színvakság

Vaknak lenni az élet sokrétűségére és színességére, semmi sem tűnik színesnek, mindent szürkének látni. Megpróbálni a különbségeket egy szintre hozni, piros-zöld vakságnál a fejlettség színeit nem tudja megkülönböztetni piros, azaz a kezdet ereje, energia, zöld, azaz természet, remény.

A piros az emberi birodalom energiája és a zöld a növényzet birodalmának energiája egymás komplementer színei, kiegészítik egymást, és szükségük van egymásra, nem tudjuk megkülönböztetni egymástól ezt a két birodalmat. Elvéteni a különbséget az ösztönzés piros és a megnyugtatás zöld között.

Amit tenni kell!

Színvakság esetén felismerni az észlelés egyszínűségét, felismerni egy színtelen világ veszélyeit. Nem hagyni, elterelni a figyelmet a valódi feladatokról csak azért, mert színes az élet, mindenen akár egy parányi dolgon is átlátni, tudatosan átlépni a szürkeségen. Felfedezni a színeket, mint a világból hiányzó részek pótlását minden színből hiányzik a komplementer az egység létrejöttéhez, a fehérhez.

Speciálisan a piros-zöld vakságra vonatkozóan megtanulni az energiát és a fejlettséget egységként látni. Megtanulni látni és felismerni az ellenpólusokban, hogy a piros és a zöld komplementer színek, egy és ugyanazon alaperők, amelyeknek szükségük van egymásra. Nem hagyni, magunkat behálózni, elcsábítani Mája színjátékával, meditálni a fekete-fehér fotográfiák varázsa felett. Bármikor felismerni az egységet a polaritásban, mindennek a mélyén felismerni azt a bizonyos Egyet, vagyis az egységet.

A teljes színvakság nagyon ritka. Okai a színtévesztés okaihoz hasonlók. Kétféle lehetőség van a színtévesztés színvakság kialakulására: az egyik, hogy betegség vagy sérülés váltotta ki (szemhályog gyulladás, mérgezés, alkoholizmus, cukorbetegség satöbbi), a másik, hogy genetikai úton öröklődött. A genetikai okok miatt kialakuló színvakságnak is két fajtája létezik, az egyik a kékcsap-monokromázia és a másik az akromatopszia.

Színvaknak lenni azt jelenti, hogy a világot színek nélkül, szürkésnek, differenciálatlannak látom. A színtévesztő bizonyos színtartományban lévő színeket nem lát. Az is lehet, hogy csak nem vagyok képes pontosan felismerni, látni a színeket. Ilyen esetben fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy milyen erőteljes stressz helyzetet élhettem át, amely arra a színre vagy színekre utalhatott, amelyeket nem vagyok képes meglátni, megkülönböztetni egymástól. Például, ha nem látom a pirosat, akkor az lehet amiatt, hogy gyermekkoromban majdnem meghaltam, amikor egy piros színű autó majdnem elütött engem. Mivel ezt az eseményt követően a piros számomra nagyon erőteljes stresszhez kapcsolódik, amely az engem fenyegető halált szimbolizálja, tudat alatt nem szeretném ezt a színt többé meglátni. Ez érvényes minden olyan színre, amelyeket nem vagyok képes megkülönböztetni. Az is lehet, hogy egyszer eldöntöttem, nem fogok többé színesben álmodni azért, hogy elkerüljem a csalódást. Mivel a ma álmai a holnapunk valóságává válnak, nem fogok többé színeket látni a mindennapjaimban sem.

Amit tenni kell!

Mostantól én döntök a színekről, a fantáziámra bízom magam. Elképzelem a rózsaszínt, a zöldet vagy a kéket. Művészként én döntök a színek keveréséről. Magamba szívom a világ által ajándékozott egységet és harmóniát. Szabadon hagyom áramolni a fantáziámat, az életörömömet ezerféleképpen fejezem ki.