömődések a bőr alatt keletkeznek, s nem lelnek kiutat. Rövid idő alatt megtelepednek rajtuk bizonyos baktériumok, újabb szarusejt tömegek kapcsolódnak hozzájuk, míg végül begyulladnak, elgennyesednek, majd a bőrfelületen is megjelennek. Begyógyulásuk után hegek maradhatnak vissza, melyek a legtöbb esetben nem tűnnek el nyomtalanul.

Hogy vajon fenyeget-e minket akne és milyen mértékben az, genetikailag is előre meg van határozva. Ha fiatalkorában mindkét szülőnek volt aknéja, gyermekeik számíthatnak rá, hogy pubertáskorukban ők sem kerülik el e betegséget. Megjelenését testi úton nem lehet megelőzni. Az édességekről való lemondás, a zsírszegény étkezés vagy a szexuális viselkedés megváltoztatása nem sok eredménnyel jár.

A bőr testünk külső felülete, érintkezési szervünk, melynek segítségével kapcsolatba lépünk a külvilággal. Fertőzöttsége tehát a legtágabb értelemben vett „kontaktusnehézségekre" utal. Valójában az akné rendszerint akkor jelentkezik először, mikor először találjuk szembe magunkat a másik nemmel úgy, hogy a kapcsolat számunkra teljesen új formáját keressük – a pubertáskorban. Ebben az időben testünk fokozatosan rákényszerít, hogy szembesüljünk tulajdon, ébredező szexualitásunkkal. Erre egyáltalán nem vagyunk fölkészülve; még a szülők és barátok se jelentenek igazi segítséget.

Hibás nézetek, elvárások és a kellő felvilágosítás hiánya következtében így lelki „fertőzés" keletkezik, ösztönös szexuális vágyainkat elfojtjuk, mint „tisztátalan dolgot" elutasítjuk. Az „amilyen a belső, olyan a külső" törvényének megfelelően ez a tisztátalanság-érzet a bőrünkön, kapcsolataink kivetülési szervén látható formában nyilvánul meg.

Ez az undorítónak vélt fertőzés ugyanakkor megvédi „viselőjét" a szexualitással való konfrontációtól, hiszen megnehezíti a szexuális vágyak kiélését, mert a potenciális partnert elutasítják, történjék ez akár képzeletben is.

A férfiak kevésbé szenvednek aknéban. Miért? Erősebb bennük a késztetés szexuális vágyaik kiélésére, vállalására és – ha mégoly gyámoltalan formában is – kinyilvánítására. Ha egy férfi mégis aknéban szenved, akkor többnyire annak mértéke is súlyosabb, minthogy a férfi szexuális ösztöne pubertáskorban rendszerint jóval erősebb a nőénél, így problémás esetben a tünetek is kirívóbbak.

A kisgyermekeknél szinte alig jelentkezik akne, mert faggyúmirigy-működésük még meglehetősen korlátozott mértékű. Szellemi-lelki vonatkozásban a csecsemőknek és kisgyermekeknek semmi problémájuk a szexualitással, minthogy azt nyíltan és élvezettel kiélhetik mindaddig, míg a „felnőttek" és „nevelési módszereik" meg nem akadályozzák őket tulajdon lényük kinyilvánításában. A korlátok közé szorítás az érvényes erkölcsi normák révén teremti meg a szexuális nehézségek előfeltételét s egyben az akne kifejlődését.

Az orvosok eredményesen írnak fel a fiatal lányoknak fogamzásgátló tablettát az akne kezelésére, mert a tabletta, hatásában terhességet színlelve, mintegy becsapja a szervezetet. Így, amitől a fiatal titokban tartott, máris bekövetkezni látszik, s feleslegessé válik a konfrontáció.

Egy másik hatékony módszer az akne ellen a napozás, s mindjárt kiderül, miért. Napozáskor az embernek szabaddá kell tennie testét, vállalnia kell testiségét, le kell vetnie a ruha védőburkát. Ez tulajdon szexualitásunk elfogadásának első lépése. S egyben teljes kitárulkozás a „melegség" előtt, melyet hiányolunk.

A túlzott alkoholfogyasztás is drasztikusan csökkenti a faggyú-mirigyműködést, s így meggátolja az akne kialakulását. Ennek szellemi-lelki vonatkozása könnyen felismerhető, ha meggondoljuk, hogy a nagyobb mértékű alkoholfogyasztás közismerten oldja a „gátlásokat". Semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy vágyainkat nyíltan a másik tudomására hozzuk. Belső konfliktusunkat így kiéljük, minthogy szégyenkezés nélkül vállaljuk testiségünket. Az alkohollal való visszaélés más téren viszont számos súlyos problémát idézhet elő.

