szifilisz

A tudományos vizsgálatok mára feltárták, hogy a szárcsagyökér (vagy szasszaparilla) nem hatásos a szifilisz ellen, így sokan teljesen el is vetik gyógyászati használatát. Más vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy vizelethajtóként hasznos lehet számunkra.

Az ókori görögök és rómaiak az európai szárcsagyökeret a mérgek ellenszerének tartották, a növény mégsem vált különösebben népszerűvé egészen a XVI. századig, amikor a spanyol felfedezők annak karibi változatát elhozták Európába, a tövises (zarza) kisméretű (illa) kúszónövényt (parra). (Lám csak, milyen árulkodó név is a szasszaparilla!) A karib-tengeri és az észak-amerikai indiánok a gyógynövényt bőrpanaszok és húgyúti problémák kezelésére, valamint a fizikai és szexuális fiatalság és életerő megtartására, frissítőként használták.

Az 1494-es évben szokatlanul virulens szifiliszjárvány söpört végig Európán, sok száz ember halálát okozva. A járvány fogadtatása a mai AIDS betegségéhez hasonlítható, s minthogy az európaiak az Újvilágból behurcolt kórnak tekintették, hát ellenszerét is az onnan behozott növények között próbálták keresni. Így esett választásuk a szárcsagyökérre.

Ahogy a hódítók a mexikói szárcsagyökeret 1530-tól nagy mennyiségben szállították Spanyolországba, az 1660-as évre Európa-szerte elterjedt frissítővé, valamint a vérbaj vélelmezett ellenszerévé vált. E szoros kötelék a szárcsagyökér és a vérbaj között, azóta sem szakadt meg.

A szárcsagyökér üstökösként tűnt fel a növényi gyógyítás egén. Nicholas Culpeper, a XVII. századi angol herba-lista szerint a „francia kór" (bujakór) legelőnyösebb gyógyírja, s az elődök tapasztalatait is átvéve ezt írja: „ha a bogyók nedvét újszülött csecsemőnek adjuk, azon semmiféle méreg nem fog majdan". Culpeper a szárcsagyökeret emellett szembetegségek, a fej felfázása, széltolulás, pattanások, valamint „az izmok és az ízületek mindenféle fájdalmai" ellen is javasolta.

1800-ra a legtöbb orvos elvetette a szárcsagyökeret, mint a szifilisz ellen hatástalan növényt, de a szakvélemény süket fülekre talált az emberek között. A XIX. század közepén Anglia rekord mennyiséget, 330 tonnát importált a növényből, döntő részben a szifilisz gyógyítására.

A XIX. század Amerikájában a nemi betegségeket udvarias beszélgetésekben meg sem lehetett említeni. A vérbaj mindazonáltal meglehetősen gyakori volt, és az orvosok számos növénnyel és szabadalmazott gyógyszerrel kísérleteztek. A hatóanyagokat nem kis eufémizmussal „a vér megtisztítóinak" nevezték, köztük is az egyik legnépszerűbb az Ayer-féle szasszaparilla volt, amelyet „a máj, a gyomor és a vesék bajai, valamint tuberkulózis, daganatok, reuma, női gyengeség, meddőség, pattanások és szifilisz" ellen forgalmaztak.

A szárcsagyökér az Egyesült Államokban 1820 és 1882 között a szifilisz ellenszereként szerepelt, de a polgárháború után nem kis részben az ellenző mozgalmak hatására veszített népszerűségéből, s a XIX. század végére az orvosok többsége már orvosilag értéktelen növénynek tekintette.

Bár a hagyományos alkalmazásokat tudományos vizsgálatok nem támasztják alá, a herbalisták a szárcsagyökeret a meghűlések, a köhögés, a láz és a köszvény gyógyítására továbbra is javasolják. Egyesek szerint férfi nemi hormont, tesztoszteront is tartalmaz. A szifilisz kezelésére azonban már senki sem ajánlja.

A szárcsagyökér hatásai

Népszerűségéhez képest meglepően kevés vizsgálatot végeztek a szárcsagyökérrel. A felmérések zömét az 1930-as és 1950-es évek között végezték, és csak nagyon kis részükben ismételték meg a vizsgálatokat. De még a korlátozott számú vizsgálat is hozott hasznosítható tudományos eredményt. A szárcsagyökér vizelethajtó hatású vegyületeket (szaponinok) tartalmaz, ez lehet az alapja annak, hogy a növényt oly hosszú időn át a nemi szervekkel kapcsolatban alkalmazták.

Szifilisz

A nyugati világ kutatói határozottan állítják, hogy a szárcsagyökér hatástalan a szifilisz ellen. Egyes megerősítetlen kínai vizsgálati adatok azonban arra utalnak, hogy kedvező hatású lehet. Meglehet, hogy a kínaiak és 500 év herbalista gyakorlata teljességgel téves nyomon járt. Az is lehet, hogy a XIX. század orvosainak volt igaza, akik úgy tartották, a szárcsagyökér előnyei csak hosszas használat után mutatkoznak. A kérdés további vizsgálatok tárgya lehetne, hiszen a szifilisz újra felütötte a fejét.

Magas vérnyomás

Az orvosok a magas vérnyomás kezelésére gyakran vizelethajtókat írnak fel. A magas vérnyomás súlyos betegség, amely szakszerű orvosi ellátást igényel. Ezért ha a terápiában a szárcsagyökeret is használni kívánjuk, ezt feltétlenül egyeztessük az orvossal, és folyamatos orvosi ellenőrzés alatt tegyük.

A vizelethajtók kiürítik a szervezetből az egyik fontos ásványi anyagunkat, a káliumot. Ezért a szárcsagyökér gyógyszermennyiségben történő, rendszeres fogyasztása mellett kálium dús étrendet kell biztosítani, így sok banánt és friss zöldséget kell enni.

