Menstruációs panaszok - lelki okai
Menstruációs panaszok: a nőiség elutasítása, az új iránti nyitottság hiánya, felelősségtől való félelem; felhívás az öntudat korlátainak megszüntetésére
A menstruációs panaszok a nőiség belső elutasítására utalhatnak. Ez az elutasítás irányulhat a nő társadalmi szerepére és státusára, de akár a (jövendő) anyaszerepre is.
Más esetekben a nő talán mélyen vágyik gyermekre, tudja viszont, hogy életkörülményei vagy partnerének ellenkezése miatt nem lehet teherbe esnie. Ilyenkor a menstruáció idején a nőben újra meg újra tudatosul az „elszalasztott lehetőség", ami mélységes csalódást vált ki benne. Mindezt testileg is fájdalmasan éli át.
A menstruációs panaszok tehát voltaképpen az új feladatra való készség hiányát jelzik. Elérkezett a megfelelő idő, az ember viszont még nem áll készen, még tiltakozik az ellen, hogy felnőjön. Pedig feladatunk megkívánja, hogy állandóan készenlétben álljunk, hogy az új áthathassa tulajdon személyiségünket, s rajta keresztül megnyilvánulhasson. Következésképp fájdalmat okoz, ha az ember görcsösen ragaszkodik egy már elért állapothoz, ha a lány tiltakozik a nővé válás ellen. A fejlődéshez természetesen hozzátartozik, hogy vállaljuk a felelősséget önmagunkért, semmiféle módon nem akadályozzuk az élet szabad folyását.
A fájdalom magában rejti a felhívást, hogy engedjük továbbhaladni fejlődésünket, tudatunk beszűkülését, mely félelemként nyilvánul meg, oldjuk fel, s végre felnőtté váljunk, ne csupán idősebbé. Megkívánja tőlünk, hogy lelki téren is készségesek legyünk önmagunkat boldogan átengedni minden új hatásnak, mely tulajdon életünkben jelentkezik, vagy személyiségünkön keresztül megnyilvánul.
A menstruációs panaszok egyértelműen felszólítanak arra, hogy inkább „hasból éljünk" ahelyett, hogy elgondolásokhoz, határozott elképzelésekhez igazodnánk, és mondjunk igent az életre úgy, ahogy van. Mindez félreérthetetlenül közli velünk: mondjunk igent női mivoltunkra, egyben sajátos feladatunkra, sajátos kihívásunkra.
Nem lenne szabad többé az önmagunkról alkotott elképzeléseink szerint élnünk, ehelyett önnön magunkat kell létezni hagynunk, nem szabad megállnunk, hanem élveznünk kell az élet útját.