Bár az akne ártalmatlan, nem fertőző bőrbetegség, hegeket hagyhat hátra nemcsak a testen, de a lelken is. A konfliktust az okozza, hogy a test váratlanul erős szexuális ösztönöket fejleszt ki, melyeket ki is óhajtana elégíteni, a lélek viszont figyelmeztet: _Tiszta akarok maradni, ilyen piszkos dolgot nem csinálhatok." E két, egymásnak feszülő erő szinte szétszakíthatja az emberi, míg fel nem ismeri, hogy a tisztátalannak vélt dolog nem létezik, hiszen a szexualitás,

az ember fejlődésének természetes velejárója. Minden embernek feladata, hogy életébe ezt a vonatkozást is szervesen integrálja s harmóniában éljen vele.

Akne: érintkezési problémák, testi konfliktus, lelki tisztátalanság

Az akne jelzi

• hogy nem vagyok tisztában önmagammal;
• hogy másnak szeretném tudni magam, mint amilyen vagyok;
• hogy nagyon szeretnék tisztább, tökéletesebb lenni;
• hogy a szexualitást tisztátalannak tartom (egy nő számára ez mindig súlyosabb probléma, mert neki a szexualitást „magába kell fogadnia", a férfi tulajdon testén kívül is ki tudja élni szexualitását);
• hogy nőiségemet konfliktus terheli: a terhesség csodálatos dolog, a szexualitás viszont szubjektíve szégyellnivaló;
• hogy a külvilággal való kapcsolatom problémássága csupán utalás arra, hogy önmagammal sem megfelelő a kapcsolatom:
• hogy a bennem levő újtól, idegentől meg akarok szabadulni. Minthogy ezt képtelen vagyok nyíltan vállalni, a pórusaim eltömődnek;
• hogy a bennem jelenleg végbemenő történéseket nem szeretném felszínre engedni, megmutatni, mert szégyellnivalónak tartom őket;
• hogy megnövekedett faggyúelválasztásom voltaképpen a kapcsolatteremtést szeretné számomra megkönnyíteni, „súrlódásmentesebbé" tenni, de én erre nem vagyok fogékony
• hogy életerőmet nem engedem szabadon áramolni: a szaruképződmények arra utalnak, hogy valami elhalt, elavult dolog gátol engem;
• a háton jelentkező akne: hogy hátat fordítok bizonyos dolgoknak, nem szeretném őket meglátni, képtelen vagyok a látványukat, elbírni"
• a mellkason jelentkező akne: hogy tisztán érzelmileg nekifeszülők a dolgoknak, de problémáimat titkolni kívánom
• az arcon jelentkező akne: hogy a dolgokkal „szembe kell néznem", nyíltan meg kell küzdenem.

Amit tenni kell

• Az akne az élet felhívása: engedjük magunkat olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Ismerje fel: „Rendben vagyok úgy, ahogy vagyok, az élet olyannak akar, amilyen most vagyok. Képes vagyok környezetemmel nyíltan kapcsolatot teremteni, s önmagamat vállalni. Nem akarok többé más, tisztább lenni, s minden pillanatban elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, hiszen ez a valóság legtisztább megtestesülése, melyet jelenleg betölthetek."
• Ha a pórusok „nyitottak", és olyannak engedjük magunkat létezni, amilyenek vagyunk, akkor az akne eltűnik.

Alkohol pszichózisnál szinte minden testrész érintett, különösen az agy, mint a tudatosság alappillére, az idegrendszer kapcsolat, kommunikáció, és a máj (értékelés, világnézet, vallás). Rendszerint a túlzott, állandó, hosszú időn át tartó alkoholfogyasztás eredményeképpen jön létre, amikor az agy a legkisebb mennyiségű alkoholra is túlérzékenyen reagál (alkoholszenzibilitás). A külvilág felé képviselt személyiség összeomlása az alkoholmérgezés hatására, a személyiségnek a tudatalatti mélyére taszított részeinek felszínre törése, túlzott feloldódás, zavaros gondolatok, az ítélőképesség gyengülése, az önuralom elveszítése, féltékenységi rohamok, a kritikus gondolkodás és az ítélőképesség összeomlása, a tudatot elárasztják a sötét oldalról, az árnyékvilágból származó félelmek, de ahogy a mondás is tartja: in vino veritas (borban az igazság).

Amit tenni kell!

