Bőrkiütések - lelki háttere
Ha bőrkiütés keletkezik, valami áttöri a határt, valami ki akar jönni. Legegyszerűbben ezt a gondolatot az úgynevezett serdülőkori pattanások példáján követhetjük. A pubertás idején az emberben feltör a szexualitás, az erre irányuló igényt azonban félelmében a serdülő általában visszafojtja. A pubertás amúgy is jó példa a konfliktushelyzetre. A látszólagos nyugalom fázisában egyszerre csak tudattalan mélységekből tör fel egy új igény, amely minden erejével helyet próbál teremteni magának az érintett személy életében és tudatában. Ugyanakkor ez a követelődző új valami ismeretlen, szokatlan és félelmet kelt. A serdülő legszívesebben kitörölné a világból, s visszatérne előző, megszokott állapotába.
Ez azonban nem megy többé. A megindult folyamatot nem lehet meg nem történtté tenni. Így a serdülő ott van a konfliktus közepében. Az új igézete és a tőle való félelem egyforma erővel rángatják. Minden konfliktus e minta szerint zajlik le, csak a téma változik. A pubertásban a téma a szexualitás, a szerelem, a társas viszony. Felébred a vágy az ellenpólusú te iránt. A kamasz kapcsolatba szeretne kerülni azzal, ami hiányzik neki, de nem mer. Szexuális fantáziák merülnek fel, de szégyelli magát értük. Világos, hogy egy ilyen konfliktus gyulladásként válik láthatóvá bőrén. A bőr ugyanis az én határa, melyet le kell győznünk ahhoz, hogy a te-t megtalálhassuk. Ugyanakkor a bőr az a szerv, amellyel kapcsolatot teremtünk, amellyel a másikat megérintjük, megsimogatjuk. Ahhoz, hogy a másik szeressen bennünket, a saját bőrükben kell, hogy tetsszünk neki.
E forró téma begyullasztja a kamasz bőrét, ami azt jelzi, hogy eddigi határai felrobbanóban vannak, valami új energia kíván feltörni, ugyanakkor rámutat az újonnan ébredt ösztöntől való félelemre is, amely ezt az újat áttörésében akadályozza. Pattanásokkal védi magát a kamasz, a pattanások megnehezítik a találkozásokat, megakadályozzák a szexualitást. Ördögi kör ez, a félt szexualitás kiütésként manifesztálódik a bőrön, és a kiütés megakadályozza a szexualitást. Az izgatás elfojtott vágya izgatott bőrré változik. Hogy milyen szoros a kapcsolat a szexualitás és a bőrkiütések között, azt a pattanások megjelenési helye is megvilágítja, kizárólag az arcon, kislányoknál még a dekoltázsban jelennek meg néha a háton. A bőr többi részét nem támadják meg, mert másutt semmilyen célt nem töltenének be. A kamasz szexualitása felett érzett szégyenét pattanásai felett érzett szégyenébe tolja át.
A pattanások kezelésében az orvostudomány sikerrel alkalmazza a fogamzásgátló tablettákat. A hatás szimbolikus háttere nyilvánvaló, a fogamzásgátló terhességet színlel a testben, anélkül hogy az megtörtént volna, és a pattanás eltűnik, hiszen nincs mit megakadályoznia többé. Napozás, tengerparti nyaralás hatására a pattanástöbbnyire jelentősen javul, míg mindig erősödik, mennél jobban betakarjuk (felöltöztetjük) a testet.
A ruházat, mint második bőr a lehatároltságot, az érinthetetlenséget emeli ki, míg a levetkőzés a másik előtt való megnyílás első lépcsője, s a nap a másik test vágyott és ugyanakkor félt melegét helyettesíti veszélytelen módon. Mindenki tudja, hogy a pattanás legjobb orvossága a gyakorlatba átültetett szexualitás.
