utazási betegség

Kinetózis esetén az utazási betegség azon alapul, hogy nem hangolódunk rá a helyváltoztatásra, ezzel kapcsolatosan kifogásokat sorakoztatunk fel, például szédülés, szédelgés. A betegség tipikus lefutása az érzékszervek különböző, egymásnak ellentmondó, egymást akár ki is záró információkat juttatnak a központba, az agyba.

Tengeribetegség példáján szemléltetve, a szem nyugalmat érzékel, miközben az egyensúlyszerv imbolygó dülöngélő mozdulatokat, a szédülés itt önámításra vall, nem vagyunk hajlandóak észlelni a tengeri állapotokat. A légibetegség esetén lehetőségeinkkel ellentétben nem hangolódunk rá sem a levegőre, sem a repülésre, rosszullét és szédülés az autóban, nem az útra figyelünk, nem kifelé tekintünk. Általánosságban úgy érezzük, hogy inog a lábunk alatt a talaj, nem vagyunk elemünkben, sem itt, sem ott nem vagyunk jelen, hanem lebegünk a világok között. Tudatunk számára óriási léptékkel változtatjuk meg helyzetünket, ezért már a szemünknek se merünk hinni, hányinger fojtogat.

Amit tenni kell!

Hozzuk összhangba az információkat, például tengeribetegségnél menjünk a hajófedélzetre, és tudatosítsuk a víz mozgását, vagy csukjuk be a szemünket, iktassuk ki, mint hibaforrást, bízzuk magunkat az ingó talajra, idegen elemre. Merüljünk bele, és adjuk át önmagunkat ennek az új helyzetnek, alkalmazkodjunk a sebességhez, a megváltozott viszonyokhoz, és csillapítsuk, vagy fokozzuk saját feldolgozási sebességünket, például vidámparkok körhintáin. Alakítsuk ki saját hozzáállásunkat, legyünk nyitottak szemünk hibás érzékeléseire. Adjuk meg magunkat a helyzetnek, és alkalmazkodjunk a mindenkori elemhez.