csípőízület

A csípő feladata, hogy áthelyezi és elosztja a testsúlyt a lábakon, és alapvetően biztosítja a járást. Az ilyen kényszerű feladatokat ellátó izületnek kifogástalan szerkezetűnek kell lennie. Megtámadhatják mindazok a betegségek, amelyek a többi izületet, például reumák, törések stb., de a csípő kórtanának leggyakoribb oka az izület eltorzulása. Ha megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy olyan, mint egy kulcs, a combcsont felső része, a comb csontja behatol a zárba, a medence izületi üregébe. A baj az, ha a kulcs túl nagy és a zár éppen csak hogy elég. Torz alakulás esetén elég egy kis hiányosság ezen a szinten, és az izület meggörbül, elhajlik, hatástalanná válik, normális működése megváltozik. A porc degenerálódik, és így alakul ki a csípő leggyakoribb betegsége, a csípőkopás.

Tünetei és kialakulása

Két lényeges tünete van:

• Legelőször a fájdalom, de figyelem! Ez a fájdalom nem mindig a csípőben jelentkezik, gyakran kisugárzik a térdekre.
• Azután a sántítás, a felnőtteknél nyilvánvaló, de a gyermekeknél gondosan meg kell figyelni, mert a kis beteg hajlamos arra, hogy szimuláljon járásának megváltoztatásával.

A sérülések röntgennel pontosan megállapíthatók. Fontos tudni, hogy a deformáció egyszerű-e, hogy a medence oldalán lévő izület egyszerre torzult-e el, vagy másodlagosan, a reuma okozta a szerencsétlen kificamodást. Súlyosbodása egyre kínosabbá teszi a járást, és végül teljes járásképtelenséget okoz. Mindenesetre ez a kifejlődés általában rendkívül lassú.

Hagyományos kezelése

Elsősorban megelőző, preventív. Arra kell törekedni, hogy a csontok születéstől kezdve jó pozícióban legyenek, az újszülöttek lába közé egy bizonyos fajta párnát kell tenni.

Ha a károk nagyon súlyosak, csak a sebészet javíthat rajtuk. A leghatásosabb a beillesztés, csípőprotézis, ez pótolja az egész izületet. De maguk az orvosok is halogatják ezt a fontos beavatkozást. Minden olyan módszer mozgásterápia, fájdalomcsillapítók stb. amely lehetővé teszi elhalasztását, szívesen fogadott.

Akupresszúra pontok

Mindig alkalmazható, a legkisebb veszély nélkül, akár önálló módszerként, akár a többivel társítva. A fő pont a csípő vastag csontja a tompor mögött van. Hüvelykujjunkat a medencét oldalon határoló csípőcsont taréjára helyezzük. A kéz a tomporon van és a csont mögött, a kisujj jelzi a pontot.

A két kiegészítő pont hasznosan alkalmazható, az egyik az ágyékhajlat közepén van, a másik magasan a lábszáron, tenyérnyire a térd alatt, a sípcsont szögletében, a térdkalács alatt.

A különböző módszerek, masszázs és állandó stimulálás használatosak. A kínaiak nyugtatószer injekciókat adnak a pontokon. Mint mindig, a fájdalmas betegségeknél két kezelési módot alkalmazunk, melyek tökéletes kiegészítők. Erélyesen stimuláljunk, míg a fájdalom meg nem szűnik. Rendszeresen masszírozzunk, 15 percig reggel és este, hogy megelőzzük a rohamokat.

A csípőízület lépteink alapja, előrehaladásunkat neki köszönhetjük. Minden utazás egy lépéssel kezdődik, mint ahogy minden kicsapongás is. A csípőízület fájdalmai, amelyek többnyire valamilyen arthrosisra (ízületi kopás) vezethetők vissza, megakadályozzák az ilyen kicsapongásokat, és azt jelzik az érintett számára, hogy már nem számíthat jelentős haladásra. Már csak fájdalomtól kísérve haladhat előre (az életben). Az úgynevezett elhasználódási jelenségek mellett elsősorban reumatikus problémák jöhetnek szóba orvosi szempontból.