Ki kell békülni saját sötét oldalunkkal, árnyékvilágunkkal (a pszichoterápia segítségével), gyengéd regressziós gyakorlatok, pl. meleg vízben anyaméhgyakorlatok, a keresés rítusai, alkoholterápia. A személyes Alvilágunkból feltörő minden „árnyat" feladatnak kell tekintenünk, „árnyékterápia", amely gondoskodik arról, hogy a tudatos és tudat alatti síkok lassan láthatóvá váljanak egymás számára, lehetővé téve az árnyak tudatosítását.

Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést mutatott, következésképpen ártalmas következményei is számottevően elszaporodtak. Jelenleg csak Németországban 1 800 000 alkoholistával kell számolnunk, így az alkoholizmus joggal tekinthető a legégetőbb szociál egészségügyi problémának. Az egy főre eső fogyasztás 1950 és 1985 között mintegy megnégyszereződött. Az alkoholbetegség természetszerűleg jelentősen kihat az alkoholista környezetére is, házastársára és gyermekeire, azaz a valóságban mintegy négy-öt millió állampolgár szembesül közvetlenül e problémával.

Ilyen körülmények között egyszerűen érthetetlen, hogy társadalmunk nemcsak eltűri, de egyenesen támogatja az alkoholfogyasztást. Minden vendégségben, összejövetelen újra és újra elhangzik a felszólítás, csupán még egy pohárkával", s ha határozottan visszautasítjuk, csúfondáros megjegyzések céltáblái leszünk. Ebben a vonatkozásban tehát szüntelen kísértésnek vagyunk kitéve. S ha engedünk, és hatalmába kerít bennünket az alkohol, hirtelen egyedül találjuk magunkat, mert a társadalom elutasítja, hogy bármi köze legyen egy ilyen emberhez. Akaratgyengének, sőt jellemtelennek és megrögzött alkoholistának tekintik.

A tudományos kutatás viszont már régóta meggyőzően bebizonyította, hogy az alkoholizmus esetében valójában betegségről van szó. Az illetőnek tehát nem elítélésre, hanem segítségre van szüksége, hiszen saját erejéből képtelen kilépni e függőségi viszonyból. E téren elsősorban a családtagok és a barátok tudnak hatékonyan közreműködni.

Az alkoholfüggőség kialakulását illetően még homályban tapogatózunk, mindenesetre nem kizárt, hogy biológiailag öröklött adottságok is szerepet játszhatnak benne. Az emberek mintegy 12%-a feltehetően immunis az alkoholfüggőséggel szemben, s ha időről időre nagyobb mennyiséget fogyasztanak is, bármikor abba tudják hagyni. Mások viszont alkoholistává válnak. Az alkoholistáknak különféle típusai léteznek, melyek közül az alábbiakat különbözteti meg:

Alfa-alkoholista

Ez a típusú alkoholista a szeszesital-fogyasztás hatására lelkiállapotának jelentős megkönnyebbülését éli át, feszültségének enyhülését és oldódását, s e „pozitív" tapasztalat következtében konfliktushelyzetekben vagy nehézségek felmerülésekor egyre gyakrabban folyamodik alkoholhoz, miáltal bizonyos mértékű pszichikai függőség alakul ki benne. Bizonyos idő elteltével lehetetlenné válik számára, hogy életét az alkohol „jótékony" hatása nélkül, mely gátlásaitól és bizonytalanságától megszabadítja, irányítani tudja.

Béta-alkoholista

Ebben az esetben az illető megszokásból iszik, s társaságban minden alkalmat megragad és kihasznál, hogy alkoholt fogyasszon. Minthogy a „kellemes" hatás mindig csak később jelentkezik, időről időre fokozatosan növeli az adagot. A szüntelenül fokozódó alkoholfogyasztás következtében súlyos károsodás éri a szervezetet.

Gamma-alkoholista

A gamma-alkoholista, túljutva a „megkönnyebbülési céllal ivók" kezdeti fázisán, már képtelen az alkohol nélküli normális életvezetésre. Elsősorban a lelki megterhelésekkel nem tud többé megbirkózni alkohol nélkül, mely egyre inkább nélkülözhetetlen gyógyszerévé válik, nyugtatóvá és a terhelések ellensúlyozójává. A szüntelen alkoholfogyasztás hatására fokozódik szervezetének hozzászokása is, úgyhogy az áhított hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége. Mindazonáltal kikérné magának, hogy az alkoholisták közé sorolják, minthogy ivását nem az alkohol szeretete motiválja.

Az ilyen ember egyre gyakrabban jut el a teljes részegség állapotába, s idővel bekövetkezik nála a „filmszakadás" ismert jelensége - többé már képtelen emlékezni rá, mi mindent csinált, kábult állapotában. Később viszonylag csekély alkoholfogyasztás után is előfordulhat, hogy olyasmit cselekszik, vagy mond, melyet utólag egyszerűen nem tud felidézni.

