ínszalagsérülés

Ránduláskor az ízület elmozdul a helyéről, majd visszatér oda. Ficamról akkor beszélünk, ha az ízület elmozdul a helyéről, majd kóros helyzetben marad. Az ízületek a rugalmasságot és az életem helyzeteihez való alkalmazkodást szimbolizálják. A csukló és a boka az energiának még az anyagban történő megnyilvánulása előtti kifejeződését jelképezik. A rándulás azt jelzi számomra, hogy épp fékezek. Bizonytalanul érzem magam, ellenállást érzek az általam választott iránnyal szemben (boka), vagy azzal szemben, amely felé jelenleg haladok (csukló), vagy ami felé haladni tudnék egy új helyzetben. Bűntudatom van, és meg szeretném magam büntetni az ellenállásomért. Olyan mentális feszültséget élek meg, amit már nem lehet elviselni. Attól függően, hogy milyen mértékben vagyok dühös, mennyire nagy az ellenállásom, bűntudatom, mentális feszültségem, vagy egy „jobbfajta" ínszalagsérülést élek meg, ahol az ínszalag csak megrándul, vagy egy komolyabb ínszalagsérülést, amelyben az ínszalag részlegesen vagy teljesen elszakad, és így inkább az ízület ficamáról beszélhetünk. Tudatosítom, hogy mit éreztem a baleset pillanatában, vagy mit tettem közvetlenül azelőtt.

Feltehetem magamnak a kérdést: Olyasvalamit teszek, amiről jobb lenne lemondanom? Vajon a helyzetkezelési módszerem feszültséget és valódi szorongást okoz nekem? Időt szánok arra, hogy új irányt találjak magamnak, vagy hogy meghozzam a szükséges változtatásokat annak érdekében, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és hogy szabadon haladhassak előre. Elfogadom ennek a rándulásnak a tényét, amely ezért van, hogy engem változtatásra kényszerítsen. Ha az elfogadás megtörtént, a gyógyulás gyors és teljes lesz. Ha azonban haszontalannak, semmirevalónak érzem magam - mert most nem, vagy csak gyengén tudok járni vagy lebecsülöm magam, sokkal hosszadalmasabb gyógyulásra kell számítanom. Ezért hasznomra válik, ha az adott helyzetet (a rándulást, és mindazt, amit ez magában foglal) pozitívan és konstruktívan, előremutatóan próbálom látni.