körmök

Ez a panaritiumnak is nevezett betegség az ember kezének és lábának a körmein is felléphet. Begyullad, és genny képződik a körömágyban, azon a helyen, ahonnan a köröm kinő, és amelyből táplálkozik. Ha ezen a területen alakul ki a gyulladás, akkor az általa megtestesített konfliktus az otthon és az agresszió, illetve az életerő körül forog. Úgy, mint a fogínygyulladás (gingivitis) esetében, itt is az önbizalom témájáról van szó. Agressziós eszközeinknek, a körmöknek és a fogaknak egészséges alapokra van szükségük ahhoz, hogy rendeltetésüknek megfelelően agresszívak lehessenek. Analóg módon az embernek is szüksége van az önbizalomra ahhoz, hogy az agresszióját, a vitalitását és az energiáját ki tudja fejezni.

Amikor a gyerekeknek nincs önbizalmuk és főleg, amikor nem bíznak a szüleikben, akkor nem mernek agresszívek lenni. Ami kifejezetten jó gyerekhez illő ragaszkodásnak látszik, az gyakran nem más, mint a bizalom hiánya. Ha ezzel szemben a gyerek meg mer tenni időnként olyan dolgokat is, ami nincs egészen a szülők ínyére, akkor azzal a bizalmát tanúsítja. Az ilyen gyerek tudja, hogy akkor is számíthat szüleire, amikor szabad folyást enged az agressziójának, illetve a vitalitásának. Ha egy gyerek állandóan a mama szoknyájába csimpaszkodik, az a szorongását és bizalmatlanságát árulja el.

Még világosabb a helyzet, amikor még a körmét is rágja az ember. A gyerek nem meri kézbe venni az életét és a karmait mutogatni. Az életenergiája nem talál megfelelő szelepeket, és így saját maga ellen irányítja az agresszióját, és pusztítani kezdi saját agressziós eszközeit.

Ahelyett, hogy örülnének a szülők, hogy a gyerek harapósságának nem ők az áldozatai, még sokszor meg is büntetik a körömrágásért. Abbeli próbálkozásukban, hogy kiűzzék a gyerekből a „neveletlenséget", az agressziós problémát még mélyebbre kergetik az árnyékba.

Egyes gyerekek ilyen helyzetben odáig is elmennek, hogy a lábkörmeiket is lerágják. Mi tehetné világosabbá az agresszióra való éhségüket? Amennyiben a tünet a serdülőkorig vagy még tovább, fiatalkorukig is fennmarad, az azt mutatja, hogy továbbra sem lett lehetőségük arra, hogy kifejezzék a vitalitásukat. Nem ritka, hogy a dolog, később más köntösben, pl. allergiák formájában jelenik meg.

Mivel a gyerekek sokszor tövig rágják a körmüket, semmi sem védi az ujjuk hegyét, és így azok könnyen begyulladhatnak. A tipikus panaritium vagy körömfekély azonban az önmagukban ép körmöket is megtámadhatja, amelyekben kialakulhat egy hajlam arra, hogy benőjenek. Belefúródnak a saját húsukba, és így megindítják a háborút. A helyzet többnyire nem olyan krónikus, mint a körömrágásnál, hanem egy akut konfliktus kapcsán gyullad be.

A körömágy tipikus fekélye mellett vannak más, csontokig menő módjai is a dolognak. Amikor a csonthártya, a csontok vagy az inak az érintettek, akkor a napvilágra lépő lelki problematika is ennek megfelelően mélyebb. Fizikai értelemben véve többnyire a gennyképző staphylococcusok vagy más baktériumok támadják meg a körmöket, úgynevezett vegyes fertőzéseket okozva. Mialatt az ember hagyja, hogy ezek a kórokozók előidézzék a gyulladást, a tulajdonképpeni kórokozó témák kevés teret kapnak. Való igaz, hogy olyan ember, aki saját magával háborúzik, illetve akinek a fegyverrendszere bentről és lentről, úgyszólván a saját hazájából válik kérdéssé, az aligha tudja magát megvédeni. A közönséges körömágyfekély is elmehet addig, hogy a körmök kiesnek, és ezzel rámutatnak a védekezési képességben támadt veszteségre.

