szarulerakódás

Az alsó „szem" egészen más perspektívát kínál, mint a fenti. A krónikusan nyomás alatt álló pontok a tyúkok gomb formájú szeméről kapták a nevüket. Egészen pontosan megmutatják, hogy hol szorít az ember cipője.

Mint ahogy ezt a reflexzónák is felfedik, a tyúkszemek különösen világosan jelzik a fent és a lent közötti kapcsolatot. A tyúkszem, amely főleg az ember lábujjain keletkezik, azt jelzi, hogy a feje egyes területei nyomás alá kerültek. Amikor valaki áll az ember lábán, akkor egy idő után fájni kezd az a pont, ahol a nyomás éri. Az is lehet, hogy az ember maga lép a saját lábára, lehetetlenné téve önmaga haladását. Egészen biztosan ez a helyzet akkor is, amikor az ember tudatosan szűk cipőket hord. Különösen a nők hajlamosak arra, hogy egy ízlésbeli ideál hátráltassa a saját előrehaladásukat.

Anatómiailag a tyúkszem nem más, mint szarulerakódás, melynek az a célja, hogy az adott helyet megvédelmezze a külső nyomással szemben. A gyenge pontokat próbálja kipáncélozni. Hogy ez a páncéllemez idővel maga is fájdalmat okoz, az jól ismert tapasztalat. Épp azt fenyegeti szenvedéssel, aki mindentől meg akarja kímélni magát. Következésképp az, lenne a dolga, hogy ne testileg akarja mindentől megóvni magát, hanem az önvédelem szellemi-lelki intézkedésein gondolkodjon el inkább. Ami nyomja az embert, azzal konfrontálódni kell, majd meg kell tenni a megfelelő megoldást, hozó lépéseket. Például feladhatná azt az álláspontot, amely olyan nagy ellennyomást hoz létre, vagy pedig helytállóbb érvekkel biztosíthatná őket.

1. Ki áll a lábamon? Talán én magam vagyok az?
2. Hol ragaszkodom az álláspontjaimhoz, annak ellenére, hogy már elértem a fájdalomküszöbömet, és már valaki a lábamon áll?
3. Mennyiben fájdalmas és hátráltat a félelmem, illetve a biztonsági politikám az előrehaladásom szempontjából?
4. Mely pontokon nehezedik rám olyan nyomás, amit el kellene távolítanom az életemből?
5. Melyek azok a pontok, amelyeknél fájdalmas módon határokba ütközöm?