rákbetegség
|
A mandulagomba növeli az immunrendszer védekezőképességét, csökkentheti a koleszterinszintet, jótékony hatással bír a szív- és érrendszerre, javítja a májműködést, csökkenti az inzulin rezisztenciát. A fő hatóanyagának számító poliszacharidokról kiderült, hogy az immunrendszer aktiválásán keresztül rákellenes hatást fejtenek ki. Javítják a rákbetegségben szenvedők életminőségét, erősítik az immunrendszerüket és csökkentik a kemoterápiájuk mellékhatásait. Kínai vizsgálatok megerősítették, hogy az Agaricus blazei Murill kivonatának forró vizes (tea) változata javítja a kemoterápiás kezelésben részesülő akut limfoid leukémiás betegek vérképzőrendszeri paramétereit és életkilátásait. Ez a gombafajta egy vízben oldódó poliszacharidot (cukrokból álló makromolekula), béta-glükánt tartalmaz, immunerősítő hatását ennek a vegyületnek köszönheti. Több kutatás is bebizonyította daganatölő és vírusölő hatását, valamint eredményességét a vércukor és a koleszterinszint csökkentésében. Tudományos munkák beszámoltak a gomba kivonatának (2x20g napi adagban 3 hónapig) jótékony hatására a krónikus hepatitis B betegekre, akiknek csökkent a hasi puffadása, a fáradtságuk, a májtáji fájdalmuk, a májmegnagyobbodásuk és a lépmegnagyobbodásuk.
A mell nemcsak hogy érzékeny, hanem a formájánál fogva szexuálisan provokáló jellege is van. Így az offenzív erotika témájára is gondolnunk kell. A mellrák esetében gyakran akkor omlik össze az immunrendszer, és akkor tör ki tulajdonképpen a betegség, amikor egy mély bánat éri a beteget. Hogy ez mekkora horderejű és milyen nagy bánat, azt saját magának sem vallja be. Többet vesz a szívére, mint amennyit bevall magának. A keblére szorítja a bánatát, nem azért, hogy közel engedje magához, hanem hogy elrejtse. Nem kiabálja ki magából, hogy mennyire aggódik vagy dühös, és mekkora szégyen érte. Ehelyett a keblében őrzi, ahol az, testet ölthet, és rákká változhat.
A mell puha szövete, amelynek az adás, a gondoskodás és a táplálás a feladata, olyan egoistává válik, amilyen a beteg tudatosan sohasem szeretne lenni. A test ezzel leveszi válláról azt a terhet, hogy ezeket a dolgokat kiélje. Nem azért nem éli ki, mert nincs neki, hanem mert nem vallja be, vagy nem engedi meg magának.
Ami a mellet, mint a kapcsolatok szervét illeti, a mellráknál a támadás maga is gyakran az árnyékba süllyed. A rák gyakran a bőr behúzódása formájában mutatja, hogy az érintett feladta a kezdeményezést, és a visszavonulás pólusába helyezkedett. Visszavonulni azonban a testi síkon nem lehet, csak a lelkin, és ott is csak a dolgok visszamenőleges végiggondolásának és a religio keresésének értelmében. Mint kimagasló, a testből kiálló szervnek, az orrhoz hasonlóan többek között a mellnek is az lenne a feladata, hogy támadó jellegű legyen. Hogy ez milyen fontos, az abból is látható, hogy ez az a két szerv, amelyet a leggyakrabban változtatnak meg sebészeti úton, hogy kifelé jobb minőséget tudjon kiállítani az illető.
A tudatosan ki nem élt támadó-agresszív elem ugyanúgy kifejeződik a rák történésében, mint a manapság használatos terápiás formákban. Ha a csomót, ami a szimbólumok nyelvén mindig egy megoldatlan problémát jelent, sebészi úton kivágják egy késsel, akkor a vérig menő agressziót nem lehet nem felismerni. De az energiában gazdag sugarak (a sugárterápia) is agressziót sugároznak ki, és a ráksejtek mellett számos egészséges sejt halálát is okozzák. Ugyanez áll a cisztákra is, amelyeknek pokoli agressziója mérgezéssel és blokkolással jár együtt. Szimbolikusan a ciszták hasonlítanak leginkább magára a rákra. Ezek a visszataszító módszerek valami olyant hoznak be a rákos beteg életébe, ami ott eddig hiányzott. Amennyiben integrálná ezt a tudatába, akkor kihozhatná a testi árnyéklétéből, és megszabadíthatná magát a fenyegetettségtől.
