hipoglikémia

Az egyensúly-érzékelés teszi lehetővé mozgásunkat anélkül, hogy az egyik vagy másik irányba eldőlnénk. A mozgást a kisagy, a látás, a proprioceptív rendszer és a belsőfül egyensúly-érzékelő rendszere koordinálja, irányítja. Amikor az események meghaladják az agy befogadóképességét vagy túlságosan is „sűrű" az információhalmaz, akkor az agy számára ez olyan, mintha egyszerre több irányba rángatnák, ezért elveszíti egyensúlyát. Az egyensúlyvesztés, szédülés oka gyakran hipoglikémia, a vércukor rendellenesen alacsony szintje. Jelentése: kevés az „édes dolog" az életünkben. Az egyensúlyvesztés egyfajta „menekülési" válasz egy olyan helyzetre vagy emberi kapcsolatra, amelynek alakulása, fejlődése túl gyors számunkra. A szédülések akkor jelennek meg, amikor élesen belénk hasít a valóság: eddig tévesen vélekedtünk bizonyos dolgokról, amelyekre most fény derült, miután nem az elvárásaink szerint alakult minden. Elveszítjük egyensúlyunkat, és úgy érezzük, nem vagyunk összhangban magunkkal. Bár a szédelgésnek több fizikai oka is lehet, mint például az alacsony vércukorszint, alacsony vérnyomás, a szívritmus lelassulása - ez a kellemetlenség általában menekülést jelent. Ha úgy érezzük, rángatnak, akkor tudatosan vagy tudat alatt arra törekszünk, hogy elkábítsuk magunkat, így elfelejtjük, milyen helyzetben is vagyunk.

Amit tenni kell!

Rá kell ébrednünk, hogy túl sok irányba akarunk egyszerre menni, majd szépen lassan próbáljuk meg visszanyerni egyensúlyunkat. Hagyjunk magunknak időt megízlelni az élet szépségeit, a dolgok jó és pozitív oldalát.

Hipoglikémia vagy alacsony vércukorszint esetén a vércukorszint lesüllyed, életünk nektárja túl kevéssé édes, túl kevés tápláló életelemet tartalmaz. Az élet vitalitását az édes elemek táplálják glükóz, ha ezek hiányoznak, pánikállapot tör ki, remegés, heves verejtékezés, a hiánytól való félelem. Hiánytünetei kiéhezettség életünk ki nem élt oldalaira, élet és szeretetéhség, szalad a pulzusunk, majd kiugrik a szívünk, amely tulajdonképpen a nekünk járó szeretetért glükóz lázad.

Amit tenni kell!

Tudatosítsuk a bennünk lévő életéhséget és szeretethiányt, lássuk be, hogy nem éltünk eléggé. Ássunk le egészen félelmeink gyökeréhez, hogy ott ráleljünk a bőségre, kiéhezettségünket összpontosítsuk nemes céljaink elérésére, tápláljuk szívünket szeretettel és odaadással, mindennel, amire szüksége van. Tapasztaljuk meg vitalitásunk oldott állapotát, élvezzük a szeretet, szerelem és az élet édességét.