Hányinger és hányás - lelki háttere
Ha az ételt lenyeltük, magunkba fogadtuk, az még mindig lehet nehezen emészthető, nyomhatja a gyomrunkat, mint egy kő. A kő azonban, akárcsak a mag, problémát szimbolizál. Mindnyájan tudjuk, milyen mértékben megfekheti gyomrunkat, milyen mértékben elveheti az étvágyunkat egy probléma. Az étvágy a legnagyobb mértékben függ a mindenkori lelki szituációtól. A pszichikai és a szomatikus folyamatok analóg voltát sok szófordulat példázza, teljesen elvette az étvágyamat, ha rágondolok, elfog a hányinger, vagy akár, ha csak látom, már rosszul vagyok. Hányingerünk van, ha valami olyasmit utasítunk el, amire egyáltalán nincs szükségünk, s ami ezért megfekszi a gyomrunkat. A gátlástalan összevissza evés is okozhat hányingert. Ez nemcsak fizikai szinten van így tudatunkban is, felhalmozhatunk annyi össze nem illő dolgot, hogy nem bírunk elbánni vele, nem bírjuk megemészteni. A hányinger csúcspontja a hányás. A hányás során olyan dolgoktól, olyan benyomásoktól szabadulunk meg, amelyeket nem akarunk tudni, nem akarunk bekebelezni, nem akarunk integrálni. A hányás megbízható kifejezése elutasításunknak, elhárításunknak.
A hányás azt jelenti, hogy valamit nem fogadunk el. Az összefüggés teljesen világos a jól ismert terhességi hányásnál is. Ebben a gyermekkel, illetve a férfiúi ondóval szembeni tudattalan elhárítás nyilvánul meg, az anya nem akarja bekebelezni őket. Ha ezen a gondolatmeneten továbbhaladunk, a terhességi hányás a női szerep (az anyaság) elutasítását is kifejezheti.
