alkoholmérgezés
|
Amit tenni kell! Ki kell békülni saját sötét oldalunkkal, árnyékvilágunkkal (a pszichoterápia segítségével), gyengéd regressziós gyakorlatok, pl. meleg vízben anyaméhgyakorlatok, a keresés rítusai, alkoholterápia. A személyes Alvilágunkból feltörő minden „árnyat" feladatnak kell tekintenünk, „árnyékterápia", amely gondoskodik arról, hogy a tudatos és tudat alatti síkok lassan láthatóvá váljanak egymás számára, lehetővé téve az árnyak tudatosítását.
Amit tenni kell! A bizalom érzésének kialakítása gyakorlatok segítségével, a páciensnek meg kell tanulnia elengedni magát, felismerni, hogy milyen magatartási minták választják el a többi embertől, a mámor megtapasztalása, életcél iránti lelkesedés, inkább beleérzés, mintsem tompultság az alkohol hatására, közelség és beleérző képesség; az érzések és a bizalom megszerzésére más, megfelelőbb utat kell találni. Megadni magunkat az életnek és saját életfeladatunknak, azonosulni az egység iránti vággyal, a spirituális útkeresés fontossága, a lelki-szellemi sík összeolvadása más érző lénnyel.
|
|
|

Alkohol pszichózisnál szinte minden testrész érintett, különösen az agy, mint a tudatosság alappillére, az idegrendszer kapcsolat, kommunikáció, és a máj (értékelés, világnézet, vallás). Rendszerint a túlzott, állandó, hosszú időn át tartó alkoholfogyasztás eredményeképpen jön létre, amikor az agy a legkisebb mennyiségű alkoholra is túlérzékenyen reagál (alkoholszenzibilitás). A külvilág felé képviselt személyiség összeomlása az alkoholmérgezés hatására, a személyiségnek a tudatalatti mélyére taszított részeinek felszínre törése, túlzott feloldódás, zavaros gondolatok, az ítélőképesség gyengülése, az önuralom elveszítése, féltékenységi rohamok, a kritikus gondolkodás és az ítélőképesség összeomlása, a tudatot elárasztják a sötét oldalról, az árnyékvilágból származó félelmek, de ahogy a mondás is tartja: in vino veritas (borban az igazság).
Alkoholmérgezés lelki tünetei az önuralom megszűnése, a gátlások kioldódása, gondolati zavar, az ítélőképesség gyengülése, a távolságtartás teljes hiánya, önuralomvesztés, ahelyett hogy az illető az őt korlátozó gátlások (tudatos) felszabadítását tűzni ki célul, a kritikus gondolkodás feladása az érzelmek javára, a józan ítélőképesség elvesztése, amelynek helyére leginkább az „elítélés" képessége kerül, az (emberek irányában való) távolságtartás feladása.