Terhességi problémák - lelki háttere
A terhességi problémák mindig a gyermek elutasítását jelzik. Ezt az állítást biztosan azok fogják a leghevesebben cáfolni, akikre nézve a leginkább igaz. Ha azonban tényleg a valóság érdekel bennünket, ha tényleg meg akarjuk ismerni önmagunkat, először is szokásos értékrendünktől kell búcsút vennünk.
Őszinteségünknek ugyanis hagyományos értékrendünk áll leginkább az útjában. Amíg az a meggyőződésünk, hogy csak bizonyos meghatározott tartású, viselkedésű emberek lehetnek jók, kényszerűen elfojtjuk mindazokat az impulzusokat, amelyeke sémába nem illenek bele. Ezek az impulzusok testi tünetek formájában lépnek fel, s ezzel létrehozzák az őszinteség egyensúlyát.
Azért hangsúlyozzuk ismételten ezt az összefüggést, nehogy egy elhamarkodott „ez az én esetemben biztos, hogy nem érvényes” felkiáltással ismét hazudjunk önmagunknak. Éppen, mert a gyermekáldás témájához olyan erős értékítélet tapad, az önmagunkkal szembeni őszintétlenségnek gyakran szimptómaként kell megjelennie. Így például a vetélés annak a jele, hogy a nő nem akar gyermeket, valójában tudattalan terhesség megszakítás. Az elutasítás szelídebb formája a (majdnem általános) terhességi rosszullét, és mindenekelőtt a terhességi hányás. E tünet nagyon törékeny, vékony nőknél lép fel rendkívüli gyakorisággal, mert a terhesség a női hormonok ösztrogén erőteljes gyarapodásával jár. Viszont éppen a csekély női identitással rendelkező nőknél a nőiség e hormonális betörése félelmet s elhárítást vált ki, mely rosszullétben, hányásban manifesztálódik. A rossz közérzet és a hányinger általános gyakorisága a terhesség során csak azt jelzi, hogy a gyermekáldás az öröm mellett általában elutasítást is kivált. Ez teljességgel érthető, hiszen a gyermek egész addigi életstílusunk teljes átrendezését s olyan felelősségvállalást jelent, mely kezdetben természetes félelmet kelt bennünk. Amilyen mértékben nem dolgozzuk fel tudatunkban a konfliktust, olyan mértékben süllyed az elutasítás a testbe.