Környezetének bíráló megjegyzéseit elkerülendő, egyre inkább rászokik a titokban való ivásra. Alkoholkészletét rejtekhelyen tartja, és gondolkodása egyre gyakrabban kering az ivás körül. Rendhagyó ivási szokása saját magában is tudatosodik, ami bűntudatot ébreszt benne, következésképp kínosan kerüli az alkoholról való beszélgetést. Viselkedése révén fokozatosan elszigetelődik, egyre magányosabb lesz.

Ráadásul társadalmunkban egy ilyen ember aligha kelt feltűnést. Közvetlen, toleráns, sőt kapcsolatra kész személyiségnek látszik. Társai szüntelen dicsérik szívós „állóképességét". Pedig már régóta elveszítette a kontrollt alkoholfogyasztása felett, sőt társadalmi konfliktusai is adódtak. Gyötrelmes kínlódása újra meg újra arra készteti, hogy próbáljon meg „mérsékelten inni". Hébe-hóba sikerül is egy időre felhagynia vele, vagy legalább a mennyiséget korlátoznia. Meghatározott, saját maga által kigondolt ivási szabályokkal sújtja magát, csak azért, hogy ismételten megszegje azokat. Az önkontroll rohamos hanyatlása az önértékelés fokozódó csökkenéséhez, valamint én gyengeséghez vezet. Mindezeket kompenzálandó, a beteg agresszív viselkedésbe vagy önsajnálatba menekül.

Az alkoholmennyiség korlátozását célzó kísérletre a szervezet az ivásmentes időszakokban elvonási tünetekkel - nyugtalansággal, remegéssel, verejtékezéssel - reagál, így az illető ismét csak kénytelen „orvosságért" nyúlni. Ezzel máris a krónikus fázisban találja magát. A szervezet alkoholtűrő képessége meredeken hanyatlik, s már kis mennyiségek is kábulathoz és a test idő előtti összeroppanásához vezetnek.

Lehetséges következmények:

• az ideg- és agysejtek elhalnak
• maradandó agykárosodás, például agyzsugorodás, következik be
• a máj súlyosan károsodik
• a vérerek begyulladnak; következmény: érelmeszesedés
• a vesékben kóros elváltozás következik be, és összezsugorodnak
• az ízületek működése nem kielégítő
• a kezek remegnek
• ideggyulladások, majd végül az egész idegrendszer szétesik
• krónikus gyomorhurut
• impotencia

Delta-alkoholista

Ennél a típusnál az alkoholtól való szoros testi függőség alakul ki, következésképp állandóan szüksége van egy bizonyos mennyiségre, hogy megakadályozza a kínzó 'elvonási tünetek fellépését.

Epszilon-alkoholista

Erre a típusra a depresszív lehangoltság, fokozott ingerlékenység és az alkoholra való szinte rögeszmés gondolás rendszerszerűen váltakozó időszakai jellemzők. Az alkoholfogyasztás az önkontroll rohamos elvesztéséhez, több napos tivornyákhoz vezet. A másnaposságot és megbánást követő időszakban a beteg egy csöpp alkoholt sem fogyaszt. E szükséglete örök időkre kielégítettnek tűnik, s egy ilyen embernek egyáltalán semmi köze nem lesz többé az alkoholhoz - kivéve a következő alkalmat.

Az alkoholizmus gyógyításának nem létezik egyetlen bevált módja. Lehetséges viszont az ivást abbahagyni, de csak úgy, ha az illető többé egy csepp alkoholt sem fogyaszt. Mindehhez persze erős motivációra és elvonókúrára van szükség. Az alkoholistának be kell látnia a kezelés szükségességét, és magának is akarnia kell. Egy ilyen kezelés csupán akkor vezethet sikerre, ha az illető kész arra, hogy ismét vállalni tudja a felelősséget önmagáért ahelyett, hogy másokra hárítaná. Amennyiben erre egyedül nem képes, csatlakozhat valamely önsegítő csoporthoz is. Itt bizonyára megtalálja a támaszt, melynek segítségével elkerülheti a visszaesést.