Az időszakosan harcképtelenné vált körmök azt tanácsolják feladatként, hogy emelje az ember ismét tudatosabb szintre a saját agresszióját és vitalitását. A testi fegyverrendszerekért folytatott harcot olyan szinteken kell megvívni, ahol megoldásokra is lehetőség nyílik. A szellem fegyverei ajánlkoznak itt a testiek előtt. De még az is értelmesebb dolog, ha tudatosan karmol és kapar az ember, mint hogy fekélyeket növesszen a körmére.

Hol kellene a karmaimat mutogatnom, csak nem merem? Hol tulajdonítok el tudattalanul valamit?

1. Mennyiben tesz a félelem védtelenné az agresszióval szemben?
2. Hol vagyok átvitt értelemben véve az agresszióm áldozata?
3. Hogy tudnék megtanulni, bízni a saját erőmben és a vitalitásomban?
4. Milyen értelmes lehetőségeim vannak arra, hogy használjam agresszív védekezési készségeimet? Mivel tudnám jobban csillapítani az éhségemet?

A körömrágás nemcsak gyermekek és fiatalok között gyakori, átmeneti jelenség, igen sok felnőtt is évtizedeken keresztül szenved ebben a meglehetősen nehezen kezelhető szimptómában. A körömrágást is kényszerként éljük meg, mely legyőzi a kezek fölötti akaratlagos ellenőrzést. Ugyanakkor a körömrágás lelki háttere teljesen egyértelmű, és az összefüggések felismerése sok olyan szülő segítségére lehet, akinek a gyermeke a körmét rágja. A tiltás, fenyegetés, büntetés ez esetben a leghelytelenebb reakció.

Ami az embernél a köröm, az-az állatnál a karom. A karom elsődlegesen a védelmet és a támadást szolgálja, tehát az agresszió eszköze. Azt, hogy valaki megmutatja a karmait, hasonló értelemben használjuk, mint hogy vicsorítja a fogát. A köröm harci készséget jelent. A magasan fejlett ragadozók többsége karmát s fogait fegyverként használja. A körömrágás saját agressziónk kasztrációja! Aki saját agressziójától tartva lerágja a körmét, szimbolikusan hatástalanítja saját fegyverét. A rágás során már felhasznál valamennyit saját agressziójából, ezt azonban kizárólag saját maga ellen fordítja: saját agresszióját harapja le. A nők különösen szenvednek a körömrágástól, mert közben csodálják a többi nő hosszú, pirosra lakkozott körmét. A hosszú, pirosra lakkozott körmök különösen szép, világító agressziós szimbólumok, az ilyet kedvelő nők agresszivitásukat gyakran nem is rejtik véka alá. Kézenfekvő, hogy irigykednek rájuk azok, akik nem képesek kiállni agressziójuk s így fegyverük mellett. Aki hosszú, piros körmökre vágyik, azt a mögöttes vágyát önti külső formába, hogy bárcsak ő is merne agresszív lenni.

Ha egy gyermeknél körömrágás lép fel, az azt jelenti, hogy olyan fázisban van, amikor nem meri agresszióját a külvilágban kinyilvánítani. A szülőknek azon kellene gondolkodnia, hogy nevelési stílusuk vagy saját magatartásuk mennyiben kényszeríti a gyermeket arra, hogy agresszióját elfojtsa vagy negatívan, értékelje. Az ilyen esetekben meg kell kísérelnünk a gyermek számára olyan életteret teremteni, melyben agresszióját és bűntudatát bátran kiélheti. Az ilyen magatartás azonban a szülőkben többnyire félelmet ébreszt, hiszen ha nekik az agresszióval kapcsolatosan nem lenne problémájuk, gyermekük sem rágná a körmét. Így valójában az egész család számára egészséges lenne, ha kérdésessé tennék őszintétlen, siránkozó életmódjukat, és megtanulnának, a külsőségek mögé látni. Ha a gyermek megtanulja, hogyan kell megvédenie magát, ahelyett hogy szülei félelmét respektálja, a körömrágást jószerivel leküzdte. Ameddig azonban a szülők nem hajlandók megváltozni, legalább ne panaszkodjanak gyermekeik tüneteire, zavaraira. Bár a szülők nem vétkesek gyermekeik zavaraiban, kétségtelen, hogy ezek a zavarok mindig a szülők problémáit tükrözik vissza.

