Viszketés - lelki okai
A viszketés jelzi, hogy van bennünk valami, ami felfedezésre és szabadon engedésre vár. A vakarózással megkíséreljük, hogy „a dolog mélyére hatoljunk". Ha valami a lelkünk legmélyéig felkavart, „szívünkön talált", azt szoktuk mondani, hogy „felpiszkáltak" minket. A védőpáncél tehát megsérült. A viszketés arra szólít fel, hogy napvilágra hozzuk az elfojtott és kellemetlen dolgokat. Ez az érzés cselekvésre késztet, mintegy rákényszerít, hogy rejtett érzelmeinket és gondolatainkat tudatosítsuk és kinyilvánítsuk.
„Meg se érint", mondjuk egy dologról, ha hidegen hagy bennünket. Ha azonban az ember találva érzi magát, anélkül, hogy esetleg tehetne vagy tenni, akarna ellene valamit, a test jelentkezik és kikényszeríti a „reakciót".
Viszketés: valami „viszket"; felszólít, hogy foglalkozzam magammal; úgy érzem, elhanyagolnak
A vakarózás egyébként rokonságban áll a simogatással. A viszketésen keresztül a test azt is jelezheti nekünk, hogy foglalkozzunk vele többet. Ha az ember mellőzöttnek érzi magát, hiányolja az intimitást és közelséget, a test így kényszeríti rá saját igényei felismerésére, a velük való foglalkozásra.







