izommerevedés

Fenyő, erdei. (Pinus sylvestris Burfenyő, gyantásfenyő, fehérfenyő, tűlevelű fenyő, burfa, fáklyafenyő, topolyafa)

Terebélyes fa, amely 30 m magasra is megnő. A fa kérge szürkésbarna, cserepes. Hosszú tűlevelei kettesével (néha hármasával) egy kehelyben ülnek az ágon, színük kékeszöld, telelők. Koronája jellegzetesen ernyőszerű. A napot szereti, azért alsó ága gyorsan lehull.

Hazánk északnyugati részén egész erdőket alkot.

Használják fiatal ághajtását (turio), fájából nyert olaját (ol. teherebintinae), a tűlevelek illóolaját (ol. pini sylvestris), fenyőkátrányt (pix liquida) és a fenyőgyantát (resina pini).

Hatóanyaga: illóolaj, mézga, mely abletinsavat tartalmaz és gyanta (hegedűgyanta). A terpentinolajban pinipikrin fenyőkeserű van.

Az idült hörghurut gyógyszere. A fiatal ághajtásokból (turiones) készül tea,15 gr 200 gr vízre légcsőhurut, reuma és csúznál használatos. E célra az alkoholos kivonat inhalációra alkalmas. Angolkóros gyermekeknek fenyő fürdőjébe a hatás fokozására 3-4 csepp alkoholos kivonat ajánlható.

100 gr turiones pini-t főzzünk 5 percig 2 1 vízzel. A szüredéket öntsük 34-36 C fokos fürdővízhez. A 10, majd fokozatosan 30 perces fürdő görvélykórnál (scrofulosis), angolkórnál, bőr- és fejkiütéseknél, a gyermekek általános gyengeségeinél jól bevált. Használatos a fent leírt főzet erősebb vagy gyengébb változatban scrofulotikus bőrdaganatnál és kiütésnél, fülfolyás, izommerevedés, asztma, ischias, hipochondria eseteiben is. E főzet a jegenyefenyő fiatal ághajtásaiból készült kivonattal pótolható (1 fürdőre 250 gr).

Terpentinolaj. Oleum therebintinae. A különböző fenyőfélék gyantajárataiból nyert terpentin száraz desztilláció útján nyert oxigénmentes anyaga (C10H16) a terpentinolaj. Könnyen oxidálódik, így a különben víztiszta folyadék is sűrűvé lesz, t.i. hydrogensuperoxid képződik, ez okozza az elszíntelenedést. A mosónő is ismeri ezt a tulajdonságát, amikor télen a napot nem használhatja, ezzel színteleníti a ruhát. A terpentin desztillált nyersanyaga a gyanta.

A terpentinolaj külsőleg a bőrön pirosságot, melegséget, de hólyagot is okozhat. Ugyanezen tünetek előállhatnak belső bevétele által.

Belégzésre forró vízzel 1-2 cseppet veszünk (tanácsosabb a légzőszervek megbetegedéseinél 01. Eucalypti, mely nem támadja meg a veséket). 10%-os alkoholos oldatából 20-30 cseppet vehetünk, mely tüdővészesek köhögési ingerét is mulasztja. A köpetkiválasztást növeli.

A terpentin-olajnak alkoholos oldatában salétromsav hatására, vízben nehezen oldódó színtelen kristályok képződnek: a terpinum hydratum. Kis adagban vizelethajtó, hörghurutnál váladékkiválasztó. Nagyobb adagban éppen ellenkező hatást vált ki, ma már alig használják.

Amennyiben terpentinolajat akarunk használni, úgy mindezen esetekben 1%- os alkoholos oldatot vegyünk.

Fertőzést gátló sebkenőcs. Veszünk egyenlő részben vörösfenyő terpentin (Terebinthina laricia) és fehér vaselint, megolvasztjuk és kikeverjük.

A válltájékon vagy a hát területén jelentkező görcsök, egészen a szabályos izommerevedésig, szoros kapcsolatban vannak a test alsó végén elhelyezkedő ágyékcsigolyák túlterhelési problémáival. Hiszen minden, amit a vállunkra veszünk (vagy engedünk), végső soron lent nyomja a medencét. A hátfájáshoz hasonlóan nem azok a terhek okoznak panaszokat, amelyeket tudatosan és szívesen vállalunk fel, hanem azok a kötelezettségek, amelyeket tudattalanul és bevallatlanul cipelünk magunkkal. Ha komolyan veszünk valamilyen felelősséget, akkor el is viseljük. Amit tudatosan hordunk konkrét vagy jelképes értelemben, azt el is bírjuk, még akkor is, ha valóban sokat nyom. Amiért azonban nem vállaljuk a felelősséget, és amit nem ismerünk el (vagy nem vallunk be), az hamar kibírhatatlanná, tarthatatlanná válik. Aki egész életén át tudatosan és készséggel, keményen kitartott a felelősség és a súly mellett, az erős vállat és edzett izmokat nyer. Aki viszont keveset is kelletlenül vagy öntudatlanul visel el, annak még azt is nehéz cipelnie, és az izmai megkeményednek, a válla, pedig fájni fog az elhasználódás tünetei miatt.

Meg kell tanulni tisztázni a túlterhelést, szembesülni azzal, amit az embernek tudatosan és tudattalanul fel kellett vállalnia, és azzal, hogy ebből mi nyomasztja és feszíti. Ezután, tudatosan eldöntheti, hogy készséggel viszi-e tovább, vagy inkább lerakja, mert kibírhatatlanná vált, és vontatottá teszi az életet. Az ember csak azt rázhatja le, amit valóban ismer.

1. Mi nehezedik rám és terhel meg engem? Mi nyomaszt?
2. Mit vállaltam fel zokszó nélkül, de mégis titkolt ellenszenvvel?
3. Milyen kötelességek, milyen felelősségek terhelnek?
4. Mit kell elviselnem? Mit nem akarok többé (el)viselni?