légúti megbetegedések

A görög eredetű asztma szó „szűkmellűséget" jelent. Ennél a betegségnél a tüdő hörgőinek és kishörgőinek szűkületéről van szó, ami a sima izomzat görcsös összehúzódása következtében a légutak gyulladásos ingerlékenységét, valamint a hörgőket borító nyálkahártya megduzzadását és fokozott nyákelválasztását idézi elő.

Megfelelő orvosi kezelés révén e tünetek enyhíthetők. A beteg orvosságokat kap, melyek csökkentik a hörgők görcsét, de bármilyen hatásosnak bizonyuljon is a gyógyszer, csupán a tünetet kezeli, s nem a valódi okot.

Az asztmás rohamot a beteg életveszélyes fulladásos rohamként éli át, minthogy – s ez rendkívül fontos – a kilégzés megnyúlik.

Az asztma a kapcsolatfelvétel elleni védekezés megnyilvánulása, Első lélegzetvételünkkor mintegy kapcsolatot létesítünk ezzel a világgal, s utolsó lélegzetünkkel az életet leheljük ki. Az élet szüntelen adás és elfogadás. Létünk természetében rejlik a kettősség: belégzés és kilégzés, elalvás és felébredés, élet és halál. Az egyik maga után vonja a másikat. Az élet létre hívja a halált, a halál viszont új életet teremt.

Az asztmás beteg szexualitását felsőbb szintre, tudati világába akarja eljuttatni, az viszont feleúton, a mellkasban, megreked. Szerelmet akar kapni, adni ugyanakkor képtelen.

A levegővel kapcsolatos probléma mindig arra utal, hogy a beteg gondolkodásában is hiba rejlik, nehézkes és lebecsül másokat. Az asztmás beteg szereti a tisztaságot, világosságot, elkerüli viszont a sötétet és tisztátalant. A hegyek között, a „lét alantassága" fölé emelkedve jól érzi magát, felépül. A tenger mellett szintén, ahol az ásványi világ tisztasága gyakorol rá jótékony hatást.

Az asztmás beteg számára a tisztaság legtökéletesebb fokát a sterilitás testesíti meg. E sterilitás ellentéte egyben igen hatásos terápiás módszer: a saját vizelettel való kezelés. Az asztmás beteg itt tulajdon tisztátalanságával kerül kapcsolatba, szembesülni kényszerül azzal, amit elutasít.

Az asztma belsőleg jelentkező kiütésként is értelmezhető. Ha ugyanis az ekcéma elfojtódik, gyakran allergiás asztma formájában jelentkezik. Az asztma kezelése ilyenkor gyakran és hamarosan ekcéma megjelenéséhez vezet, hiszen a bőr és a tüdő az ember két legnagyobb kiterjedésű kontaktusteremtő szerve.

Maga az asztma, azaz „szűkmellűség" szó arról is árulkodik, hogy ahol szűkület lép fel - mint például a torokgyulladásnál vagy az angina pectorisnál - ott mindig félelem is jelentkezik. A szűkület és félelem nem választható el egymástól.

A félelemtől elszorul a torkunk, s ha valamitől megszabadultunk, föllélegzünk. Meg kellene hát kérdeznie önmagától:

1. Mi fojtja el a lélegzetemet? Mitől félek? - A félelem (szűkület) legyőzésének egyetlen hatékony módja a tudati világ kitágítása. Az embernek ki kell tárulkoznia, magába kell fogadnia mindazt, amitől eddig tartózkodott. Érintkezésbe kell vele lépnie, hogy szervesen beleépíthesse saját létébe.
2. Milyen téren szeretnék kapni anélkül, hogy adnék?
3. Miféle, esetleg öntudatlan, agresszióim vannak, és milyen lehetőségeim adódnak azok megfelelő levezetésére?
4. Mit nem akarok befogadni, valójában mivel fordulok szembe?
5. Mi kelt bennem félelmet, tulajdonképpen mitől félek?
6. Mivel nem kívánok kapcsolatba lépni, miféle érintkezést kerülök és miért?