A növényvilág gombái főleg az elhalt szerves anyagokon élnek, de az élő növények elhalófélben levő részein is megtelepszenek. Kifejezett élősködők, amelyek idegenek életéből húznak hasznot, és semmit sem adnak érte cserébe. Ennek a rossz hírnévnek köszönhetően a gomba a különböző spirituális csoportokban a tiltott ennivalók listájára került. Igaz, az állatokon és az embereken élősködő gombák élő struktúrákban telepszenek le, de ezek már meggyengültek, és a degeneráció útján vannak az elhalás irányába. A gombák gyakorlatilag mindenütt megjelenhetnek, ahol a szövetek feladják az életért való harcot, és ezzel egyúttal a halál előhírnökei. Az összes minket sújtó mikroorganizmusnak megfelelő körülményekre van szüksége a támadáshoz. Ezek akkor állnak elő, amikor a szervezetnek lecsökken a védekező ereje. Csak akkor válik egy struktúra megrohamozhatóvá a mikroorganizmusok számára, amikor a szervezet kivonja az energiáját egy struktúrából, mégpedig azzal, hogy törli a tudatban az általa képviselt tematikát. Mialatt a legkisebbek, a vírusok akutan támadnak, a baktériumok az akut és a lappangó eljárásmódokra álltak be, ám ismerik a békés szimbiotikus egymás mellett élés fogalmát is. Ez utóbbira szolgáltatnak példát a bélbaktériumok. A gombák a test védekezésének teljes összeomlásakor a lassú térhódítás taktikáját követve kívülről támadnak, és lépésről lépésre hódítják meg területeiket anélkül, hogy a gazdájukat közben komolyan veszélyeztetnék. Nem hoznak halált, ám (a megtámadott terület számára) jelzik a közeledtét.

A lábgomba egy önmagában véve ártalmatlan élősködő. Nem okoz fájdalmat, és alig akadályozza az embert valamiben. Mégis sokakat keserít el. Éppen a körmeinken telepszenek meg az idegen lények, fitogtatva, milyen kevéssé tisztelik fegyvereinket. A makrokozmosszal összehasonlítva a helyzetet, érthetővé válik a dilemma. Olyan ez, mintha egy számunkra ártalmatlan fegyverekkel érkező rablóbanda támadna meg egy országot, és ott éppen a kaszárnyákban terpeszkedne el. Élősködve és kifelé egy rendkívül kellemetlen megjelenési képet mutatva hatalmába keríti a fegyverrendszert, és lassan, ám folyamatosan nyomul lefelé.

Az a tény, hogy a gombák kizárólag csak azokra a területekre merészkednek, amelyek a végüket járják, jellemző fényt vet az érintett körmök helyzetére: a halál közelségében vannak, és a legnagyobb mértékben avitálisnak (életteleneknek) kell lenniük, hogy az élősködőknek táptalajt nyújtsanak.

Ha egyszer a gombák gyökeret vertek, akkor rendkívül makacs módon tartják az állásaikat, és bevethetjük ellenük akár a legnehezebb lövegeinket is, mint amilyenek p1. a vegyi antimikotikumok, akkor sem hajlandók elvonulni. A taktikai visszavonulást könnyebb elérni. Amint azonban alábbhagy a saját offenzíva, újra jelentkeznek a rendbontók, újból megzavarják az ember lelki békéjét. A gomba az ember körmeiből táplálkozik, darabonként széteszi. Főleg ez a lappangó agresszív támadási mód az, amelynek tehetetlenül ki van szolgáltatva az ember, és ami a leginkább kihúz bennünket a sodrunkból. Emellett természetesen az is szerepet játszik a dologban, hogy az ily módon kirágott körmök nem szépek. Hamar oda a csillogás és a simaság. Egy szépnek nem mondható patthelyzet jön létre a körmök és az élősködők között. Amit ez utóbbiak darabonként elzabálnak, az előzők darabonként helyettesítik. Ezzel a csatatérként használt köröm vastagabbá és egyenetlenebbé válik, és egy számtalanszor megsérült, de újra és újra kijavított, csorbával tele kardpengéhez hasonlít. Amikor a gombák eltúlozzák a dolgot, és a köröm leesik, vagy kétségbeesett tulajdonosa kitépi, azzal sincs vége a történetnek. Egészen addig, amíg az alaphelyzet fennáll, újra és újra jelentkezik a burjánzó csúnya kihívás.

