crohn betegség

Bélelzáródásnál lelki szinten sztrájk, lezárás, „bezár a bazár", túlterhelés, az illető túl sokat kap a rosszból, rossz időzítéssel és mindez felkészületlenül éri. Az életerő áramlását izzó, parázsló konfliktusok akadályozzák, pl. a Crohn-betegség esetében, túl keveset kapok, és amit kapok, nem elég.

Amit tenni kell!

Kiszállni a játékból, megtanulni időben visszahúzódni, és adott esetben „nemet" mondani. Felhasználni a temérdek problémás témakört, hogy egy kicsit lelassítsuk a feldolgozás folyamatát, illetve, hogy beiktassunk néhány szünetet, a benyomások áradatát leállítani. Több időt szánni magunkra, és jobban felkészülni, megtanulni kivárni a cselekvéshez megfelelő időt, hiszen tudjuk a jó dolgok mindig időigényesek. Feltenni magunknak a kérdést, hogy mi a saját világunk megemésztésének legfőbb akadálya, pillanatfelvételt készíteni jelenlegi élethelyzetünkről. Életünk teljes nyugalomban történő megemésztése.

A csípőbél (a vékonybél utolsó szakasza) nem fertőzéses eredetű gyulladása, amelyet általában erős fájdalmak kísérnek. Az AIDS és a tuberkulózis okozta fertőzések, eredményezhetik a csípőbél gyulladását, azonban a krónikus, heveny esetek Crohn-betegségre utalnak. Szó lehet egy intenzív bűntudatérzés következményeképpen létrejött önbüntetési formáról, mely önmagam értékelését érinti:

Nem vagyok a „helyzet magaslatán", nem érzem magam „korrektnek", vagy úgy érzem, „semmire sem vagyok jó". Az önbecsülés hiánya miatt odáig is eljuthatok, hogy azt gondolom, senki sem szeret, és mindenki azt akarja éreztetni velem, hogy kevesebb vagyok másoknál. Ezek az érzések egy anyagi vagy esetlegesen érzelmi vonatkozású hiányérzethez adódnak hozzá. Azaz érzésem, hogy valamitől elítélendő, megvetendő módon fosztottak meg engem. Mindehhez halálfélelem is társulhat. Ilyenkor belül lázadok, ami csak növeli, a mások visszautasításától való félelmemet. Mivel úgy érzem, nem érek semmit, ez a betegség „segíthet" nekem abban, hogy megkapjam a figyelmet, amire szükségem van. Az önbecsülésem igen kicsi, és a hasam területén energetikailag túl nyitott vagyok, mindent befogadok. Elutasítom saját magamat. A hasam egy szemetesláda, amelybe a környezetemben élő emberek beleborítják a felém küldött negatív energiáikat, és én hagyom, hogy ezt megtegyék velem. Nem találom és foglalom el kellőképpen a helyemet a világban, elutasítom az élethelyzeteimet - mindez végül hasmenést eredményezhet. Keresem a saját személyes, spirituális identitásomat, és betegségem súlyossága jelzi, hogy ez életem egyik legfontosabb eseménye. Azok az utak, amelyek engem az önbecsülésem növeléséhez, a valóságos identitásom megtalálásához, a családban és a társadalomban elfoglalt helyem megtalálásához vezetnek, segítenek majd az életembe több nyugalmat és harmóniát vinni. Ha megtalálom a valóban nekem szánt helyet a világban, akkor ez védelmet fog adni. Az élet szép, és nekem is jogom van hozzá!