Pszichózis - lelki okai
Pszichózis vagy elmebaj: az elmegyógyászatban használt fogalom, amelynek széles körű jelentése van. Többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amikor a beteg elveszti kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak. De azt is jelzi, hogy a betegségnek inkább súlyos, mintsem enyhe vagy mérsékelt következményei vannak a betegre nézve.
A személy tartósan fennálló tudatzavara, melyben az észlelés, a valós világhoz való kötődés, valamint az onnan érkező ingerek felfogásának képessége súlyosan károsodik. A beteg a feltisztult periódusain kívül nem rendelkezik ép tudattal. A betegre öntudatának eltorzulása, mások és a külvilág torz megítélése, érzékenység, intelligencia, szigorú ítélkezés jellemző. Úgy él, mintha idegen lenne ebben a világban. A paranoia és a skizofrénia különféle pszichózisok. Ha ebben a betegségben szenvedek, akkor el akarok menekülni attól, aki vagyok, és el akarok menekülni ebből a testből, amit nem fogadok el. Rosszul érzem magam, az a benyomásom, hogy nincs többé identitásom, mert hagytam, hogy az engem körülvevő emberek elnyomjanak engem. Eléggé gyenge az önértékelésem, és minden eszközzel megpróbálom megszerettetni magam, figyelmet akarok kicsikarni. A pszichózis lehet olyan esemény következménye is, amelyben annyira nagy érzelmi megrázkódtatást éltem át, hogy el akartam magam határolni a valóságtól. Az elmém, nem értvén a dolgot, a következő kérdést tette fel: Ez miért épp velem történt meg? A tudatalattimban elrejtettem bizonyos eseményeket, érzelmeket, azonban azok még mindig ott vannak, és előbb- utóbb szembe kell majd néznem velük, hogy le tudjam vonni belőlük a tanulságot. Az engem tudat alatt irányító, és impulzív viselkedésre késztető eseményeket kiszabadítom mentális börtönükből, és visszanyerhetem az életem feletti irányítást. A gyermekpszichózis a gyermek és szülei közti zavart viszonyból származhat. Én, mint gyermek, a mentális fejlődésemben egyfajta közömbösségbe, tétlenségbe és stagnálásba zárkózom, egy olyan elszigetelt világba, amely nem közvetíthető, és amely a védelmemet szolgálja. Olyan, mintha nem lennék képes megtalálni a helyemet, és felelősséget sem tudnék magamért vállalni. Az a benyomásom, hogy nem válhatok azzá, akinek a szüleim engem látni akarnak, mert őket is a velem kapcsolatos félelmeik, vágyaik irányítják.
