hallucináció

Az elmezavar betegségeket egykor klasszikusan felosztották idegbajra és elmebetegségre. A következők alapján az idegbajban, bármilyenek is a fellépő zavarok a beteg megőrzi kontaktusát a valósággal. Például lehetnek hallucinációi, ezeket magától idegeneknek észleli. A pszichózisokban, ellenkezőleg, úgy éli meg, mintha önmaga részei lennének, és nem tesz különbséget saját belső világa és a külső világ között. A kutatások és a modern gyógymódok eltörölték ezeket a különbségeket, mert észrevették, hogy előfordultak idegbajokban mentális zavarok, és ellenkezőleg, a kezelt elmebetegek azonosítani tudták önmagukat és a való világot.

Tünetei és kialakulása

Három formát vizsgálunk egyenként:

• Az elmezavar, vagy skizofrénia a legsúlyosabb betegség, először is azért, mert a fiatalokat, 15 és 35 év közöttieket sújtja, azután, mert gyakori. Megállapították, hogy az ilyen korú fiatalok 1%-a szenved benne. Végül, mert kezelés nélkül kérlelhetetlenül a személyiség teljes felbomlásához, kettéválásához, igazi őrülethez vezet. Hirtelen kezdődhet, delíriummal és abnormális cselekedetekkel, fokozatosan továbbfejlődik, a beteg magatartása bizarr, ok nélkül nevet, teljesen mozdulatlan, vagy cselekedetei agresszívek, veszélyesek lesznek. Többé vagy kevésbé a személyiség széthullik szétbomlik, és általában a mozdulatlan és néma beteg nincs kontaktusban a környezetével. Ezt nevezik autizmusnak öntörvényűségnek.
• A mániákus depresszió nevű elmebetegséget a depresszív fázisok váltakozása jellemzi, amikor az alany az elcsüggedés csúcsán saját magát üldözi, minden hibáért, bűnért önmagát okolja, és öngyilkosságot kísérel meg, a mániákus fázisokban ellenkezőleg sír, eufórikus állapotban van, a részegség látszatát kelti. Gyakran ezek a fázisok néhány hónapon, olykor néhány napon belül váltakoznak.
• A hallucinációs pszichózisban az alany önmagát külső kényszerhelyzetben látja, figyelik, üldözik, fenyegetik. Ezek azok az emberek, akik panaszt tesznek a bíróságon vagy a rendőrségen szüleik vagy szomszédaik ellen.

Ezeken a tipikus formákon kívül a mentális betegségeknek számos nehezen osztályozható alakja van, de általában megegyeznek ezzel a három modellel.

Az elmebetegségekről alkotott elképzelések, mint mindig, a különböző korszakoknak megfelelően váltakoztak. Azután a fázis után, amelyben minden organikus volt azaz mindent a szervek működésére vezettek vissza, és a bántalmakat pontosan az agy bizonyos zónáin keresték, a tisztán pszichés, lelki zavarokat az egyéni és társadalmi környezetnek tulajdonították. Napjainkban visszatérünk a szervekre, az agysejtek, a neuronok működési zavarinak felfedezésével. Szintén, mint mindig, minden korszak hozta a maga igazát.

Néha igaz, elég ritkán az agy anatómiai sérülései például a tumorok elmebetegségben jelentkeznek. A környezet is szerepet játszik, még ha nem is meghatározót, és a biztonságos család az elmebeteg gyógyulásának legjobb biztosítéka, záloga. De a legjelentősebb előrehaladást az agy kémiájának tanulmányozása hozta, és főképp a kiváló közvetítőké, amelyek átadják az inputot egyik neuronból a másikba. Majdnem biztos, hogy a skizofréniát az endorfinek szekréciós zavara okozza. Ezek azok a természetes fájdalomcsillapító morfinok, amelyeket az agy választ ki, különösen az akupunktúra hatására. Ez egy igen nehéz, de ígéretes kutatásnak még csak a kezdete.

Hagyományos kezelés

Az elmebetegségek kezelését megváltoztatta a kemoterápia megjelenése. Előtte csak elektrosokkal értek el némi javulást. Ez anélkül, hogy teljesen eltűnt volna, átadta helyét a kémiai termékeknek, lényegében a neuroleptikus szereknek és a nyugtatóknak. Meg kell jegyezni, hogy a mániákus depressziós elmebetegségekben specifikus hatása van egy fémnek, a lítiumnak. Természetesen a beteget mindig megértő pszichoterápiával kell támogatni.

Akupresszúra pontok

Ha vannak olyan betegségek, amelyek első látásra megközelíthetetlennek tűnnek az akupresszúra számára, azok az elmebetegségek. És mégis, A kínai medicinában egész pszichiátriai kórházakat szentelnek a skizofréniások hagyományos orvoslással történő kezelésére.

Két fő pont, és két kiegészítő pont van.

A fő pontok

Az első a koponya tetején, a test legmagasabb pontján van, a két fülkagylót felfelé összekötő vonal és a középső vonal találkozásánál. A második a felső ajkon, a két felső harmad és az alsó harmad találkozásánál.

Kiegészítő pontok

Az első az orr tövénél van, a két szemöldök között. A második a szegycsont hegyén.

Nem kérdéses, hogy ilyen kezelés végezhető-e otthon. Eredményes lehet a módszer, melyet Kínában rendszeresen alkalmaznak.

