Arcidegbénulás - lelki háttere
Arcidegbénulásnál (facialis paresis) mélyebb lelki törés, amely kiül az arcunkra, lefagy a mosoly az arcunkról. Feltárul létünk kettőssége, belső világunk is nyilvánvalóvá válik, „lehull az álarc”, nem tudjuk többé kontrollálni arckifejezésünket, fenntartani a látszatot (grimaszt, „pofát" vágni). A lélek zaklatottsága, rohamos leromlás, az élet züllött (árnyékos) oldala kerül előtérbe, sátáni kettősség, személyiségünk sötét oldala utáni sóvárgás, a modoros mosolygás ellentéte, rezignáltság, beesett szem, sírásra görbülő száj.
Amit tenni kell!
Mutatkozzunk be egy másik (belső) oldalunkról is, nézzünk szembe eddig rejtett oldalainkkal. Vegyük észre életünk egyoldalúságát, és attól függően, hogy épp melyik oldal érintett, a sötét nőies (bal) vagy a sötét férfias (jobb), gondolkozzunk el rajta. Engedjük el magunkat gyakrabban, és hagyjuk, hogy másik oldalunk is megmutatkozhasson, nyugodtan húzódjunk vissza, és adjuk át magunkat a semmittevés nyugalmának, ne kontrolláljuk, és ne szedjük össze magunkat, fejezzük ki valós érzelmeinket. Vállaljuk fel kettősségünket, dobjuk el önkéntesen maszkunkat, vállaljuk, hogy lényünk egyes részei rezignáltak, mert ha mindig visszafogjuk magunkat, akkor annak előbb-utóbb rossz vége lesz, dőljünk hátra, és relaxáljunk néha. Rántsuk le a leplet valódi személyiségünkről, egyik oldalunkat se hanyagoljuk el. Találjuk meg a megfeszítés és az elengedés közötti harmóniát, nevessünk és sírjunk, vesszünk össze és béküljünk ki.