Alaposabb vizsgálódáskor az asztmás betegek esetében különféle problémaköröket állapíthatunk meg, melyek világosan körülhatárolhatók, ugyanakkor szoros összefüggésben állnak egymással.

1. Az adás és elfogadás, valamint a bezárulni akarás problémája: valódi kapcsolat és őszinte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását. E probléma gyökerezhet a túlzottan erős tekintély általi elnyomásban is, vagy éppen az anyának gyermeke iránti nemtörődömségében. Hogy az anyához fűződő kapcsolat valóban jelentős szerepet játszik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a huzamosabb ideig szanatóriumban tartózkodó s így anyjuktól elszakított gyermekek többségének állapota rohamosan javul, miután a megváltozott környezethez hozzászoktak.
2. Elfojtott hatalomvágy, amely szöges ellentétben áll tulajdon tehetetlenségünkkel: a beteg a tehetetlenség érzését, a történések passzív eltűrésének zavarát éli meg. Következésképp az asztmás rohamok többnyire olyan helyzetekben lépnek fel, ahol magát az eseményt utasítja el a beteg. Az eseményre adott felháborodott nem elfojtja a lélegzetet.
3. Elfojtott agresszió, egyben képtelenség arra – vagy félelem attól –, hogy ezen indulatokat levezessük, és ismét fellélegezhessünk: az agressziót afölötti felháborodásunk váltja ki, hogy ilyesmit kell átélnünk, ilyennek kell mutatkoznunk.
4. Védekezés az alantasnak vélt életterületekkel szemben. Ide tartozhat a szexualitás, állati ösztönök, por és hasonlók.
5. Idős korban fontos szerephez jutnak a pszichikai okok, különösen az életkorral járó alkalmazkodási nehézségek. A harag, félelem, belső feszültségek, akadékoskodás és visszautasítás mindegyike kiválthat asztmát, s a rohamok annál hevesebben lépnek fel, minél inkább elnyomják, elhallgattatják a fenti érzelmeket.

Valahányszor görcsös rohamot élünk át, mint asztma esetében kilégzéskor, ez mindig egyfajta védekezést jelent. A kilégzéskor fellépő görcs tehát voltaképpen „ellenlégzés". Az asztmás beteg meg akarja tartani azt, amije van, de ezzel önmagának árt, hiszen nem képes adni. Védekező magatartást vesz fel. Semmi újat nem hajlandó magába fogadni, teljesen bezárkózik, pedig a bezárulás végső formája a halál.

Az asztmás betegnek meg kell tanulnia elfogadni önnön tökéletlenségét, tehetetlenségét, s nem szabad hadakoznia ellene. Huzamosabb ideje tartó betegség során a mellkas megnagyobbodása, megmerevedése alakul ki. Bár ez jelentőségteljes külsőt mutat, a rugalmasság nagy fokú csökkenése miatt valójában csekély légzési volument takar. Ezen a ponton a test, a maga nyelvén, kristálytisztán kifejezésre juttatja az ember önmagával szembeni elvárását és a megfelelni akarás képtelenségét. Igazi erő helyett itt csupán „pöffeszkedésről" van szó, mely egészen az ájulásig fokozódhat.

Az ember legszívesebben kiáltana, hogy levegőhöz jusson, de feltörő kiáltása megreked a tüdőben. Így nem tehet mást, mint „odahörög" valamit a másiknak, eléje köp – jelezvén agresszív indulatait, melyek másképp nem tudnak megnyilvánulni.