A mellrák is ugyanúgy jelzi, hogy a puha, nőies jelleg hátrányossá vált az élet küzdelmeiben. Azt mutatja, hogy a puhaság keménységgé alakult, és bizonyos körülmények között a nőiesség egy részéről egészen le kell mondani. Ami átvitt értelemben nem történik meg az, valamikor a sebészek feladata lesz, akik kivágják, ami az (élet) útjában áll. Aki nem kész arra, hogy a szükséges metszéseket maga végezze el a saját életében, annak végül is a megoldatlan szinten kell majd elvégeztetni. Az a feladat, hogy az ember élete bizonyos területeit (egy időre) feladja, hogy más, eddig elhanyagolt területek is megkapják, ami jár nekik. Vagyis: el kell hagyni az anyák birodalmát, a hold országot. Például ez azt is jelentheti, hogy az ember feladja a függőséget, a biztos, ám a fejlődése útjában álló pozícióját. Lemond a feltételekhez kötött ellátásról és gondoskodásról, és feladja a „jó feleség", a toleráns, örökké háttérbe szorított szerető, a „kedves lány", a mindent elfogadó, „megértő anya" szerepét. Szabad akaratából és átvitt értelemben kell elföldelni a családi tűzhelyet, feladni a Borsószem hercegkisasszony viselkedést, hagyni, hogy meghaljon a jó házból való, jó modorú úrilány.
A rák alapvetően azt jelzi, hogy az ember nem a saját fejlődésének az útját járja, vagy hogy megállt rajta, és így nem tudott egészen megszületni a lelke. A rák rámutat, hogy melyik helyen szorult be az ember a szülőcsatornába. A mellet az anyaság érzékeny területét és ezzel az anyáskodás, a rólunk való gondoskodás, a táplálás és a tápláltság témáját érte a karcolás. Így nem meglepő, amikor kiderül, hogy a mellrákos betegeknek majdnem kivétel nélkül különös kapcsolatuk van az anyjukkal, kezdve attól, hogy elhagyta őket, a „szokatlanul jó és mély" viszonyig bezárólag. Ebben az összefüggésben a váladékozó mellbimbóra, a mellráknak a betegek 1 0%-ánál fellépő figyelmeztető jelére is gondolnunk kell. A mellmirigy elkezd tejet adni, és jelzi, hogy a táplálás és a szoptatás témája az árnyékba csúszott.
Mivel a mell a puhaság és a simulékonyság szimbóluma is, ezért az eltartás és az eltartottság, a sebezhetőség és a kín, a megsértődés és az érzékenység témája is felvetődik. A mell, mint a kapcsolatok szerve a visszahúzódás és az ember magából való kikelése, a csábítás és az elcsábítás, az elrejtés és a kihívás témáit is veszélyesen mozgásba hozza.
Mindezeknél az a cél, hogy az ember ne azt akarja csinálni, ami „helyes", „jó" vagy amit „elvárnak" tőle, hanem találja ki, hogy mi az, ami neki magának megfelel, és azt vigye keresztül. Minden ember fejlődése egyedülálló, akkor is, ha a célja ugyanaz, mint mindenki másé. Ez a cél, pedig az egység. Ezt kell végül is megvalósítani, és csak akkor jön be a képbe a szeretet, mint a ráktematika megoldása. Ennek a szeretetnek, pedig már semmi köze sincs ahhoz, hogy kedves ember-e az illető. Amíg nem jut el idáig az ember, azaz nem vált mindennel és mindenkivel eggyé, addig világosan ki kell fejeznie, hogy egyáltalán nem ért mindenkivel egyet, hanem a saját egyéni útját szándékozik járni. Ehhez, pedig egy időre le kell mondania arról, hogy puha és hajlítható legyen. Le kell mondania az alkalmazkodóképességéről, és fütyülnie kell a „nagyon rendes nő"-féle jelzőkre. Biztosan gyógyítóbb, ha az ember az élete bizonyos szakaszaiban szabad akaratából lemond minderről, mint hogy szimbólumértékű nőies vonásától, a mellétől kelljen megválnia.