Nézzük például, hogyan kezelik a skizofréniásokat a kínai központi kórházakban, az elektromos akupunktúrát minden nap alkalmazzák a fent jelzett pontokon. Ezenkívül kínai tornagyakorlatokat végeztetnek és költeményeket fogalmaztatnak (kínai írással természetesen), ami felszabadítja az egyént, és újra megteremti az összeköttetést saját testével és szellemével. Az eredményeket egybevetik a kémiai kezelés eredményeivel.

Gyermekágyi depressziónál tehetetlenül állunk szemben a valósággal, hátat fordítunk életünk új feladatainak, menekülni szeretnénk. Szoptatás esetén a gyermek igényeinek függvényében akár óránként, kétóránként is megszakadhat az alvási ritmus, ezért az álmodás szakaszáig nem jutunk el, így a fel nem dolgozott képek és hangok felgyülemlenek, elhatalmasodnak rajtunk, és a felszínre kívánkoznak. Optikai és akusztikus hallucinálás jelentkezik.

Amit tenni kell!

Teremtsünk tudati szinten helyet önmagunk számára is, hogy kedvünk szerint bármikor visszavonulhassunk. Éljük meg békében anyaszerepünket, és vállaljuk az ezzel járó felelősséget, adjuk fel régi szokásainkat tudatosan, nyíljunk meg egyéb realitások határterületei számára. Gondoskodjunk hosszabb alvási szakaszokról, vagy adjuk át magunkat tudatosan a hosszú ébrenlétnek, fogjuk fel úgy, mintha lelkigyakorlaton vennénk részt.

Engesztelődjünk ki új korszakunkkal, és béküljünk meg feladataival. Éljük meg új helyzetünket önátadás formájában, legyünk készek belsőleg fejlődni, váljunk nőből anyává.

A hallucináció vagy érzékcsalódás olyan hamis érzékelés, amely azonosítható külső inger nélkül jön létre.

Fizikális vagy lelki kimerültség állapotában sötét, gyakran téves gondolatokat dédelgethetek. Így elveszítem a kapcsolatomat a valósággal, anélkül, hogy ennek tudatában lennék. Szembesülvén egy olyan valósággal, amelyet nem akarok elfogadni, kitalálok magamnak egyet. Így igazolom és bizonygatom a valós világról alkotott véleményem helyességét. De a képzelt világ, amit saját magam alkottam, előhozhatja belőlem a saját félelmeimet. Lehetnek hallucinációim akkor, ha nagyon nagy stresszt élek meg. Például valamit elveszítettem, amire nagy szükségem van. Az agyam nem létező képet kreál, ami nagyon valóságosnak tűnik, és „megpillantása" lecsökkenti a stressz-szintemet, mert azt hiszem, megtaláltam. A hallucináció nélkül a stresszes állapot rabja maradtam volna. A drogokat módosult tudatállapotba juttatják az embert, olyan dimenziókat ismerhet meg, amelyeket a mindennapjaiban nem tapasztal meg. Miért fogyasztok drogot? Menekülők a bensőmben dúló szenvedés elől, amellyel segítség híján félek szembenézni? A kábítószer ideiglenesen jó érzést, jó közérzetet biztosíthat, de idővel függő leszek. Visszakerülve eredeti tudatállapotomba rájövök, hogy a drog nem jelent megoldást. Akkor hol keresgéljek? Magamban, önmagamhoz csak szeretettel és spirituális útkeresésem folytán juthatok el. Egy olyan spirituális út megtételével, amely kiszabadít a múlt kötelékeiből, és amely visszaadja a szabadságomat és önállóságomat. Az is előfordulhat, hogy egy baleset, intenzív stressz vagy egyszerűen csak saját személyes spirituális fejlődésem következtében a harmadik szemem kinyílik, ezért az emberek körül színeket látok, energiahullámokat a térben, vagy anyagtalan, áttetsző jelenléteket fedezek fel a környezetemben. Ilyenkor úgy hiszem, hallucináltam, de igazából különleges módon érzékeltem. Bízom a dolgokban és az emberekben, és úgy érzem, fehér és arany fénnyel vagyok körülvéve. Tudatában vagyok annak, hogy mindig vezetnek és védelmeznek engem. Egyre nagyobb örömöt lelek az igaz valóság felfedezésében.

A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán.

Többnyire akkor diagnosztizálnak valakit hipochondriás zavarral, ha folyamatosan aggódik, hogy valamiféle súlyos betegsége van. A páciens valamilyen fájdalmat, kis daganatot vagy más testi jelet érzékel, és feltételezi - sőt biztosra veszi, s ennek folytán rettenetes szorongás tölti el, hogy súlyos, akár halálos betegség támadta meg. Esetleg annyira rettegni kezd a betegségtől, hogy normális tevékenységeit, munkáját, kapcsolatait radikálisan felszámolja, vagy átalakítja. A mániámmá vált, hogy beteg vagyok. Nagyon elbizonytalanít az a tudat, hogy ha megbetegszem, elveszítem az önmagam feletti irányítást. Nem fogadom el annak még az esélyét sem, hogy egy betegségtől szenvedjek, de a lelkem mélyén már régen szenvedek - saját magamtól. A félelem olyan méreteket ölthet, hogy eltávolodhatok a valóságtól, és hallucinációim lehetnek. Szükséges, hogy újra kapcsolatba kerüljek saját magammal. Gyógyulásom érdekében választhatom valamelyik energetikai módszert vagy a pszichoterápiát, ezek segíthetnek abban, hogy jobban bízzak magamban, és abban az isteni képességemben, amely lehetővé teszi számomra, hogy nyitott legyek az életre.