Asztma: elnyomott dominanciaigény, elfojtott agresszió, kielégítetlen szabadságvágy

Az asztma jelzi

• hogy valami, valaki túl közel jött hozzám, ezért korlátozva, szorongatva érzem magam, képtelen vagyok zavartalanul kibontakozni. Csillapítatlan igény él bennem a szabadság iránt, szeretném magamat kifejezni és teljesen érvényre juttatni.
• hogy az- az érzésem, nem szabad elengednem magam, talán már képtelen is vagyok rá. Különösen korlátoznom kell magam a személyiségem terén. Egyidejűleg erős vágy él bennem az iránt, hogy közelebb kerüljek önmagamhoz.
• hogy saját elképzeléseim, környezetem elvárásai és erkölcsi normái akadályoznak, korlátoznak. Az életen kívül élek, mert önmagamon kívül létezem.

Amit tenni kell

Lássa be: „Nem csupán lehetőségem, de egyben kötelességem is, hogy olyan legyek, amilyen vagyok." Fontos, hogy a beteg megtanulja kifejezni magát, kinyilvánítani érzelmeit, nyitottá váljék, hogy adhasson és kaphasson. A ki- és belégzés egyformán fontos! Nincs az életben oly dolog, mely valóban árthatna nekünk, túl közel jöhetne hozzánk. Csak ha képesek vagyunk elfogadni az életet úgy, ahogy van, adatik meg a lehetőség, hogy teljességben éljünk.

Épp ily lényeges megszabadulnunk mindattól, ami valójában nem hozzánk tartozik. Az embernek meg kell tanulni önmagát olyannak elfogadni, amilyen, s valódi lényét létezni engedni. Ez magában foglalja mindannak a felszínre juttatását, ami a lélek legmélyén rejtve vau, amit az ember legszívesebben nem bolygatna, senkinek se mutatna meg.

Az asztma arra szólítja fel a beteget, hogy elinduljon a befelé vezető úton, mivel csak így lesz képes önmagában nyugalmat találni, biztonságra lelni. Nem jelentkezik többé benne igény arra, hogy a másik embernek csak úgy „odahörögjön" valamit. Fel kell ismernünk: „Nem lehet csak adni vagy csak kapni, belégzés nélkül nem létezik kilégzés. A kettő együtt alkotja az egészet, máskülönben valami mindig hiányozni fog nekem."

Amennyiben az ember – önmagának is – szeretetet ad, szeretni is fogják. Az asztmás betegre különösen érvényes a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat." Nem létezik se tisztátalan, se alacsonyrendű dolog, még tulajdon énünkben sem, mivel minden az egész részét alkotja.

Árnyoldalak csupán addig vannak, amíg létezni engedjük őket, amíg folytonos öntudatosodásunk át nem világítja őket. Ha félelmeinket őszintén, kertelés nélkül bevalljuk magunknak, nem kerüljük majd többe a félelemkeltő helyzeteket, hanem megfelelően integráljuk életünkbe. Annak felismerésével, hogy a személyiség fejlődésében a kellemetlen élményeknek is fontos szerep jut, fokonként eloszlik a félelem. Kérdezze meg önmagától: „Hol utasítom el önmagam? Milyen nem szeretnék többé lenni? Mitől tartok, hogy mit fedezhetnek fel rajtam az emberek? Kivel vagy mivel nem kívánok érintkezésbe lépni, és miért?"

Egy tünet mindig felhívás, hogy kellő figyelmet szenteljünk létünk összes vonatkozásának, engedjük magunkat olyannak lenni, amilyenek vagyunk. Nem létezik olyan dolog, amit el kellene utasítanunk, amitől tartózkodnunk kellene. Nincs olyan ember, aki a másiknál felsőbbrendű lenne, de olyan sincs, aki alávalóbb. Mindnyájan egyek és egyenlő jogúak vagyunk. Fel kell hagynunk azzal, hogy görcsösen ragaszkodjunk valamihez, fel kell adnunk a látszatot, hiszen csakis az önmaga egyszeriségének és egyediségének tudatában levő, autentikus személyiség képes szabadon alakítani életét.