Amennyiben már elvesztette a mellét ebben az összecsapásban, akkor világossá válik, hogy mi mindent jelentett a számára. Sokkal többet vesztett el, mint csupán egy szervet. Elvesztett egy szimbólumot és ezzel annak az érzésnek egy részét is, hogy ő teljes értékű nő. Ha az amputáció után már nem érzi magát igazi nőnek, akkor addig főleg a teste miatt érezte magát annak. A jövőben rákényszerül arra, hogy már ne csak a testi nőiességgel határozza meg magát. Az élet más tartalmai akarnak helyet kapni az életében.
Azok a nők, akik egyik vagy akár mindkét mellüket is kénytelenek voltak feláldozni a ráknak, és az amputációt sok évvel túlélték, hatásosan számolnak be arról, hogy főleg tartalmi szempontból mennyire megváltozott az életük. Az amazonok mítosza sejlik fel a háttérből. Így válhat a veszteség eséllyé arra, hogy az ember rátaláljon új identitására. Egy olyan tartalomnak kellett helyet kapnia az életében, amely főleg saját magával, és nem annyira másokkal kapcsolatos.
Itt kell beszélnünk arról, hogy miért válhatott a mellrák a nők leggyakoribb rákos megbetegedésévé. A megbetegedések száma egyébként is döbbenetes módon növekszik. Magyarországon a daganatos megbetegedések a haláloki statisztikákban a második helyet foglalják el. A mellrák korai felismerésrendszere és az operáció, amennyiben az első stádiumban elvégzik, a nők majdnem 90%-ának teszi lehetővé, hogy a következő öt évet visszaesés nélkül túlélje. Az óriási növekedési arányszámnak nyilvánvalóan egy, a mai nők életében és a mai modern társadalomban egyre gyakrabban fellépő problematikához van köze. A mellmirigy önmagában eddig nem volt olyan szerv, amelyet különös előszeretettel támadott volna meg a rák. Mint ahogy a bevezetőben már említettük, vannak olyan kultúrák, amelyek nem is ismerik a ráknak ezt a fajtáját. Természetesen a mell esetében egy kifejezetten érzékeny szövetről van szó. Másrészt viszont ilyen érzékeny szövet az ember szájában is van, s ráadásul még egy sor rákkeltő anyaggal is kapcsolatba kerül. Mégis jóval kevesebbszer jelentkezik rák a száj nyálkahártyáján. A tejelő tehenek tőgye gyakrabban gyullad be, mint amilyen gyakran a nők mellmirigy gyulladást kapnak, ennek ellenére a rákos megbetegedés náluk teljesen ismeretlen.
A specifikus helyzetet keresve nem nehéz felfedezni a saját női út elhanyagolását. Ennek az útnak semmilyen köze nem kell, hogy legyen napjaink nőiességideáljához, és sokkal több keménységet és erőt követelhet, mint amennyi egyesek számára rendjén való lenne. Az a tény is beleillik ebbe a képbe, hogy az apácák átlagon felüli gyakorisággal betegszenek meg mellrákban. Meg kell gondolnunk, hogy mennyiben jelenti az apácarendi nővér hivatása a női út ellentétét. Valószínűleg azok az apácák betegszenek meg, akik nem a saját útjukat járják, mert nem elhivatást követve kerültek a kolostorba, hanem az élet elől menekültek oda. És talán azok is, akik bár hivatástudatból lettek apácák, de később elveszítették a kapcsolatukat a kolostori úttal, ám ennek ellenére ott maradtak. Mint ahogy elősegíti a rákot, ha az ember a kolostori élettel mintegy visszaél, ugyanis menekülésre használja, ugyanúgy meg is gátolhatja a kialakulását, amennyiben ez az élet az illető nőt a saját útjára viszi.
