A migrénes fejfájás olyan rohamszerűen fellépő, többnyire féloldalas fejfájás, amely látási zavarokkal, fényérzékenységgel, szemkáprázással, valamint gyomorpanaszokkal és bélpanaszokkal hányás, hasmenés járhat együtt. Ezt az általában órákig tartó rohamot depressziós jellegű, érzékenyen hangolt állapot készíti elő. A migrénroham tetőpontján a beteg sürgető szükségét érzi, hogy egyedül legyen, hogy egy sötét szobába vagy ágyba húzódhasson vissza. Ellentétben a feszültség okozta fejfájással, a migrén során a bevezető görcsök után az agyi véredények jelentősen kitágulnak. A migrén félfejűséget jelent, és ez közvetlenül utal arra a gondolkodási egyoldalúságra, amely a migrénes páciensekre ugyanúgy jellemző, mint a feszültség okozta fejfájásban szenvedőkre. Míg a feszültség okozta fejfájásban szenvedő személy, le akarja választani a fejét a testéről, a migrénes ember egy valójában testre tartozó témát raktároz a fejében, és ott próbálja azt megélni. Ez a téma a szexualitás. A migrén mindig a fejbe áttolt szexualitás. A fej altestté alakul át. Az eltolás nem is olyan nagyon vezet tévútra, a genitáliák és a fej ugyanis analóg módon viszonyulnak egymáshoz. Ez az a két testrész, amelyen az összes testnyílás lakozik. A testnyílások a szexualitásban kiemelkedő szerepet játszanak szerelem-bebocsátás, és ez csak ott történhet meg, ahol a test meg tud nyílni! A népnyelv ősidők óta összefüggésbe hozza a női szájat a női hüvellyel, pl. a száraz ajkak!, a férfi orrot a férfi nemi szervvel, s az egyikből a másikra következtet. Az orális szeretkezésben is teljesen világos az altest és a fej kicserélhetősége. Az altest és a fej polaritások, melyek ellentétessége mögött közösségük húzódik meg, amint fönt, úgy lent. Az elpirulás is mutatja, hogy fejünket milyen gyakran vetjük be altestünk helyett. Kínos helyzetekben, melyek majdnem mindig szexuális jellegűek, fejünkbe tolul a vér, elpirulunk. Fent valósul meg az, aminek lent kéne megtörténnie, hiszen a szexuális izgalomtól a vér normális esetben a genitáliákba tolul, a nemi szervek felduzzadnak, kivörösödnek. Az impotencia is a genitális terület fejbe történő áttolása. Mennél inkább a fejére, gondolataira koncentrál a férfi a közösülés közben, annál kevésbé potens az altestében, és ennek fatális következményei vannak. Ugyanezt az eltolást használják a szexuálisan kielégítetlen emberek, akik pótlékként egyre többet esznek. Sokan szeretetéhségüket próbálják meg szájukon keresztül csillapítani, de sosem lakhatnak jól. Reméljük, hogy fenti utalásaink kellően megvilágítják az altest és a fej analógiáját. A migrénben szenvedő embereknek ezek gyakrabban nők mindig szexuális problémáik vannak.
Amint azt már más összefüggésekben is hangsúlyoztuk, problémáinkkal alapvetően kétféleképpen bánhatunk, vagy eltoljuk, és elfojtjuk, betokosítjuk, vagy demonstratív módon túlkompenzáljuk őket. Bár kívülről nézve a két módszer igen különböző, valójában azonban ugyanannak a nehézségnek a poláris megjelenései. Ha az ember fél, félelmében remeghet is, de csapkodhat is vadul maga körül, mindkettő gyengeségének a kifejezése. Így a migrénben szenvedők között egyrészt olyan embereket találhatunk, akik a szexualitást teljességgel kiszorították az életükből (az ilyesmihez semmi közöm), másrészt olyanokat, akik teljességgel szabados szexualitásukat a világ elé tárják. Mindkettőben közös, hogy szexuális problémáik vannak. Ha ezt nem vallja be magának az ember, akár azért, mert ugye semmi köze hozzá, akár azért, mert a szexszel, mint mindenki láthatja, semmi gondja nincs, a probléma a fejbe kerül, és mint migrén jelentkezik. Itt aztán magasabb szinten kerül feldolgozásra.
A migrénroham orgazmus a fejben. Lefolyása is azonos, csak a hely van feljebb. Ahogy a szexuális izgalomnál a vér a genitáliákba tolul s a feszültség a csúcspont után nyugalomba csap át, úgy zajlik le a migrén is, a fejbe vér tolul, nyomást érzünk, a feszültség nő, majd átcsap nyugalomba, elernyedésbe az erek dilatációja. Minden inger válthat ki migrént, fény, zaj, huzat, időjárás, felindultság stb. A migrénnek az is jellegzetes vonása, hogy a roham után a beteg egy ideig kifejezetten jól érzi magát. A roham csúcspontja után a beteg legszívesebben sötét szobában van egy ágyban, csakhogy egyedül.