Népies neve: büdös hagyma, fokhagyma Latin neve: Allium sativum L.

Évelő, hagymás növény, több ezer éve gyógyszerként használják. Termesztik. Jellegzetes, intenzív szagát kéntartalmú vegyületek, a (di)allil-szulfidok okozzák.

A fokhagymának egyes ókori népek különös varázserőt tulajdonítottak, s gerezdjeit amulettként hordták a nyakukban. Később a különféle kuruzslószerekkel együtt orvosságként is használták. A modern orvostudomány is igazolta a fokhagyma vérnyomáscsökkentő, baktérium- vírus- és gombaellenes, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, epe- és májműködést, elősegítő hatását. Tápértéke jelentős mert szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, illóolajat, C-vitamint tartalmaz.

Erősen antibakteriális és gombaellenes hatását Louis Pasteur már 1858-ban leírta, később 1920-ban a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. Kínai kutatók által In vitro (emberi szervezeten kívül) végzett kísérletek arra engednek következtetni, hogy az allicin más élettani hatásai mellett ráksejt ellenes tulajdonsággal is rendelkezik. A fokhagyma tartalmaz még szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, valamint több vitamint (A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, E-vitamin), amiknek köszönhetően erős antioxidáns hatást fejt ki. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer erősítő hatást is megfigyeltek. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.

Sokáig úgy vélték és néhány korábban elvégzett kísérlet eredményei is arra mutattak, hogy a magas koleszterin szint csökkentésére is hatásos, azonban a Stanford Egyetem vizsgálatai (2007. február) nem igazolták ezt az elképzelést.

Antibakteriális és antimikotikus (gombaellenes) hatása révén légúti megbetegedések és a Candida albicans okozta fertőzések kezelésében használatos. Továbbá tágítja az ereket is. Rendszeres, kúraszerű alkalmazása csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló- és vérnyomáscsökkentő. Főbb hatásai közé sorolandó még az antibiotikus (antibakteriális), nyálkaoldó hatás. A népi gyógyászatban meghűléses betegségeket is gyógyítanak vele. Baktérium ölő hatásának köszönhetően tisztítja a szervezetet. A Koch-féle tbc-bacilusokat az 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli. Enyhíti a menstruációs görcsöket.

A fokhagyma a leghatásosabb szerünk az érelmeszesedés megelőzésére és gyógyítására. Sok kísérlet és klinikai vizsgálat igazolta, hogy a népi orvoslás e legkedveltebb gyógyszerét eredményesen lehet alkalmazni. Értágító, vérnyomáscsökkentő hatása is bizonyított, ennek hordozói valószínűleg a szerves rodán vegyületek, az allilrodanidok. Más hatóanyagai révén lassítja a szapora szívműködést, oldja a szív koszorúereinek görcsét, ennek következtében javul a szívizom vérellátottsága, tápláltsága. (A szívér valamelyik ágának görcse, szűkülete esetén az okozza a fájdalmat, hogy a szűkült ér által ellátott szívizomrész kevés vért, s ez által kevés oxigént kap.) Fokozza a szív teljesítőképességét. Értágító hatása főleg a láb, a szem és az agy szűkült erein, az úgynevezett perifériás, szívtől távol eső ereken érvényesül. Jótékonyan hat a bélfodor elmeszesedett ereire is, ezért segít azokon, akik a bélerek meszesedése miatt haspuffadástól, felfúvódástól szenvednek.

Csökkenti a vérben a zsír, a koleszterin mennyiségét (orvosi nyelven szólva: csökkenti a vérkoleszterin szintjét), s ezzel is akadályozza az érelmeszesedést. Ezt ugyanis az okozza, hogy az állati zsírokkal (disznózsír, vaj, tejfel) sok koleszterin jut a szervezetbe, a vérbe, s a „zsíros", „sűrű" vérből lerakódik az erek falára, a mész, pedig erre rakódik rá. Éppen ezért, ha meg akarjuk előzni vagy gyógyítani, kívánjuk az érelmeszesedést, állati zsírok helyett növényi olajat (például napraforgóolajat) használjunk.

