Tüdőproblémák - lelki okai
A tüdőm működése teszi lehetővé számomra, hogy az élet keringhessen bennem. A tüdő szűri meg a testembe kerülő levegőt. Belélegzem az „életet", majd visszaadom azt az Univerzumnak. A tüdőm jó működése lehetővé teszi, hogy minden sejtemet kiszellőztessem. A tüdőm által ébredek rá arra, hogy „ÉN" létezem. A tüdőm rávilágíthat tehát egy, a létezéssel kapcsolatos problémára, és ez lehetővé teszi számomra, hogy ezeket a negatív érzéseket kiszellőztessem, amelyeket a belélegzett szeretettel kell megtisztítanom.
A tüdő bántalmai (tüdőbaj, hörghurut, asztma, fibrózis) azt jelzik, nagyon félek attól, hogy megfulladok, meghalok. Annyira idegesnek érzem magamat, hogy nagyon lekorlátozom az életteremet, ami szintén bizonytalansággal tölt el engem. Az is lehet a benyomásom, hogy elvesztettem a területemet (az Én társamat, az Én családomat, az Én barátaimat, az Én munkámat, az Én házamat, az Én gondolataimat jelenti), vagy éppen most veszítem cl azt. Ha elveszítem, akkor az olyan számomra, mintha meghalnék, semmivé válnék. Tehát nehezen találom meg a helyemet a világban, és nehezen irányítom a kapcsolataimat az engem körülvevő világgal. Mivel a tüdőm a légzésemért felelős, ha az nem működik jól, akkor a vérem oxigénellátása nem lesz megfelelő, ami pedig létfontosságú a túléléshez. Ez a zavar arra mutat rá, hogy a halál nagy félelemmel tölt el, és hogy ezen az érzésen kicsit tompítani kellene. Ha légzési fájdalmaim vagy rendellenességeim vannak, akkor fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy nem érzem-e magam elnyomottnak, vagy fojtogatottnak az életemben. Lehetséges, hogy az-az érzésem, hogy nincs elég levegőm, főként a családtagjaimmal való kapcsolataimra lehet ez jellemző.
Korlátozottnak érzem magam, vagy úgy érzem, nem érdemlem meg a boldogságot? Szomorú és búskomor vagyok, de meg kell tanulnom a saját értékeimet elismerni, és olyan dolgokat tenni, amik örömet okoznak számomra. Ahelyett, hogy régi emlékeken történő rágódásban lelném örömömet, és ettől melankolikussá válnék, ami csak az egyedüllét és izoláltság, elszigeteltség érzéseit növelné bennem, inkább az életem bőségeire kellene irányítanom a figyelmemet, és mindarra, amim van.
Amit tenni kell!
Tudatára ébredek, hogy állandó jelleggel védelem alatt állok, és kísérnek utamon. Jogom van ahhoz, hogy legyen egy saját területem, életterem, egy olyan hely, ami csak az enyém, és ami senki máshoz nem tartozik, ugyanúgy, ahogy mindenkinek. Így jöhet csak létre harmónia, és csak így tudok kiteljesedni. Visszaveszem a hatalmamat és „nyitott" tüdővel lélegzem be az életet.