Végül a tisztaság hiánya is szerepet játszik a dologban. Számos vallásban szimbolikusan megmossák az ember lábát, hogy tisztán álljanak ott, amikor felveszik a kapcsolatot saját eredetük és múltjuk alapjával. A lábgombák demonstrálják, hogy az embernek az anyafölddel és egyáltalán a világgal való kapcsolata nem tiszta. A klasszikus lótusz meditációs ülésben a talp felfelé néz, szimbolizálva ezzel, hogy tökéletes mértékben a szellemi világ felé orientálódik ilyenkor az ember. Ilyen helyzetben, pedig a lábgombák vagy a talpon megjelenő szemölcsök éppolyan kellemetlenek, mint becsületesek.

A feladat így hangzik: megszüntetni a fegyverzetet és csökkenteni az ellenállást. Ennek azonban a tudatban kell megtörténnie. Ha a szellemi-lelki oldal tehermentesíti, akkor a test ismét előállíthatja a maga sérült fegyvereit, és visszahódíthatja az elvesztett területet. Az ember védelmi harcra való képessége körül kialakult krónikus és a feledésbe merült konfliktus akar visszatérni a tudatba és ott megoldódni. Mint minden olyan fertőzésnél, amely idegen csapatok támadásával jár, a szellemi-lelki védekezés túl erős, és ez által a testi legyengül. Mint minden kórokozó, a gombák is arra szólítanak fel, hogy védjük magunkat. A lábgombák főleg arra buzdítanak, hogy törődjünk a fegyvereinkkel és a szerszámainkkal, hagyjuk, hogy a támadás után ismét megnőjenek. Ezt a megvastagodott durva körmökben teszik képszerűen nyilvánvalóvá. Különösen a saját határaink védelmével kell törődnünk. Aki bosszankodik az élősködők és a potyázók miatt, annak problémája van ezzel a témával, és saját hasonló vonásait elfojtja. Ezeket kell újra felfedezni és tudatosítani magunkban. A tanulnivaló az, hogy nyomuljunk előre az életben, és amikor szükséges, kapaszkodjunk meg a karmainkkal, és maradjunk elevenek a határokig.

1. Milyen be nem vallott, a tudattalanban parázsló önvédelmi konfliktusom van?
2. Hol mulasztom el, hogy megmutassam a lelki karmaimat és megkapaszkodjam velük? Mely testi határvidékeimet hagyom parlagon heverni és leromlani?
3. Amikor szégyellem magam a testi, gombától roncsolt körmeim miatt, mennyiben szégyellem magam a lelki körmeim miatt?
4. Hogy lehet az, hogy a végét járja a körmeim vitalitása?
5. Ki élősködik az életemben és az életemen? Hol élősködöm én magam?

1. A vese yin hiánya

Főbb tünetek: a menstruáció késik, a vérzés kismennyiségű és rózsaszínű, a menstruáció fokozatosan megszűnik, soványság, tompa arcszín, szédülés, fülzúgás, ágyéki fájdalom és gyengeség, elvörösödés, lázasan forró tenyér és sarok, délután jelentkező láz, éjszakai verejtékezés, nyugtalanság, álmatlanság, száraz bőr. Kezelendő pontok: Shenshu (B 23), Zhishi (B 52), Qihai (Rn 6), Sanyinjiao (Sp 6).

2. A vese yang hiánya

Főbb tünetek: a menstruáció hosszú időn át kimarad, szédülés, lumbágó, gyakori éjszakai vizeletürítés, hidegre való érzékenység, sápadtság, alsó hastájéki puffadás, laza széklet, sápadt nyelv, rajta fehér lepedékkel.

Kezelendő pontok: Shenshu (B 23), Mingmen (Du 4), Guanyuan (Rn 4), Qihai (Ren 6), Guilai (S 29).

3. A chi és a vér hiánya

Főbb tünetek: későn érkező menstruáció kevés, rózsaszínes vérzéssel, a menstruáció hiánya fokozatosan jelentkezik, fénytelen arcszín, szédülés, remegés, nyugtalanság, légszomj, szótlanság, gyenge végtagok, lehangoltság, étvágytalanság, sápadt körmök.

Kezelendő pontok: 1. Zusanli (S 36), Sanyinjiao (Sp 6), Qihai (Rn 6) 2. Pishu (B 20), Weishu (B 21), Guilai (S 29).