Egy bolgár kutató, Veszel in Petkov professzor állatkísérletekben, bizonyította be, hogy a fokhagyma, hatásos szer az érelmeszesedés ellen. Nyulakat állati zsírral, koleszterinnel etetett hosszabb időn keresztül. Sokkal kisebb volt a vér koleszterintartalma abban az állatcsoportban, amelyik a zsírral együtt fokhagymát is kapott. A fokhagyma általános tonizáló erősítő, közérzetjavító hatása is hozzájárul a javuláshoz öregkori érszűkület, magas vérnyomás betegségben.

Mivel a láb ereit is tágítja, az időszakos sántításnak (klaudikáció intermittens) is egyik ellenszere. Ötven-hatvan éveseknél fordul elő, hogy lábuk ereinek kezdődő elmeszesedése miatt járáskor, munkavégzés közben lábizmaik kevesebb vért, és ezzel oxigént kapnak, mint amennyire szükségük lenne. A hiány miatt a lábikrában zsibbadás, görcsös fájdalom támad, ami megállásra kényszeríti a beteget.

Pihenés közben megjavul az izmok vérellátása, de bizonyos út megtétele után megint csak megállásra készteti a szenvedőt a fájdalom.

A fokhagymakúrának három vagy akár öt-hat hónapig is kell tartania, ennyi időre van szükség, hogy hasson az érrendszerre. Minden este el kell fogyasztani egy-két, maximum három mandulanagyságú nyers fokhagymagerezdet. Ne tartson vissza senkit a „rossznak" tartott szag! A fokhagyma javára, ne rovására írjuk, hogy az illata szinte az ember bőrpórusain is érezhetően árad kifelé néhány órával a fogyasztás után. Ugyanis az, hogy a bőrön és a tüdőn át is kiválasztódik, éppen azt bizonyítja, hogy minden távoli testrészhez, perifériás érterülethez eljut! Annak meggondolása is csökkentheti viszolygásunkat, hogy a fokhagyma szagát okozó hagymaolaj antibiotikus hatású, a fokhagymagőzbe helyezett baktériumok, vírusok elpusztulnak. A fokhagyma elfogyasztása után és másnap reggel elrágcsált néhány borókabogyó egyébként csökkenti, szünteti a száj fokhagymaszagát.

Számos esetben megfigyelték, hogy súlyos lábérszűkület, intermittáló sántítás a pontosan betartott fokhagymakúra hatására tünetmentessé vált, holott más kezelésmódok annak előtte csődöt mondtak. Ugyanez a kúra a szem-ideghártya (retina) ereinek meszesedése esetén gyakran javítja a látóképességet.

A puffadás, a hasi panaszok megszűnésével párhuzamosan a tüdőt és a hasi szerveket egymástól elválasztó rekeszizom lejjebb száll, a szívre nehezedő nyomás csökken, és vele a szívgörcs is. Ezt az is elősegíti, hogy a fokhagyma a koszorúereket ugyancsak tágítja. Kevésbé kifejezett a kúra hatása az agyi érmeszesedésre, de mégis érdemes próbálkozni vele.

Megelőzésre, de nem gyógyításra alkalmas a hétvégi fokhagymakúra. Pénteken egyszer, este; szombaton háromszor, reggel, délben és este; vasárnap kétszer, reggel és délben együnk meg egy-egy mandulányi nagyságú fokhagymagerezdet.

A fokhagyma híre

A fokhagyma mindig olyan hírben állt, hogy gyógyít és meghosszabbítja az ember életét. Ezt az ősrégi orvosságot már több mint 5000 évvel ezelőtt gyakran rendelték pácienseiknek az egyiptomi orvos-papok; használatáról említés történik kínai, görög, római és babilóniai szövegekben.

