limfociták

A mononukleózis (mirigyláz), vagy csókláz egy herpesz vírus okozta fertőző betegség, amely elsősorban serdülőket és fiatal felnőtteket érint. A fertőzés cseppfertőzéssel és közvetlen érintkezés, különösen csók vagy csoportos vízipipázás útján terjed.

A mononukleózis olyan fertőzés, amely a vérben található limfociták (amely a fehérvérsejtek részét képezi) számának növekedésével jár. Ez a betegség főleg a fiatalokat, kamaszokat érinti. Csókláznak is nevezik, mivel nyállal terjed. Ha felnőttként kapom el ezt a betegséget, akkor megpróbálok rájönni, hogy mi az, ami engem úgy érintett, mintha fiatal, kamasz lennék, vagy hogy a helyzet arra emlékeztet, amikor még kamasz voltam. Teljes életet szeretnék élni, változásokat érzek magamban, és azaz érzésem, hogy állandó jelleggel küzdenem kell azért, hogy megkapjam, amire vágyom. Az immunrendszerem megerősödik, azért, hogy az élettől kapott támadásokat és korlátozásokat kompenzálni tudjam. Úgy érzem, teljesen egyedül vagyok az elém gördülő akadályokkal szemben. Akkor támad meg ez a betegség, ha bűnösnek érzem magam egy helyzettel kapcsolatosan, vagy ha nagyobb engedékenységre vágyom, esetleg ha másokat, vagy általában az életet állandóan kritizálom. A mononukleózis a lép problémákhoz is kapcsolódik, mivel lépmegnagyobbodással jár. Tartozom magamnak annyival, hogy rendet rakok az életemben, és több szeretetet tanúsítok magammal és másokkal szemben. Újra bízom magamban, bátrabb leszek, és ez által visszanyerem az energiáimat és az életörömömet, amelyek több szeretet megtapasztalásához vezetnek majd el engem.

A limfociták a véráram és a nyirokrendszer útján eljutnak a szervezet minden részébe, és főként a nyirokcsomókba gyűlnek össze. A daganatos limfociták vagy egy nyirokcsomóra korlátozódnak, vagy szétterjednek a szervezetben a csontvelőt, a lépet vagy bármely más szervet érintve.

A testemben a nyirokrendszer a vérkeringéshez hasonlatosan különös fontossággal bír. Az általa szállított váladék, a nyirok, egy átlátszó, fehéres színű folyadék, amelynek feladata a sejtek táplálása és a „hulladék" elszállítása. Mivel a nyirok fehérjéket és limfocitákat (fehérvérsejteket) tartalmaz, nagyon fontos szerepet játszik az immunitás elérésében és a szervezet védelmi rendszerében. A nyirokrendszer közvetlenebbül az érzelmeimhez, az érzelmi oldalamhoz kapcsolódik. Nyirokcsomók olyanok, mintha a nyirokrendszer kis veséi lennének, és arra szolgálnak, hogy a nyirokfolyadékot megtisztítsák a szennyeződésektől, úgy, ahogy a vesék tisztítják a véráramot. Így tehát a nyirokmirigyrák az érzelmeimmel vagy a szerelmi kapcsolatommal, esetleg a szexualitással kapcsolatos nagy félelmekről, bűntudatról, reménytelenségről árulkodik. Még akkor is, ha jelenleg boldog és harmonikus a szerelmi életem, lehetséges, hogy nagyon mély, régi csalódások kerülnek felszínre ilyen rákbetegség formájában. El kell fogadnom, hogy minden megtalálhatja harmonikusan és szeretetteljesen a helyét a belsőmben, azonban be kell gyógyítanom a bennem élő gyermek sérüléseit.

A polipok a nyirokvédelmi rendszerhez tartoznak. Az orrgarat manduláiként is leírhatjuk őket. Amennyiben az ember lelkileg nem tudatosuló védekezési harcokba bonyolódik, akkor beugranak helyette a nyirokszervei, és őt magát helyettesítve megvívják az éppen fennálló háborút. A szövetekben tombol a kórokozók és a védekező sejtek közötti csata. Ez utóbbiakhoz tartoznak a limfociták is. A fehérvérsejtek egyik alcsoportját, a test legfontosabb rendőrőrsét képezik.

A polipok a mandulákkal együtt a védelem területének a harcoktól leginkább feldúlt részei. Az összecsapás ideje alatt felduzzadnak. Ha a heveny konfliktus tartóssá válik, akkor a gyulladás is krónikus gyulladás lesz, és mint minden rossz kompromisszum, nagy energiákat emészt el. Ebben a helyzetben világosan látszik a gyerekeken, hogy mennyire blokkoltak és kimerültek. Mivel állandóan el van dugulva az orruk, csak a szájukon keresztül tudnak lélegezni. Az állandóan nyitva tartott száj és néha a kimerültségtől lógó szemhéjak energiahiányról árulkodnak. Gyakran előfordul, hogy a különböző szinteken beállt blokádok jelei buta arckifejezést kölcsönöznek a gyereknek.

A fennálló téma a védekezőképességhez, a harckészséghez és egy tévutakra vezetett kommunikációhoz kapcsolódik, ugyanis a belélegzett levegő nem a neki szánt úton halad, hanem a szájon keresztül. Ez, pedig nem jó megoldás. A tennivaló az, hogy a fenti tematikát be kell hozni a tudatba, és tehermentesíteni kell a testet. Mivel a polipoknál messzemenőleg gyerekproblémáról van szó, a szülőknek kell megteremteniük azokat az alapokat, amelyek a konfliktusokat is elbírják. Míg a torokmandulák területén zajló összeütközések a nyelés körül köröznek, a polipoknál arról van szó, hogy a beteg fellázad a túlzott követelmények ellen. A gyerek makacsnak tűnik.