A feladat az, hogy eljussunk a ránk kényszerített nyugalomba, hogy elismerjük, mennyire nehezünkre esik a haladás és a mozgás, és ne külső, hanem belső lépéseket tegyünk. Annak bevallásával, hogy kifejezőkészségünk ezen a szinten elveszett, a külső célok nagyon távolra kerülnek. Az érintett számára emellett egy ilyen alkalom arra világíthat rá, hogy a kényszerű nyugalomban még mindig megmarad az a lehetőség, hogy belső célokat fogalmazzon meg magának, és el is érje azokat. Az elhasználódott ízület nehézkes, nem eléggé olajozott mozgása azt jelzi, hogy korlátozni kell a külső utakat. A helyzet zátonyra futott. Nyugalomra van szükség. Ha ez elég elmélyült, akkor végül ismét mozgás származik belőle, mégpedig belső mozgás.

A ma használatos megoldás a művi csípőízület, amely éppolyan zseniális trükk, mint amennyire a fejlődés ellensége. Lehetővé teszi, hogy a beteg úgy éljen tovább, mintha mi sem történt volna. Ebben is benne rejlik az őszinteség esélye, amennyiben bevalljuk magunknak, hogy jövőbeli haladásunk nem valódi, hiszen szigorú értelemben véve már nem a saját lábunkon állunk. Ebből az következhet, hogy noha ettől kezdve az ember külső dolgokban egyre inkább idegen segítségre hagyatkozik, ám belsőleg önállóbbá válhat.

1. Hogyan jutottam előre az életben? Hogy mentek a dolgok? Csak a külső célokra figyeltem? Elértem őket?
2. Elérhetők-e egyáltalán a céljaim külső utakon?
3. Hol futottam zátonyra vagy hol tévedtem el?
4. Milyen szerepet játszik számomra a nyugalom és a befelé fordulás?
5. Hová érkeztem meg belsőleg, és még hová szeretnék eljutni?
6. Megtanultam-e külső segédeszközökre támaszkodni, és hasznossá tenni őket belső igényeim számára?

Csípőízületi megbetegedéseknél minden lépés fájdalmas, a kilépés, előrelépés akadályozott, az életben való előrehaladás kérdésessé válik. A nagy lépések, ugrások igen nehezen válnak lehetségessé, a zátonyra futás érzete, mintha testünk és lelkünk be lenne rozsdásodva.

Amit tenni kell!

Lássuk be mozgékonyságunk korlátozottságát, illetve, hogy minden lépés, előrehaladás nagy fájdalmat okoz, érezzük át, hogy minden lépés nagy önmegtartóztatást igényel. Adjuk át magunkat a ránk kényszeríttet nyugalomnak, fogadjuk el, hogy a mozgás és az előrehaladás nehezünkre esik. Külső lépések megtétele helyett inkább befelé, saját magunk felé tegyünk lépéseket. Belső utazás a külső utak megtétele helyett, a külső nyugalom mellett nagy léptekkel haladjunk befelé, járjuk inkább a lélek útjait, fogadjuk el és értékeljük korunkat.

Az ember mozgékonyságát az izületek biztosítják a rossz lelki háttér, azonban ezt korlátozhatja. Az izületek megbetegedései gyulladáshoz, és fájdalomhoz vezetnek, ami viszont korlátozza, sőt le is béníthatja mozgásunkat. Ha egy izület megmerevedik, az azt mutatja, hogy a páciens valamihez mereven ragaszkodik. A merev izület elveszíti funkcióját, ha lemerevedünk valamely témában vagy rendszerben, ezek is elvesztik funkciójukat az életünkben. A kemény, merev nyak a nyak tulajdonosának makacsságáról árulkodik. Figyeljünk csak a nyelvre, s máris elegendő információnk van a tünetről. Az izületi gyulladáson és merevségen kívül izületi betegségek még a ficam, a rándulás, a sérülés és a szalagszakadás. E tünetek nyelvi leírása is egyértelmű, gondoljunk csak a következő fordulatokra, valaminek a súlyát magunkra vesszük, túl messzire megyünk, valakivel összeütközünk, valakit lehordunk, lehetünk túl feszültek, vagy egy kissé kificamodottak hóbortosak. Nemcsak egy izületet állíthatunk helyre, igazíthatunk el, hanem helyzeteket, kapcsolatokat, körülményeket is.