A népi gyógyászat hosszú története során sűrűn emlegetik a fokhagymát, mégpedig a legkülönfélébb betegségek orvosságaként. A tudomány azonban csak századunkban vizsgálta meg közelebbről a fokhagymát, mint a gyógyítás lehetséges eszközét.

Egy elektrobiológus dicséri a fokhagymát

G. Tallarico doktor nemrégiben ezt jegyezte fel: „Lakovszkij (egy elektrobiológus) nem győzi eleget dicsérni azokat az alkotóelemeket és esszenciákat, amelyeket a fokhagyma és a hagymaféleségek tartalmaznak. Azt meséli, bizonyos szibériai erdőkben vadon terem egy olyan fokhagymaváltozat, amelyet a helybeliek »cseremisszának« hívnak. Ősszel elzarándokolnak ebbe az erdőbe az öregek, bénák és más betegségekben szenvedők, több napot, olykor több hetet töltenek ott, és ezt a vadfokhagymát eszik. Megkönnyebbülten, megerősödve vagy gyógyultan távoznak. Úgy hírlik, Oroszországban és Lengyelországban bizonyos, nagyon szegény és nagyon vallásos zsidók időről időre megszakítják vallásos teendőiket, és böjt helyett kenyeret esznek fokhagymával. Körükben ismeretlen betegség a rák, és száznál is több évre van kilátásuk."

{youtube}z4oZZQN7VJ8{/youtube}

Még egy fokhagymapárti doktor

Kristine Nolfi doktor megemlíti, hogy a fokhagyma Jugoszláviában és Bulgáriában mindannapos házi szer. És hozzáteszi, hogy ezekben az országokban sok a tökéletesen munkaképes, százéves ember.

Nolfi doktor elősorolja a fokhagyma különféle erényeit: „Roboráló szer, hashajtó, csökkenti a vérnyomást, fertőtleníti a lenyelt falatokat a gyomorban, feltéve, hogy ezt a gyomorsav nem végezte el, megöli a vastagbélben tenyésző baktériumokat, és semlegesíti a szervezet termelte mérgeket."

A Kaukázus hosszú életű lakói

A hosszú élet kapcsán gyakran emlegetik az abházokat, ezt a különösen ellenálló kaukázusi népet. Egy kutató megállapította, hogy 90 évnél idősebb abházok egy csoportjában a férfiak 40 százalékának, a nők 30 százalékának elég jó volt a szeme ahhoz, hogy szemüveg nélkül be tudják fűzni a szálat a varrótűbe. Egy másik esetben az orvosok spermát nyertek egy 119 éves férfitól! E nép életéről szóló feljegyzések elárulják, hogy igen fejlett náluk a növénygyógyászat, és szokásos ételeik egyike „a nagy mennyiségű fokhagyma, amely mindig kéznél van".

Baktériumölő hatása

A fokhagyma baktériumölő tulajdonságának egyik tényezője a benne rejlő allinin. Wallace E. Harrell doktor megállapította, hogy az allinin egyaránt gátolja a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok szaporodását. Más tudósok is elismerik a fokhagyma baktériumölő hatását.

Rákellenes hatása

A Kiotói Egyetemen (Japán) végzett alapos vizsgálatok azt tanúsították, hogy ha rákos sejteket fokhagymakivonattal kezeltek, és ezután fecskendezték be egerekbe, az állatkák az ilyen típusú sejtekkel szemben igen erős immunitást fejlesztettek ki. Natava és Fudzsivara doktorok megállapították, hogy csak a friss fokhagyma vált ki ilyen immunitást; ha a fokhagymát előbb megfőzik, nem védi többé az egereket, s azok két héttel az injekció után el is pusztulnak. Ezzel szemben azok közül az egerek közül, amelyeket friss fokhagymával kezelt sejtekkel oltottak be, a megfigyelés 10 hete alatt egy sem pusztult el.