Pangásos szívelégtelenség

Az orvosok a szívelégtelenség esetén a szervezetben fellépő folyadék felhalmozódások elkerülésére vízhajtókat írnak fel. A szívelégtelenség minden esetben orvosi felügyeletet igényel. Ha a terápiában szárcsagyökeret kívánunk alkalmazni, egyeztessük a kezelőorvossal.

Nőgyógyászati panaszok

A terhes és a szoptató nők kerüljék a vizelethajtók használatát! Vízhajtóként ugyanakkor a szárcsagyökér enyhítheti az elő-menstruációs folyadék gyülemlés panaszait.

Figyelemfelkeltő lehetőségek

A világ különböző országaiból származó előzetes vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a szárcsagyökér előnyös lehet a pikkelysömör és a lepra gyógyításában.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok:

Egyes fogyókúrás étrendek a szervezet folyadékmennyiségének csökkentésére vízhajtók használatát ajánlják. A fogyókúrákkal kapcsolatos hivatalos szakvélemény azonban nem javasolja a vízhajtók ilyen alkalmazását, mivel az így leadott kilóink rendszerint azonnal visszatérnek. Az állandó testsúlycsökkentés alapja a zsírszegény és rostban gazdag táplálkozás, valamint a rendszeres testmozgás (aerobic).

A szárcsagyökér nagy mennyiségben égő érzést válthat ki a szájban és a torokban, valamint gyomor- és bélirritációkat okozhat.

Szifilisz fertőzés esetén lappangó konfliktus, amely a nemi szervek tájékán gyulladáshoz vezet. Kezdetben fájdalommentes fekély konfliktus képződik a genitális területen a gyulladás, illetve fertőzés helye. A középstádiumban a szifilisz majdnem minden egyéb kórkép tünetét képes produkálni, és minden szervet képes megtámadni. A leggyakrabban előforduló tünetek: bőrelváltozások például foltok, papulák, kiütések, pustulák és csomók. A konfliktus észrevétlenül átterjed a külső határokra és a kapcsolat, érintkezés területeire, a betegség eredetére csak a lágyék nyirokcsomóinak megduzzadása emlékeztet, rózsafüzér egymást érik az apró gyöngyök. A hajhullással nyilvánvalóvá válik a bőr járulékainak haj, köröm, vagyis minden, ami szaru, valamint a szabadság, függetlenség és hatalom tudat alatti elvesztése.

A következő stádiumban látható jelek nélkül, évekig rejtve marad a konfliktus, a végső stádiumban csúnyán kifekélyesedett, burjánzó tumorok szifiliszes sarjdaganatok jelentkeznek minden lehetséges szervben vagy testtájékon, ideg, szív stb. Aneurizmák tágulatok kialakulása a szív vagy az aorta falában, és végül a központi idegrendszer megbetegedéseként a gerincvelő sorvadás és a progresszív paralízis idegrendszeri szifilisz is bekövetkezik. Heves érzelmi és lelki tünetek, szélsőséges érzelmi kitörések, gépies ismételgetések, erőszakos reakciók az ellentmondás esetén, kiszámíthatatlanság, szóáradatok, memóriazavar különösen számolási feladatoknál. Gyors megöregedés, az idegrendszeri szifilisz esetén neurolues a Treponema pallidum, a szifilisz kórokozója még több 10 év lappangási idő után is képes Ámor megkésett nyilaként túláradó szerelemérzéseket előidézni.

Amit tenni kell!

A kisebb, ártalmatlan vitákat az emberi kapcsolatok területén kell értelmezni, és ott kell nekik jelentőséget tulajdonítani, ki kell harcolni a megoldást. A legkisebb konfliktuson keresztül is veszélyes méreg kerülhet a rendszerbe. A konfliktus észrevétlen átterjedését követően a határ és az érintkezés területén bátran és nyíltan konfrontálódni, bevallani önmagunknak, hogy a konfliktus oka saját belsőnkből fakad. Bátran bocsátkozni az ágyék és a lágyék területeinek problémáiba, szerelmi energiánk bevetése. Tudatosan lemondani a külső szabadság és hatalmi igényeinkről, szándékosan hajat növeszteni, és felelősséget vállalni a kifizetetlen számlákért.

Tisztázni önmagunkkal, hogy akár a legkisebb mértékben elfojtott konfliktusaink, illetve a halogatott vagy hamis kompromisszumokkal lezárt viták egyszer akár sok év múltán is újra elő fognak jönni. A végső stádiumban az egészért folyó harc a cél, megtanulni átlátni a kötelezettségek nélküli szerelem problémáján mindent megkapni fizikai szinten, és semmit sem adni lelki szinten, ahelyett hogy saját testünket áldoznánk fel a szifilisz által, inkább átvitt értelemben áldozzuk fel magunkat a társunkért.

Ámor nyilainak tudatosan áldozatává válni, ahelyett hogy a szifilisz kórokozójának mérgező nyilait hordoznánk a bensőnkben. A kontrollálatlan érzelmi kitörések helyett kialakítani magunkban az intenzívebb érzelmek megélésének képességét, megfeledkezni önmagunkról a szerelemben önzetlen szerelem, ahelyett hogy a nagy felejtéssel, halállal szembesülnénk a szifilisz végső stádiumában.

Szifilisz fertőzés esetén kezdettől fogva felvállalni a harcot, tudatosítani magunkban, hogy a legkisebb konfliktus és tisztátalanság is a legsúlyosabb komplikációhoz vezethet a nemi szervek a polaritás képviselői területén. Minél előbb kibékülni a polaritás törvényével.