mánia
|
Mánia álmatlanság, eltúlzott éberség, felfokozott szellemi éberség, a kívülállók számára alaptalan jókedv, gyorsult képzettársítás és beszédkényszer egészen a hittérítési törekvésekig, mértéktelen elbizakodottság, a legnagyobbnak és a legjobbnak tartjuk magunkat. Depresszió, képtelenek vagyunk reagálni a külső ingerekre, halálvágy, kisebbségi érzések.
Amit tenni kell! Ismerjük el a végletek, illetve a polaritás létjogosultságát, és annak megtapasztalása segítségével keressük meg a középpontot. A kitörő, hangos jókedvet alakítsuk át a lélek higgadt derűjévé, a gyorsult képzettársításból és beszédkényszerből tartsuk meg magasröptű ötleteinkhez a bátorságot és a lelkes beszédkészséget. A mértéktelen elbizakodottságban, ami tulajdonképpen önmagunk túlértékelése érezzük meg az egység, a középpont és önmagunk elérésének lehetőségét, örömünkben az egekig szálljunk, az eget, vagyis Isten mennyországát valósítsuk meg önmagunkban. A depresszióból csak azt az ajándékot vigyük magunkkal, ami által képesek vagyunk elfogadni a halált, illetve még mielőtt értünk jön megérezni és elmélyülten foglalkozni vele. A mániás fázisban végezzünk földelési gyakorlatokat, érjünk földet, landoljunk sikeresen, egyszerű házimunkák elvégzésével, például kerti munka, földet túrni a kertben, izzadjunk naponta saját erőnkből stb.. Lelkigyakorlatok, amelyeknek a célja a középpont elérése, mandalafestés és meditáció, tai chi, chi kung, agyagozás a forgó korongon, hatha jóga. A homeopátiás elgondolás, engedjük meg az ingadozást, a kilengéseket, például intenzívebb életritmus megtalálása, amely lehetővé teszi a két extrém pólus összekapcsolását. Békítsük ki egymással kedélyállapotunk végleteit, egyesüljön a két lélek az egy mellkasban úgy, hogy közben mindkettő érvényesülhessen. Az ellenpólus allopátiás kezelése, találjuk meg középpontunkat, önmagunkra támaszkodva, lábunkkal szilárdan az anyaföldbe gyökerezve, fejünket az ég felé fordítva, az Atyához emelve, a szélsőségektől „legyen inkább forró vagy hideg, a langyosat még az Isten is kiköpi" jussunk el a középpontig. Ha valaki megüti a bal orcádat, tartsd oda a jobbat is, az első krisztusi idézetről térjünk át a másodikra, amely egy olyan emberről szól, aki annyira biztosan áll saját középpontjában, hogy külső támadások sem ingathatják meg.
A sötét lélekrészek destruktív módon felülkerekednek, átveszik a hatalmat és az irányítást az agyközpont felett, és meghatározzák a tudatot. Az árnyékba süllyedő tiszta tudat ezután már csak foltokban képes a felszínre jutni, hasonlóan a tengerből szétszórtan kibukkanó apró szigetekhez. Üldözési mánia, a kivetített árnyékrészek üldözik a beteget. Nagyzási mánia, a régóta meghasadt, saját életre vonatkozó belső elvárások elárasztják a tudatot. Szerelmi és féltékenységi téboly, a szerelemre vonatkozó téveszmék kerekednek felül.
Amit tenni kell! Leföldelni minden szinten, minél több kapcsolatot teremteni a normális világgal család, egyéb társas viszonyok. Spirituális krízis, a belső és külső realitás megkülönböztetésére irányuló képesség visszaszerzése, az alvilág és a földi világ közötti, elveszített membránréteg megerősítése, elkerülve annak bebetonozását. A betegben felmerülő mély, spirituális vágyat komolyan kell venni, anélkül hogy spirituális gyakorlatok végzésére bátorítanánk. Megelőzés: minél előbb meg kell barátkozni az árnyéktartalmakkal, és el kell fogadni azokat, mint a lélek eddig meg nem élt részeit, a kirekesztés helyett újra integrálni kell energiájukat. |
|
|

Mániás depressziónál hangulatváltozások, egyik percben kacagunk, örömünkben az egekig szállunk, a másikban zokogunk, halálosan elszomorodunk. Motorikus ingadozások az erősen felfokozott és az abnormálisan lelassult állapotok között.
Üldözési mánia, paranoia esetén rendszeresen visszatérő, téveszmékkel kísért elmezavar, amely mellett a gondolkodás egyéb tartományai viszonylag érintetlenek és működőképesek maradnak. A betegség beismerésének hiánya miatt a pszichoterápia gyakran kudarcba fullad, a pszichiátria álláspontja szerint a szisztematikus téveszmék eredete nem meghatározható, az ezoterikus filozófia, valamint a jungi pszichológia szerint azonban igen. Tudatunkba betör az árnyék, és az egészséges tudat helyébe lép, miközben a világ természetszerűsége háttérbe szorul, és átkerül az árnyék tartományába.