nyelési panaszok

A nyelési panaszok arra utalnak, hogy bizonyos dolgokat, tényeket és helyzeteket nehezünkre esik „lenyelni", azaz elfogadni és elviselni. A nagyobb falatokat csak üggyel-bajjal tudjuk „megrágni", egyes dolgokat viszont „muszáj egyszerűen lenyelnünk". Másokat, pedig „képtelenek vagyunk olyan gyorsan megemészteni". E kifejezések mindegyike az emésztés folyamata és az élettörténések közötti szoros összefüggésről tanúskodik. Valamit lenyelni annyit jelent, hogy az ember egy dolgot elfogad, a sajátjává tesz. Aki a kemény és többnyire jókora falatokkal, melyeket az élet nekünk juttat, nem tud megbirkózni, gyakran folyadék – többnyire alkohol – segítségével kísérli meg, hogy az, könnyebben csússzon le a torkán. A mértéktelen alkoholfogyasztás étvágytalansághoz vezet. Következésképp az ember előbb-utóbb megelégszik a folyékony táplálékkal, mely könnyedén szétárad a szájban, s végképp lemond a valódi táplálékot jelentő szilárd falatokról.

A nyelési problémák egyik jellegzetes fajtája a levegőnyelés. A beteg nyelésre való készséget színlel, ám a tulajdonképpeni feladattól meghátrál.

Nyelési nehézségek: csökkent készség bizonyos dolgok elfogadására, a tények tagadása

Amit tenni kell

A nyelési nehézségekkel küszködőnek meg kellene kérdeznie magától, miképpen tudná megoldani élete nyilvánvaló konfliktushelyzeteit. Vagy le kell mondania, meg kell szabadulnia a kínzó feladattól, vagy pedig annak elvégzése érdekében fokoznia kell belső készségét és megértőképességét. A kellemetlen feladat mibenlétére valószínűleg gyorsan fény derülhet egy rövid, de mélyreható beszélgetés során.

Ha valakit „szélütés ér", ez hirtelen szívhalált vagy agyvérzést jelenthet. Mindkét esetben érelzáródásról van szó, aminek következtében a szív, illetve az agy meghatározott területének vérellátásában zavar keletkezik, ami e szervrész elhalásához vezet. Az agyvérzés vagy váratlanul következik be, vagy több napon át, fokozatosan „fejlődik ki". Az esetek többségében féloldali bénulást eredményez, mely az egyik karra, lábra, testoldalra vagy az alsó arcfélre terjed ki.

Ez az állapot akár hetekig is eltarthat, s végső soron görcsös bénuláshoz vezet. Ez annyit jelent, hogy az érintett testoldal izomzata állandóan a normálisnál erősebben meg van feszítve. Mindez a szóban forgó testfél, illetve arcoldal torz tartását idézi elő, amin a beteg egyáltalán nem tud változtatni. Felléphetnek beszédzavarok és nyelési nehézségek is, továbbá a beteg képtelen befolyásolni vizelet- és székletürítését.

Szélütés: az élet egy területe elhalt; az érzelmi képesség hiánya, az érzelemkinyilvánítástól való vonakodás, „szűklátókörűség", elutasítás

A betegség súlyossága és természete szempontjából döntő fontosságú, hogy a károsodás melyik agyterületet és milyen mértékben érte. Bárhogy legyen is, a szélhűdés jelentősen megváltoztatja az illető eddigi életvitelét. Bár bizonyos idő elteltével sokat javulhatnak az említett tünetek, mégis illúzió lenne azt gondolni, hogy előbb-utóbb minden olyan lesz, mint egykor volt. Nem is szabad olyannak lennie, hiszen éppen a régi állapot kényszerítette ki a szélütés bekövetkezését, s a betegség most meghatározott változtatásokat követel.

Lelki síkon a szélütés azt jelenti, hogy a beteg személyiségének vagy tulajdon életének egy meghatározott területét nem éli meg, illetve tudatosan elutasítja. Aki viszont hagyja elsorvadni létének egyes részeit, előbb-utóbb cselekvőképtelenné válik az érintett területeken, ami az adott testrész bénulásában külsőleg is megmutatkozik. Minthogy az élet bizonyos területeinek elutasítása vagy a beteg adott helyzetekben megnyilvánuló (többnyire emocionális) képtelensége most már a külvilág számára is „szemmel láthatóvá" vált, a barátok és hozzátartozók gyakran pontosan meg tudják nevezni, mely területeken vált a beteg életképtelenné. Az érintett fél a legtöbb esetben „szűk látókörű" viselkedést tanúsít (illetve tanúsított), különben már régóta képes lett volna megtenni a „sorsdöntő" lépést.