Alkoholizmus: „önmagunk" keresése, túlzott követelményszint érzete; a készség hiánya, hogy vállaljuk az élet problémáit

Az alkoholizmus jelzi

• hogy még nem találtam meg „önmagam", minthogy minden szenvedély voltaképpen önmagunk keresésére irányul. Önmagam hiányosságát érzem, s ez bizonytalanságot, nyugtalanságot és kielégítetlenség-érzetet okoz. E hiányt belső üresség formájában tapasztalom meg, melyet megkísérlek megszüntetni, vagy legalábbis elfeledni. Az alkohol valóban feledést hoz, a hiányérzet viszont egyre erősebben jelentkezik a tudatban, hiszen nekem nem felejtésre, hanem feltöltődésre van szükségem.
• hogy úgy érzem, túl sokat követelnek tőlem, és segítségre van szükségem. Az ivásból bátorságot és higgadtságot merítek. Érzelmeimben túlságosan is gazdag (vagy szegény) vagyok, s ezen érzelmek nincsenek összhangban egymással.       •
• hogy szellemileg is hiányt szenvedek, minthogy az alkohol „szellemi" természetű, és én e hiányt materiális szinten próbálom megszüntetni, s nem ott, ahol valóban fennáll. Inkább megkísérlem gondjaimat és problémáimat alkoholba fojtani, hogy az alkohol segítségével könnyebben „lecsússzon" a nehezen nyelhető. Nem vagyok hajlandó a dolgokat úgy „lenyelni", ahogy léteznek; kizárólag csak azt „nyelem le", ami nekem „ízlik", mégpedig a nekem tetsző módon és formában.
• hogy életemben nem én játszom a főszerepet, nem hagyom élni magamat.
• hogy cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom. Teremtő erőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem el, tehát a házi feladataimat az „élet iskolájában", s most, korrepetálásban" részesülök.
• hogy környezetem egyre inkább magamra hagy, mintegy felszólításként, hogy a helyes lépést saját döntésemből tegyem meg.
• hogy ízületeim megmerevedtek, minthogy „mozdulatlanná" belerögzültem a problémáimba.
• hogy májamat megterhelés éri, minthogy „belső mércémet" elveszítettem.
• hogy vesém károsodik, mert vonakodom a „te"-vel való szembenézéstől, a gondokkal, problémákkal, a miattam nehézségekkel
• küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese ugyanis „társ-szervünk-.
• hogy az alkohol hatására más tudati állapotba kerülök, ahol már semmiféle, „mérce" nem gátol, ahol „mértéktelenül" létezhetek.
• hogy kellemesebbé akarom tenni az életet anélkül, hogy cselekvő módon részt vállalnék benne.

Amit tenni kell

Vizsgálja meg, milyen esetekben és helyzetekben folyamodik iváshoz. Fontos adatok birtokába kerülhet arra vonatkozóan, milyen szituációkat szeretne elkerülni, mivel nem kíván szembenézni. Lássa be: „Nincs szükségem külső segítségre. El tudok és el is kell jutnom odáig, hogy önmagamban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagamnak.

Amennyiben valóban önmagam vagyok, nincsen hiányérzetem, és a békét saját magamban találom meg."

Ismerje fel, hogy nem léteznek megoldhatatlan problémák, hiszen minden egyes életfeladat „mértékre szabott", képességeinknek megfelelő s így megoldható.

Aki felismeri és beteljesíti az élet értelmét az, maga is elégedett lesz. Aki szüntelenül igazi énjét keresi és „öntudatosan" él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmeneküljön a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldokolna.

A gégerák legfontosabb kockázati tényezője a dohányzás. A legerősebb dohányosok között a gégerák okozta halálozás valószínűsége 20x nagyobb, mint a nemdohányzóknál. A tartósan nagy mennyiségű alkoholos italokat, különösen a tömény italokat fogyasztók kockázata szintén jelentős. A két tényező együttes megléte egymást erősítő hatású.

Ha rosszindulatú daganat fejlődik a gége falain, akkor nagy igényem van arra, hogy belső fájdalmamnak hangot adjak. Arra lenne szükségem, hogy minden fájdalmamat kiordítsam magamból, azonban félek, hogy belső zűrzavaromat kifejezzem! Van olyan ember vagy helyzet az életemben, aki, vagy amely megakadályozza, hogy kifejezzem magam? Az is lehet, hogy azt mondom magamban: úgyis jó, ha csöndben maradok, mert semmin sem változtatna, ha beszélnék! Úgy érzem, támadnak, és ki akarom adni dühömet magamból, azonban nincs ehhez bátorságom. Nem érzem, hogy tisztelnének azért, aki vagyok. Így azt kell megtanulnom, hogy megtaláljam és elfoglaljam a helyemet a világban, és kifejezésre juttassam azt, amit az én a saját igazságomnak tartok. Ez segítene abban, hogy megértsem, hol van a helyem a környezetemben és az egész Világegyetemben.