A betegségnek a lakosság körében való megoszlását tanulmányozva további érdekes összefüggéseket lehet felfedezni. Míg az apácák átlagon felüli gyakorisággal betegszenek meg mellrákban, azok a nők, akik fiatalabb éveikben több gyereket szültek, a legkevésbé érintettek. Amennyiben a szülések idején 25 évnél idősebbek voltak, máris megnő a rizikó. Azok a nők, akik csak 30 éves korukon túl szültek gyereket, már nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a gyerektelenek. Természetesen semmi értelme sincs annak, hogy ilyen statisztikák alapján fogjunk családtervezésbe. Ez azt jelentené, hogy a statisztikákat ok-okozati összefüggéseknek tekintjük, és ezzel félreértettük őket. Másrészt viszont meglehetősen megbízható jelzőszerepük van. Ezek szerint a korai gyerekszülés még mindig nagyon sok nő számára döntő az önmegvalósítás szempontjából, míg a nagyon késői gyerekszülés inkább egy kívülről elfogadott igénynek vagy egy racionális megfontolásnak felelne meg. Ezt támasztják alá a pszichoterápia tapasztalatai, ugyanis meglehetősen gyakran derül ki, hogy a modern életstílus felszíne alatt még mindig ősrégi ideálok és minták élnek. Statisztikákat értelmezni mindig kényes ügynek számított. Még kényesebb, ha egy ilyen témáról és egy ennyire érintett korról van szó. Azt viszont leszögezhetjük: annak ellenére, hogy az emancipációs mozgalmak azt hangsúlyozták, mennyire fontos az embernek a saját útját járnia, nem kell mindenben követni a nyomdokaikat. Ez a mozgalom bizonyult az elmúlt évtizedek talán legfontosabb mellrák megelőző kampányának, ugyanis új (szabad) teret és lehetőségeket nyitott meg a nők számára. Ahogy azonban hatalmat kapott, az árnyéka is rögtön kirajzolódott. A mellrákot azzal lehet megelőzni, hogy saját nőies útjának járására biztatják az embert. Ebben a mondatban mind a saját, mind a nőies szó, hangsúlyos. A nőmozgalom azonban mégoly sok jogos követeléssel a zászlaján egyre csak arra bátorította a nőket, hogy férfiak legyenek a talpukon, és ezzel akaratlanul is leértékelte a női utat. Ahol a gyerekek, a konyha és a vallásosság szitoknak számít, sok nőnek esik nehezére, hogy megtalálja, és értékesnek is tartsa az útját. Ezek a témák nyilvánvalóan mélyebben rögzülnek, mint amennyire a korszellem védelmezőinek az ínyére lenne.
Aligha találunk olyan specifikus személyiségprofilt, amely mellrákra lenne predesztinálva. A probléma éppolyan egyéni, mint maga az út. Az elhagyott vagy a meg nem talált, de minden esetben a nem járt egyéni út problematikája azonban mindig áttűnik valamilyen formában. A növekvő csomó azt jelezheti az anyasággal kapcsolatban, hogy itt olyasvalami nő, ami a valódi anyai szeretetet helyettesíti, valami hideg és veszélyes. A beteg éppenséggel olyan anya is lehet, mint amilyen a nagy könyvben meg van írva. Ha az anyalét nem szívből jön és csak eljátssza saját magának és a világnak a képeskönyvek anyafiguráját, akkor az, nem az ő útja, és ezért veszélyessé válik a számára. Az anyai szeretet a maga önzetlenségében az isteni szeretetről ad valamelyest ízelítőt. Ha szívből jön, akkor mindent meggyógyító ír, de ha csak társadalmi normákat utánoz, akkor az életébe kerülhet az embernek. Ugyanezzel a problémával találhatja magát szembe a képeskönyv-nő, akivel ő maga és a partnere is szerfelett elégedett, mert annyira sikerült megközelítenie a női ideált. Ám ha ez nem felel meg saját belső ideáljának, akkor az ő példaképszerű élete is rákgyanús. Maga a dinamikus, modern nő sem automatikusan védett a mellráktól, ha csak látszólag csinálja azt, amihez kedve van. Ha mégoly sikeres démont játszik is, ám valójában nem az, akkor éppolyan veszélyeztetett, mint az a szürke egér, aki annyira szeretne démon lenni, csak nem mer. A modern nő, aki azért „emancipálódott", mert manapság ez hozzátartozik a korszellemhez, de a szíve mélyén a klasszikus anyaszerepről álmodik, természetesen éppúgy a rizikócsoportba tartozik. Minden, ami a társadalmilag előre megadott sablonok szerint történik, aggasztó, mert aligha felel meg az ember saját alkatának. Aki azonban nem felel meg a saját alkatának és jellemzőinek az, veszélyesen él. Fennáll a veszélye, hogy a testébe süllyed az a vágya, hogy elüssön a fennálló normáktól, és ezen a szinten saját maga ellen fordul. Következésképp az a rák megelőzésének legjobb módszere, ha bátor életet él az ember, és a saját egyéniségének megfelelő utat járja. Az út teljesen egyéni, a cél azonban túlmutat az egyénen, és tökéletes. Susya rabbi ezt mondta röviddel a halála előtt: „Ha a mennybe megyek, nem azt fogják tőlem kérdezni, hogy miért nem voltál Mózes. Hanem azt fogják kérdezni, hogy miért nem voltál Susya. Miért nem, azaz egyetlen lettél, aki csak te lehettél volna?"