Amikor az izületet egy rántással helyreigazítják, az izület gyakran extrém állásba kerül, vagy éppen az eddigi extrém elhelyezkedéséből mozdul ki, és ez által ismét megtalálja saját új középpontját. A pszichoterápiában is megvannak az ezzel párhuzamos technikák. Ha valaki kimozdíthatatlan szélsőséges helyzetéből, akkor még jobban bele kell hajszolni ebbe,

amíg el nem éri azt a pontot, ahonnan már egy minőségi váltás segítségével újra képes lesz a középúton járni. Bármely pozícióból úgy kerülhetünk ki a leggyorsabban, ha egészen belemegyünk. Az emberi gyávaság azonban többnyire visszatart bennünket attól, hogy belemenjünk egy élethelyzetbe egészen, s általában leragadunk, leblokkolunk egy pólus közepén. A legtöbb ember mindent közepesen csinál, nézetei, magatartásmódjai már rég kialakultak, és életében túl kevés a valódi váltás, a változás. Minden pólusnak megvan a maga határértéke, amelyet elérve saját ellentétébe csap át. A nagy feszültség könnyebben vált nyugalomra. Ezért fedezte fel a fizika, az első egzakt tudomány, a metafizikát, ezért lesznek a békemozgalmak harcra képesek. A középútért meg kell dolgoznunk, de ha rögtön azon akarunk elindulni, könnyen beleragadunk a középszerűségbe.

A mozgékonyság is túlhajtható, s ekkor átcsap mozdulatlanságba, merevségbe. Az izületek mechanikus változásai jelzik határainkat, jelzik, ha az egyik pólust vagy irányt oly mértékben részesítettük előnyben, hogy az önmagát tette kérdésessé. Ilyenkor túl messzire mentünk, valamit a végsőkig feszítettünk, s ideje a másik pólushoz fordulnunk.

A modern orvostudomány lehetővé tette, hogy egyes izületeket protézissel pótoljunk, ezt a megoldást leggyakrabban a csípőízületnél alkalmazzák. A protézis mindig hazugság, valami meg nem levő színlelése. Ha valaki belül merev és mozdulatlan, külső magatartásában mégis mozgékonyságot színlel, a csípőtünet a nagyobb őszinteség felé mozdítja el a személyiségét. Ezt a korrekciót a művi izület, az új hazugság kiiktatja, s ismét testi, és ezzel lelki mozgékonyságot színlel. Ahhoz, hogy képet alkothassunk arról az őszintétlenségről, amelyet az orvostudomány tett lehetővé számunkra, képzeljük el a következő szituációt, tegyük fel, hogy egy varázsszóval minden protézist és minden egyéb művi elváltozást egyik pillanatról a másikra eltüntethetnénk. Szóval az összes szemüveget és kontaktlencsét, a hallókészülékeket, a mesterséges izületeket, a műfogakat, az átoperált arcok ismét a régiek lennének, a csontszögelések eltűnnének, a szívritmus-szabályozók, egyáltalán mindaz, ami fém és műanyag és mesterségesen építették be az emberbe, mindaz feloldódna a semmibe. Iszonyú lenne az elénk táruló látvány!

Most egy újabb varázsszóval idézzük fel mindazokat az orvosi vívmányokat, amelyek az emberek halálát elodázzák, s hullák, nyomorékok, sánták, félvakok és fél némák közt találnánk magunkat. A kép ijesztő lenne, ám valódi! Az emberi lelkek válnának láthatóvá. A sokféle orvosi műfogás megtakarította nekünk ezt az iszonytató látványt, az emberi testeket szorgalmasan restaurálják, s különböző protézisekkel úgy kiegészítik, hogy végül majdnem igazinak és élőnek látszanak. Mi lett azonban a lelkekkel? A lelkek nem változtak továbbra is holtak vagy vakok, süketek, merevek, görcsösek, megnyomorodottak, de nem látjuk őket. Ezért félünk ennyire az őszinteségtől. Az egyoldalú testápolásnál sokkal fontosabb, hogy lelkünkön munkálkodjunk kitartóan, mert testünk múlékony, tudatunk nem az.