Apátia - lelki okai
Az apátia érzéketlenséget, közömbösséget jelent. Feladom az élettel szembeni harcot, közömbössé válok mindenre, és semmi motivációt nem érzek bármiféle változtatásra. Az apátia kialakulhat egy sokkoló élmény, trauma vagy bármilyen olyan negatív élethelyzet hatására, amelynek következtében elveszítettem minden életörömömet, vagy evilági életem értelmét. Az is lehet, hogy el akarok menekülni egy helyzet elől, mert nincs elég motivációm, örömöm benne, vagy félek a csalódástól. Ellenállást tanúsítok, és nem vagyok hajlandó meglátni vagy érezni, hogy mi történik bennem és körülöttem, és ezzel egy bizonyos fokú érzéketlenségbe burkolózom azért, hogy megvédjem magam. Az apátiát mély szégyenérzéshez és bűntudathoz is köthetjük. Így próbálok meg érzéketlenné válni a belső énemmel szemben.
Amit tenni kell!
Elfogadom, hogy nyitnom kell az élet, és az új, kellemes tapasztalatok felé azért, hogy életemnek új célt találhassak. A célnak megfelelő hozzáállást kell tanúsítanom.
