szürkületi vakság
|
A bársonyvirág fészkes virágzatában nagy mennyiségű karotinoidot (xantofillokat) találunk, helenient és luteint, melyeket a gyógyszeripar a virágzatból kivonva szürkületi vakság és festékes szemideghártya-gyulladás kezelésére szolgáló készítmények, előállítására használ fel. A szem sötéttel szembeni alkalmazkodási képességének helyreállítására, illetve fokozására használják. A bársonyvirág kivonata javítja a szem gyenge fényviszonyokkal szembeni érzékenységét, ajánlott szürkületi vakságban (farkasvakság) és festékes szemideghártya-gyulladásban szenvedőknek. A büdöske virágaiból készült ázat vagy tea külső és belső vérzések esetében ajánlott szer a véredények falainak megerősítésére. A kozmetikai iparban kivonata bőrkondicionáló anyagként ismert. A büdöske hatóanyagai a kozmetikai készítményekben serkentik a sejttevékenységet, javítják a bőr vérellátását, illóolaj komponensei révén fertőtlenítenek, gátolják a kórokozó gombák fejlődését. A bársonyvirág virágszirmaival gyógyteákat, salátákat, köreteket ízesíthetünk. A sáfrányt is helyettesíthetjük vele, és van citrom zamatú változata is. Összevágott szirmait rizshez, liszthez keverve és levesekbe is ajánlják.
Szürkületi vakság (farkasvakság): felhívás látásmódom megváltoztatására; nyitott szemmel kell járnom a világban, más megvilágításban kell szemlélnem a dolgokat Amit tenni kell A szürkületi vakság arra szólít: változtassunk, a dolgok látásmódján s álljunk készen arra is, hogy „szembenézzünk a sötétséggel", azon felismerés alapján, miszerint az élet egészéhez minden hozzátartozik. A betegnek meg kell tanulnia, hogy szeme a világ minden dolgára nyitva legyen, s hajlandónak kell mutatkoznia a valóság minden részletével való szembesülésre. |
|
|

A bársonyvirág vagy büdöske (Tagetes) az őszirózsafélék családjába növény mintegy húsz fajjal. Büdöske nevet az erős szaga miatt kapta. Őshazájában teáját fájdalomcsillapításra és lázcsillapításra, szélhajtó és vízhajó szerként, antiszeptikumként és féreghajtásra is használják.
A szürkületi vakságban (farkasvakság) szenvedőnek fel kellene tennie a kérdést, hol és mikor nincs abban a helyzetben, hogy „más fényben legyen képes látni" a dolgokat. Aki nézeteit kizárólag egyetlen látásmódra alapozza, aki nincs abban a helyzetben, hogy a változó körülményekhez (éjszaka) alkalmazkodjék, Ő szürkületi vakságban fog szenvedni. Éjjel csupán csekélyke fény áll rendelkezésünkre, így a dolgok megkülönböztetéséhez, átvitt értelemben, kevés támpont adódik. „Sötétben minden tehén fekete", tartja a mondás, pedig a tehenek mégiscsak különböznek egymástól. Nappal ez teljesen nyilvánvalóvá válik. A szürkületi vakság tehát arra is utal, hogy a beteg az egymástól részleteiben jelentősen különböző dolgokat, melyeket külön-külön „egy adott fényben" kellene tekintenie, egy kalap alá veszi, pedig azok voltaképpen árnyaltabb megítélést kívánnának. Az illetőnek toleranciára és objektivitásra kellene törekednie, s nem szabadna egy korábban kialakult véleményéhez oly görcsösen ragaszkodnia.