melankólia

Mint pszichózis (elmezavar) esetén megjelenő unipoláris zavar néven ismert olyan hosszan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankólia (búskomorság), aminek jellemző tünetei: lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya.

A melankólia mély szomorúság állapotát jelenti. Gyarlónak érzem magam, súlyosan depressziós állapotban vagyok, és nehezen viselem el ezt a fájdalmat. Ez minden megmozdulásomra (a fizikai értelemben értendők is) kihat. Egyfajta elégedetlenséggel, rosszkedvvel, bosszúsággal találom magam szemben, amelyek örömtelenséget eredményeznek. Ez a szomorúság ahhoz vezet, hogy úgy érzem, az érzéseim összezavarodtak, és egyre sötétebbekké válnak. Úgy érzem, hogy ördögi körbe kerültem.

Amit tenni kell!

„Kijelentem, hogy öröm tölti ki egész lényemet." Megvalósítható célokat tűzök ki magamnak, amelyek segítségemre lesznek majd az életenergiám újrafeltöltésében, eloszlatja a bánatot, amelynek a helyét egyre több öröm és elégedettség váltja majd fel.