Mindaz, amit a pubertáskori pattanásokról mondtunk, nagy vonalaiban érvényes majdnem minden bőrkiütésre. A kiütés mindig azt jelzi, hogy valami, amit eddig visszatartottunk elfojtottunk, át szeretné törni elnyomása határait, láthatóvá, tudatossá akar válni. A bőrkiütésben olyasmi mutatkozik meg, ami eddig nem volt látható. Ez a magyarázata annak is, hogy a legtöbb gyermekbetegség, a kanyaró, a rubeóla, a skarlát a bőrön jelenik meg. A gyermek életében minden gyermekbetegség valami újnak az áttörését jelenti, s többnyire előrelépést hoz magával a gyermek fejlődésében. A csecsemők anyatej okozta bőrkiütése azoknak az anyáknak szól, akik csecsemőiket nem érintik meg elégszer, illetve érzelmileg elhanyagolják. A kiütés a csecsemő és az anya között lévő láthatatlan fal láthatóvá tétele, az izoláció áttörésére tett kísérlet. Az ekcéma ezzel szemben az anyák eszköze, amellyel ok okozatilag igazolják gyermekükkel szemben érzett ellenszenvüket. Ez általában különösen esztétikus anyákat érint, akik nagy súlyt fektetnek a bőr tisztaságára.
Az egyik leggyakoribb bőrbetegség a psoriasis, vagy pikkelysömör. Ez a bőrbetegség élesen körülhatárolt, foltszerű gyulladásos betegséggócokban jelentkezik, ahol a bőrt ezüstfehér pikkelyek takarják. Ebben az esetben a bőr mértéktelen szaruképzéséről van szó. Feltétlenül a páncélképzésre emlékeztet bennünket. A bőr természetes védelmi funkciója páncélosodási funkcióvá változik, minden irányban lehatároljuk magunkat. Se be, se ki nem akarunk engedni semmit.
Minden védekezés mögött a sebezhetőségtől való félelem áll. Mennél erősebb az elhárítás, mennél vastagabb a páncél, annál nagyobb a belső érzékenység, a félelem a sebezhetőségtől.
Ugyanígy van ez az állatok birodalmában is. Ha például levesszük egy kagylós állat kagylóját, védtelen, lágy, sebezhető valami marad hátra. Azok, akik a maguk elhárító módján senkit és semmit nem engednek közel magukhoz, valójában a legérzékenyebb emberek. Ezt a felismerést fejezi ki a következő mondás is: „A durva külső mögött érzékeny lélek lakozik.” Abban a kísérletben, amely a sebezhető lelket páncéllal próbálja megvédeni, bizonyos tragikum rejlik. Bár a páncél megvéd a sérüléstől, megsebzéstől, ugyanakkor azonban a szeretettől, az odafordulástól is megvéd.
A szeretet azt jelentené, nyílj ki, ez azonban kérdésessé tenné a védekezést. Így a páncél leválasztja a lelket az élő folyamatokról, beszűkít, és a félelem növekszik. Az ördögi kört egyre nehezebb megtörni. Bármennyire rettegjük, és elhárítjuk is ezt, lelkünknek meg kell sebződnie ahhoz, hogy megtudjuk, a sebzettségbe korántsem pusztul bele. Sebezhetővé kell válnunk, hogy a csodálatosat átélhessük. Ez a lépés csak külső nyomás hatására történik meg, melyet vagy a sors hoz, vagy a pszichoterápia során jön létre.
A túlzott sebezhetőség és a páncélképzés összefüggéseit azért taglaltuk kissé részletesebben, mert a test szintjén a pikkelysömör kialakulása a fent vázoltakat igen meggyőzően bizonyítja. A pikkelysömör egyes bőrterületek elsebesedéséhez, berepedéshez, véres varasodáshoz vezet. Ezzel azonban növekszik a bőrön keresztüli infekciós veszély. Láthatjuk, hogy az extrém közelség vágyából és az ugyanettől való félelem konfliktusából hogyan jön létre a sebzettség és a védőpáncél. A pikkelysömör gyakran kezdődik a könyökön. A könyökével érvényesül az ember, a könyökére támaszkodik az ember. A megkeményedés, sebezhetőség itt mutatkozik meg a legjobban. A pikkelysömörben azonban a lehatárolódás és az izoláció szélsőséges fokot ér el, s ez arra kényszeríti a pácienst, hogy ismét nyitott, sebezhető legyen.