Sokan úgy gondolják, hogy minden gyógyszer büdös és rossz ízű. Ha igaz lenne az a nézet, hogy minél büdösebb egy anyag, annál erősebb a gyógyhatása is, az örökzöld törpetölgy csodagyógyszer lenne. Levelei karbolsav szagú viaszos gyantát választanak ki, innen származik több köznapi elnevezése is: bűznövény, zsírfa, karbolsavbokor. (A növény azonban karbolsavat nem tartalmaz!) A délnyugati indiánok a gyantát égési sebek bedörzsölésére használták. Az örökzöld törpetölgyből főzött teát, pedig megfázás, hörghurut, bárányhimlő, kígyómarás és ízületi gyulladás kezelésére itták. A fehér telepesek is átvették a növényt, s külsőleg horzsolások, zúzódások, kiütések, korpásodás és sebesülések, belsőleg pedig hasmenés, gyomoridegesség, menstruációs problémák, nemi betegségek, valamint májrák, veserák, és gyomorrák kezelésére használták. Az Egyesült Államokban 1842-tól 1942-ig mint köptetőt (amely eltávolítja a légzőrendszerből a nyálkát) és légúti fertőtlenítőszert tartották számon. Manapság azonban csak néhány herbalista tesz említést az örökzöld törpetölgyről. De azok, akik használják, külsőleg a sebfertőzések megelőzésére, belsőleg pedig a bélrendszer parazitái, baktériumos, illetve vírusos megbetegedések ellen ajánlják.
Az örökzöld törpetölgy hatásai Érdekes és ellentmondásos gyógynövény. Hatóanyagát, a nordihidro-guajarénsavat mint az állati zsírok tartósítószerét tartják számon.
Fogszuvasodás, ínysorvadás A nordihidro-guajarénsav fertőtlenítő hatása és a hagyományos fogfájás elleni használata arra sarkallta a tudósokat, hogy megvizsgálják a fogszuvasodást okozó baktériumra kifejtett hatását. Egy tanulmány szerint az örökzöld törpetölgyből készült szájöblítő 75%-kal csökkenti a fogszuvasodást. A szájban élő mikroorganizmusok ínysorvadást is okozhatnak, ami a felnőttkori foghullás legfőbb oka. A szájöblítő nem helyettesíti a fogkefe és a fogselyem használatát, de növeli a védelmet. Nem kell tartanunk hosszan megmaradó szagtól!
Rákbetegség A nordihidro-guajarénsav erős antioxidáns, s e hatásánál fogva megelőzi a vizsgálatok szerint végső fokon rákot okozó sejtkárosodásokat. Az örökzöld törpetölgyet több mint 100 éve használják a népi gyógyászatban rák elleni szerként. Számos bizonyíték áll rendelkezésre olyan emberektől, akik állítják, hogy a gyógynövény meggyógyította őket a rákbetegségből. Néhány laboratóriumi kísérlet valóban megerősíti a növény tumor-ellenes hatását. Az orvosi irodalom számos esettanulmányt közöl, amelyben a rák visszafejlődéséről számoltak be olyan embereknél, akik a növénnyel kezelték magukat. Egy férfi, akinél az Utah Egyetem orvosai a bőrrák legsúlyosabb formáját, rosszindulatú melanomát állapítottak meg. Az orvosok szorgalmazták a sebészeti beavatkozást, de ezt a férfi visszautasította, hogy az örökzöld törpetölgyből készült teával akarja magát kezelni. Az utahi orvoscsoport megdöbbenésére 8 hónappal később a férfi rákos tünetei jelentősen visszafejlődtek. A melanoma szakszerű orvosi kezelést igénylő halálos betegség. Ne hagyatkozzunk csupán a gyógynövényekre! A rákos betegek az orvossal konzultálva egyéb kezelések kiegészítőjeként alkalmazhatnak gyógynövényeket.