Mindez egyrészt a téma szexuális vonatkozását, másrészt azt a félelmet mutatja, amely a pácienst meggátolja abban, hogy problémáját egy másik emberrel és adekvát szinten dolgozza fel. Szemléletünkbe vág az a megfigyelés is, miszerint a migrénes páciens kísérő tünetei között első helyen az emésztési zavarok és a székrekedés állnak, a páciens lent bezárkózott. Mivel a tudattalan tartalmakról ürülék nem akar tudni, felhúzódik tudatos gondolataihoz, mígnem a feje zúg. Házaspárok arra is felhasználják migrénjüket, ezzel az elnevezéssel gyakran normális fejfájásukat illetik, hogy a házaséletet elkerüljék.
Ha a fentieket összefoglaljuk, azt mondhatjuk, hogy a migrénben szenvedő személyeknél konfliktust találunk ösztönök és gondolkozás, lent és fent, altest és fej között, s ez oda vezet, hogy mintegy az előzőeket megkerülendő, fejüket gyakorlótérként használják fel, s ott próbálják meg problémáikat megoldani, amelyek azonban csak egy egészen más szinten a test, a szexualitás, az agresszió szintjén oldhatók meg, fejezhetők ki. Már Freud is próbacselekvésnek tekintette a gondolkodást. A gondolkodást veszélytelenebbnek, kötetlenebbnek tartjuk, mint a cselekvést. A gondolkodás azonban nem helyettesítheti a cselekvést, a kettőnek ki kell egészítenie egymást. Az ember testet kapott, hogy ezen eszköz segítségével valósítsa meg önmagát, hogy valósággá váljék. Energiáink csak a megvalósításban maradnak mozgásban. Az sem véletlen, hogy a megértés és a felfogás fogalmai is meglehetősen testi képekhez kötődnek. Az emberi értelem és fogalomkincs a lábak, a kezek, az emberi test használatában gyökerezik. Ha ez az összjáték megszakad, az energiák mindig összesűrűsödnek, s különböző tünetcsoportokban betegségként megnyilvánulnakk.
A leblokkolt energiák eszkalációs fokozatai:
- Ha az (agresszív vagy szexuális) aktivitás a gondolkodásban blokkolódik, ez fejfájáshoz vezet.
- Ha az aktivitás a vegetatív idegrendszer, azaz a testi funkciók szintjén blokkolódik, ez magas vérnyomáshoz s a vegetatív disztónia tünetképéhez vezet.
- Ha az aktivitás idegi szinten blokkolódik, akkor ez olyan kórképekhez vezet, mint a szklerózis multiplex.
- Ha az aktivitást az izomterületen gátoljuk, ez olyan mozgásszervi megbetegedésekhez vezet, mint a reuma, a köszvény stb.
Ez a beosztás a megvalósuló cselekvés különböző fázisainak felel meg. Legyen az ökölcsapás vagy szerelmi aktus, minden aktivitás az elképzeléssel indul, mely azt gondolatban előkészíti. Ezt a test vegetatív előkészülete követi, mint például bizonyos, az aktivitáshoz szükséges szervek erősebb vérellátása, magasabb pulzusszám stb. Végül az elképzelést az idegek részvétele mellett az izomzat ülteti át a cselekvésbe. Minden olyan esetben, amikor az elképzelés nem valósul meg cselekedetben, az energia kényszerűen blokkolódik a négy terület egyikén a gondolkodás a vegetatív idegrendszer az idegek vagy az izomzat területén, s idővel a területnek megfelelő kórtünethez vezet.
A migrénben szenvedő beteg a skála elején áll, szexualitását blokkolja az elképzelés szintjén. Meg kell tanulnia, hogy problémáját ott lássa, ahol az van, hogy aztán azt, ami a fejébe szállt, visszavezethesse oda, ahová tartozik, az altestébe. A fejlődés mindig lent kezdődik, s a felfelé vezető út, ha becsületesen akarjuk megtenni, unalmas és fáradságos.
Fejfájás és migrén esetén a következő kérdéseket tegyük fel magunknak:
- Min töröm a fejem?
- Vajon a fent és a lent élő csereviszonyban vannak-e személyiségemben?
- Nem törekszem-e túlságosan az érvényesülésre? (A becsvágy problémája.)
- Vajon keményfejű vagyok-e, s fejjel próbálok a falnak menni?
- A cselekvést gondolkodással próbálom-e helyettesíteni?
- Őszinte vagyok-e magamhoz szexuális problémáimat illetően?
- Miért tolom át az orgazmust a fejembe?