nyelészavar

A nyelési nehézségeknél, problémáknál a legtöbb esetben vizsgálni kell és érdemes a lelki hátteret. Miután fogainkkal az ételt felaprítottuk, a nyálas ételkását lenyeljük, a nyeléssel integráljuk, vesszük fel az ételt, a nyelés bekebelezés. Amíg még valami a szájunkban van, azt kiköphetjük. Ha azonban lenyeltük már, a folyamat nem fordítható meg többé. Nagyobb falatokat nehezen nyelünk le. Ha túl nagy a falat, egyáltalán nem tudjuk lenyelni. Néha le kell nyelnünk olyasmit is, amit tulajdonképpen nem akarnánk, például a felmondást. Vannak olyan rossz hírek, melyeket nehezen nyelünk le.

Éppen ilyen esetekben könnyebben nyeljük le a dolgot valami folyadék kíséretében, ha iszunk rá egy jót. Az alkoholisták azokról, akik sokat isznak, azt mondják, sokat nyel. Ha az alkoholista alkoholt nyel, ez általában valami nehezen lenyelhető dolog lecsúszását könnyíti meg, sőt adott esetben pótolja. Az alkoholista nyeli az alkoholt, mert van valami más az életében, amit nem bír, és nem akar lenyelni. Az alkoholista így az ivással az evést helyettesíti (a sok alkohol étvágytalanságot okoz) és kemény, szilárd táplálék helyett lágyabbat, egyszerűbbet nyel, meghúzza az üveget.

Sokféle nyelési zavart ismerünk, például a gombóc a torokban érzése, vagy a torokfájás, torokgyulladás esetén, mindezek azt az érzést közvetítik, hogy nem tudunk nyelni többé. Ilyen esetekben az érintett személynek meg kellene kérdeznie magától:

Mi az most az életemben, amit nem tudok, vagy nem akarok lenyelni?

A nyelészavarok meglehetősen eredeti formája a levegőnyelés, melyet. aerofágiának is nevezik, ami szó szerint levegőevést jelent. A kifejezés rávilágít arra, mi is történik itt. Bár valójában nem akarunk lenyelni, bekebelezni semmit, mégis készségünket fejezzük ki azzal, hogy „levegőt nyelünk”. A nyeléssel szemben érzett rejtett ellenállásunk később böfögésben, szellentésben nyilvánul meg.