Figyelmeztetések és ellenjavallatok: Az örökzöld törpetölgy a szokásosan ajánlott mennyiségben a terhes és a szoptató nők kivételével más szempontból egészséges, vese- és nyirokrendszeri betegségben nem szenvedők számára biztonságosnak tekinthető. Gyógyszermennyiségnyit csak az orvossal megbeszélve használjunk! Ha vizelési problémák vagy mirigyduzzadás lép fel, hagyjuk abba használatát és forduljunk orvoshoz. Ha kisebb kellemetlenségeket, gyomoridegességet vagy hasmenést okozna, használjunk kevesebbet, vagy hagyjuk abba a növény használatát. Tudassuk az orvossal, amennyiben bármilyen kellemetlen hatást tapasztalunk, vagy ha a tünetek nem javulnak jelentősen két héten belül.
|
|
|
Ismertebb nevén mandulagomba (Agaricus blazei Murrill) már 1893-ban azonosították, de a Brazíliában őshonos gomba gyógyhatására csak 1965-ben figyeltek fel japán tudósok. A gomba vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, probiotikus ballasztanyagok, esszenciális aminosavak és magas bioaktivitással rendelkező alkotórészek tárháza.
A mellrák nemcsak hogy a leggyakrabban előforduló női megbetegedés, hanem a legfélelmetesebb is. A legszebb és a legpuhább helyen keletkezik valami kemény és rosszindulatú, s ez rémületet vált ki. A rákról szóló általános fejezetben elmondottak a betegségre általában érvényesek. Az érintett szerv helye és speciális jelentése, pedig tovább bővíti a betegség jelentését, hozzáadva annak a szintnek a jelzését, amelyen a történés zajlik. Amikor a mell puha mirigyszövete, a természetes biztonság, az öröm és a kéj számára fenntartott hely megkeményedik, és rosszindulatúvá válik, akkor ez az anyaság, az érzékiség és a kapcsolatok témáját veti fel. „Az a valami" a legérzékenyebb helyen, a szív közelében találta el az érintettet, és a beteg megtartja magának, nem árulja el senkinek, hogy mennyire megsebezték. Így a testnek kell megmutatnia, hogy valójában mi is a helyzet. Az ember a keblébe temeti a benne tomboló érzelmeket.
Ami önzetlen visszafogottságnak és megértésnek látszik az, sokkal inkább a félelem attól, hogy odacsapjon, panaszkodjon, és a saját érdekeiért harcoljon az ember. Gyakran a büszkeség is megakadályozza a kitörést. Az egoizmus különösen távol áll az önfeláldozó anyától, és így aztán tudatosan el is nyomja. A testben azonban ismét kitüremkedik, és méghozzá pontosan azon a helyen, ahol a valódi lágyszívűség, a mindenki iránti anyai megértés lakik. Ezek ellen a magas ideálok ellen persze semmit sem lehet mondani, csak éppen az érintett nincs (még) nyilvánvalóan abban a helyzetben, hogy fenntartás nélkül ezekért a célokért éljen. A be nem vallott fenntartás testet ölt és elárulja, hogy mennyi pokoli energia szunnyadt ott eddig és ébredt fel most a saját keblében. Az összes ki nem fejezett agresszív, pusztító, összekuszáló és kíméletlen érzés most a test síkján kezdi meg a támadást.
A mitológiában van egy motívum, amely közel áll ezekhez a történésekhez. Penthesilea, az amazonok királynője levágja a jobb mellét, hogy a harcban jobban meg tudja feszíteni az íját, azaz, hogy egy férfivilágban jobban megállja a helyét. Őt követve az amazonok levágják lányaik jobb mellét, hogy jobban fel legyenek fegyverkezve az élet harcára és legalább jobboldalt olyanok, lehessenek, mint a férfiak. Önként lemondanak puha nőiességük egyik részéről, mert az útjukban áll, és gátolja őket abban, hogy a kemény élettel szembeszálljanak.
Az Egyesült Államok délnyugati részén őshonos örökzöld törpetölgy hatóanyaga számos, fogszuvasodást okozó baktériumot képes elpusztítani. Gyógyító hatását a nordihidro-guajarénsav tartalmának köszönheti. E hatóanyag megöli azokat a baktériumokat és mikroorganizmusokat, amelyek a zsírok és olajok avasodását idézik elő.