A fokhagyma rák gátló hatásáról beszámolt egy másik tudományos lap is, amelyben F. Kronig azt állítja, hogy „a C3H törzshöz tartozó egerek emlőrákját minden esetben meggátolta a friss fokhagyma kivonatának befecskendezése".

Védőpajzs különféle betegségek ellen

Egy német orvos, Madaus doktor kimutatta, hogy a fokhagyma közömbösíti a nikotint.

Más kutatók azt tapasztalták, hogy a kicsiny fokhagymagerezdek bámulatosan hatékonyak tüdőbaj, tüdőgyulladás, torokgyík és tífusz megelőzésében; jótékony hatásúak mindenfajta légzési zavar, különösen száraz köhögés, nátha, asztma és légcsőhurut esetében; segítenek az emésztés renyheségén, a bélhuruton, a felfúvódáson, és kitűnő idegerősítők is. Mi több, a fokhagyma elpusztít bizonyos férgeket, jó orvossága bizonyos esetekben a vérhasnak és hasmenésnek. Leküzdi az ingerlékenységet, borogatás formájában üdvös szolgálatot tesz mellhártyagyulladás, gégetuberkulózis, bordaközi idegfájások és tüdőgyulladás esetén (New York Physician, 1937. szeptember).

Légúti megbetegedések esetén lezárulni a külvilág felé a páciensnek tele van az orra, a torka úgyszintén, hang nem jön ki a torkán, hallása korlátozott, szeme vörös, a hörgők általában véve bezáródnak. Az agresszió kifelé irányul köhögés, prüszkölés, orrfújás az életszerűség, a ritmus, a megfeszítés, az elengedés, a kicserélődés zavarai.

Amit tenni kell!

Meg kell tanulnunk kifelé elhatárolódni, teret engedni saját magunk számára, a környezetünket szükség esetén tudatosan távol tartani, ne gyere túl közel, életterünk offenzív védelme ugatni valakire a köhögés az ugatáshoz hasonló, vagy fújni valakire fújtatás, prüszkölés. Kiállni saját szükségleteinkért, a határok időben való meghúzása, életterünk biztosítása a hatalom segítségével.

A mandulagyulladás arra az érzésre utal, miszerint valami nyomasztó dolog, melyet le kell nyelnem vagy eddig mindig lenyeltem, megfertőz engem. Ezen túl nem akarom lenyelni, magamhoz venni, többé képtelen vagyok elfogadni. Egy erős, heveny és mind ez idáig elfojtott konfliktusról van szó, mely hirtelen életre kel bennem.

De mandulagyulladás keletkezhet akkor is, ha az ember szándéka szerint mondani akarna valamit - vagy ezt mások elvárnák tőle -, mégis képtelen rá, illetve nem meri megtenni, inkább lenyeli mondanivalóját. A mandulák itt filterként működnek: a károsat elnyelik. Ám ha az ember túl sok belülről megnyilvánulni kívánó dolgot hibásként értékel, e filter előbb-utóbb telítődik. Ugyanez a helyzet, ha valamit nem akarunk befogadni, mert negatívként elutasítjuk.

Mandulagyulladás: nem tudok, vagy nem vagyok többé hajlandó valamit lenyelni; értetlenség vesz körül; feladatom, hogy egyediségemet kifejezésre juttassam

Begyulladhatnak a mandulák akkor is, ha az ember úgy érzi, értetlenség veszi körül, s valami szükségeset nem mond ki, hiszen szubjektív úgysem lenne semmi értelme. Mindezek ellenére mindig törekednünk kell arra, hogy felismerjük a látszat mögött rejtőző valóságot. Feladatunk abban áll, hogy önnön lényünket, egyediségünket és másságunkat kifejezésre juttassuk. Ha így cselekszünk – a mandulagyulladásra, mint e feladatunkra, szóló felhívásra – nem lesz többé szükségünk.