Gyakran a sebész az, aki fogja a kését, és vérig harcolja a harcot azzal, hogy egész egyszerűen kivágja a csatamezőt. Az akció, különböző eredményeket szül. A gyerekek egy részének sikerül az operációt követően az összeütközést – aminek most már nincs meg a testben megszokott helye – visszahoznia a tudatába. Ők ennek megfelelően jobban lesznek, és nem ritka az sem, hogy a szülők arról számolnak be, hogy a gyerek az operáció után nagyot ugrott előre a fejlődésben. A gyerekek másik részének nem sikerül ez a lépés, és a védekező harc testi harc marad. Ilyenkor aztán gyakran a test saját védelmi rendszerének egy másik színterére csúszik át, és ott parázslik tovább. Közben a gyerek tovább betegeskedik, és jelzi környezetének, hogy nem tud megfelelően fejlődni. Az agresszió olyan komoly téma, hogy nem lehet csak rövidtávon megkerülni. Gyerekkorban tipikus módon a védekező nyirokrendszer szerveiben jelentkezik a gyulladás, a különböző mandulákban és a féregnyúlványban. A védelmi csata, amit a gyerek tudatosan nem tud megvívni, a testben ölt formát. Eldugult orrával és örökké nyitva álló szájával ő a két lábon járó makacsság képe. Dagadt polipjai blokkolják a kommunikációs utakat, és butának tüntetik fel. Ez az ő tehetetlen védekezési módja a túlkapások, visszaélések és a túlzott követelmények ellen.

Hogy milyen az álláspontunk az agresszió témájával kapcsolatban, azt azon a tényen is lemérhetjük, hogy nálunk alig van olyan fiatalember, aki nyirokszerveinek teljes létszámával éri el a serdülőkort. Gyakran ki kell venni a három legfontosabbat (orr- és garatmandula, vakbél) – és ezt megpróbálják elegánsan kifejezni és ártatlan színben feltüntetni.

1. Van-e egy küszöb alatt parázsló, tartós konfliktusunk?
2. Milyen összeütközésbe ragadtam bele, amiből nem tudok kijönni, és csak fogyasztom vele az energiámat?
3. Van-e a családban még a konfliktusok alkalmával is olyan teherbíró bizalmi sík, amelyen harcolni lehet?
4. Milyen területek azok, amelyeken a gyerek túl van terhelve, majd következésképp rezignációba vonul?
5. Milyen struktúrák gátolják a családban a fejlődést?

Idővel a koszorúér betegség és a magas vérnyomás fokozatosan felemészti a szív erejét, és túl gyenge vagy túl merev lesz ahhoz, hogy kellőképpen megteljen és pumpáljon.

Mivel a szív a szeretetet, a békét, az életörömöt szimbolizálja, a szívproblémák gyakran szeretethiánynak, szomorúságnak, évek múltán felszínre törő, elfojtott érzelmeknek a következményei.

A szívem megkeményedett régi sebeim, sérüléseim miatt. Őszintén azt hiszem, hogy az élet nagyon nehéz, stresszes, és minden percben harcokat kell vívnunk. Néha úgy érzem, hogy csak túlélésre rendezkedtem be, olyan állapotban vagyok, amelyben azt gondolom, hogy csak az erőfeszítésem az, amely némely osztalékot hoz. Túl ideges, szorongó vagy túl sérülékeny vagyok ahhoz, hogy megőrizzem érzelmi egyensúlyomat. Tudat alatt elfojtom magamban a bennem élő gyermeki lényemet, és megakadályozom, hogy életörömét kifejezésre juttassa. A szív a csecsemőmiriggyel van kapcsolatban, ez utóbbi az immunrendszer sejtjeinek, a T-limfocitáknak a termelődéséért felelős. A csecsemőmirigy meggyengül, és egyre kevésbé áll ellen a támadásoknak, ha túl sok düh, utálat, frusztráció, vagy önutálat forrong bennem. A szívnek szeretetre és békére, nyugalomra van szüksége.

Az életet egy gyermek hozzáállásával: nyitottsággal, örömmel, kíváncsisággal és lelkesedéssel kell kezelni, befogadni. Még akkor is, ha kielégítésre váró érzelmi igényeim vannak, megpróbálok megfelelően nyitott szívvel egy olyan harmonikus egyensúlyt létrehozni, annak érdekében, hogy létezésem minden mozzanatát értékelni tudjam. Elfogadom, hogy jobban szeressem magamat, és hogy nyitott maradjak a magam és mások felé irányuló szeretetre. Ellazulok, szórakozok, „ráérek” saját magamra. Nem veszem magam túl komolyan. Érzem, hogy szabadon szerethetek, mindenféle kötelezettség nélkül, tudván, hogy mégiscsak boldog vagyok. Több kifejezés is létezik, amely a szív különböző állapotát taglalja „szívtelennek lenni”, „jó szíve van”, „a szívére hallgatni”. Ha valaki olyan megjegyzésekkel illet engem, mint pl. „nincs szíved, szívtelen vagy”, akkor megvizsgálom ezt, az élet által küldött üzenetet. Ez talán annak a jele, hogy valamin változtatnom kellene. Vajon nem borult fel az egyensúlyom? Szívdobogást érzek? Nincs érzelmi téren valami problémám? Bármi legyen is a válasz, nem várom meg, hogy megbetegedjek azért, hogy megértsem, és elfogadjam az életem változásait. Éber maradok és kinyitom a szívemet mindarra, ami számomra áldásos lehet.